Gyógynövényes patika és kert - Reszegi Fruzsina diplomaterve

Szimbolikus értékű Reszegi Fruzsina (Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar) Msc szintű diplomamunkája. A régi hatvani Grassalkovich kastély és a kórház újabb épületének ütközőzónájába telepített terv legfőbb célja a gyógyítás. Az embereké - hagyományos és természetes módon, a gyógynövények által - és a zsúfolt, heterogén környezeté az azon finoman átfolyó kert-koncepcióval.

„Úgy indul el, mint mindig,
és úgy ér haza, mint mindig,
de a kettő között valami más.”

(Krusovszky Dénes: Gyenge mottó)

Hol? Kinek? Hogyan? Miért?
A helyszín tág értelemben véve adott számomra, nem én választom Hatvant, a kastélyparkot, adódik. Az Ybl Építészeti Intézet megmutatja februárban, hogy ide is lehetne tervezni, azt amit jónak látunk. Én jónak látom, hogy van egy ilyen ajánlata. A helyszínt bejárva első benyomásom az - nézve az épületeket - hogy elég kusza ez a környezet, sok a meghatározó, erőteljes épített elem, van ereje a kastélynak, ha elég közel állok hozzá, de távolodva tőle sajnos már jobban hatnak rám a hatvanas évek épületei, a fölém magasodó 9 emelet magas kórház a maga rohadásával, és a kazánház hihetetlen belső tere, fölfelé kell tehát nézni. A kollégiumot nem értem, miért ide és miért ilyet. Mondják, hogy szépek az arányai, és tényleg azok, de nehéz ezt ünnepelnem. A többi mind tetszik külön-külön, jók a formák, tetszenek az anyagok, téglák, kopolitok, pergő vakolatok, stukkaturok, házi gombák még az ívek is.

Szóval jobban hat rám a kórház, meg az őt kiszolgáló épületek. Az egészségügy. Érzem persze, hogy ez az épületcsoport furakodik ide be, a kastélyparkba, elvéve a kastély erejét, a kastély fényét, a kifutást,a levegővételt, megértést, a múltat. Bezavar. De hát kell a hely, a funkció magával hozza a fejlesztést, igény van. Egység nincs. És átmenet sincs, nem az hogy „ kint” és „bent” meg az „is”. Hanem az, hogy persze van telekhatár, ízléses drótkerítés. Ez egy kastély kicsi kerttel, és egy kórház sok melléképülettel köztük fűvel. Megyek a nagytengelyen kastélytól a kórházig, megyek, aztán puff egyszer csak ott a kórház, nem tudok se jobbra se balra menni, ha ki akarok jutni akkor vagy kerülök, valami szerviz úton, kis kapun ki a Balassi Bálint útra, vagy visszafordulok. Hát visszafordulok.
Mit lehet tenni, kórház van, kórház kell, sok embert lát el, sok embernek ad munkát, 9 emelet. Hiányozna ha nem lenne? Adódik, hogy ez az épület nem lesz elbontva. Soha.

A kastéllyal mit lehet tenni, mert azért azt sem lehet, hogy itt van egy műemlékünk, méltánytalan környezettel, hagyjuk, hadd porosodjon, lakjon benne gomba, legyen szép a főhomlokzata a Kossuth tér felé… Használni kéne, hasznosítani, majd a turisztika: múzeum lesz, Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, fel lesz újítva, lesz értelme, a város fejlesztési stratégiájának fontos része. Hatvanban történik valami, és az a centrumban történik, ennek a hátterébe lenne jó tervezi.

Érdekel a múltja: tudni lehet, hogy Grassalkovich kastélyt, a család építteti, de nem sokat van itt, A Hatvany-Deutsch család ötödik generációjának ideje alatt fejlődik a legtöbbet, főleg a kert, növényekből is tartják fent az egész parkot, jó a föld, jó a tájolás, van víz, ott a Zagyva, minden ideális, aztán jön a világháború, s persze lelakják, kifosztják, amit lehet elhordanak, a kert nagyon jelentősen amortizálódik, a faállomány 80%-a elpusztul, fűteni kell, a hatvanas évek elejére elkészül a kórház és azt kiszolgáló melléképületek, így az egykori tervezett francia- és angolkerttel tagolt hatalmas birtok a múltba vész, felparcellázzák és lakótelepet építenek rá. Ez a kialakult helyzet. Van. Lehetetlen helyzet.

Úgy döntök elfogadom és azt kezdem gondolni, amit ma kell, javítsuk meg, vagy legalább próbáljuk meg. Ma ha azt akarjuk, hogy egy épület és épített környezete éljen, működjön, ahhoz az kell hogy a két különböző világnak azonos funkciót kell szolgálnia: egyrészt mert így jövedelmezőbb, másrészt mert így tud összhangban működni. Ezért lesz a Vadászati Múzeum kertjéből Vadászati Élménypark. A kórház kertjéből pedig valami ami a gyógyítást szolgálja, és nem mellesleg átvezeti a kastélyparkot a kórház kertjébe.

Ezért az elemzések és helytörténet megismerése után egy „bemutató” gyógynövényes kertben elhelyezett gyógynövényes patika tervezése mellett döntöttem. A patika rendeltetése szerint egy ún. közforgalmú patika (gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket,recept nélkül kapható gyógyhatású készítményeket, stb. árulnak), elsősorban a kórház látogatóit hívatott ellátni, azzal a specifikációval, hogy egyedi, gyógynövény alapú krémeket, főzeteket, esszenciális olajokat árulnak, a természetes, hosszú távú, de kevésbé drasztikus gyógyítás elvei szerint. Ezek csomagolását, illetve a krémek, főzetek, tinktúrák előállítását helyben végzik a laboratóriumban ill. a manipulációs térben. A patikában természetesen nem csak bemutató gyógynövényes kertből származó növényekkel gyógyítanak, hanem a gyógyszerész család tulajdonában lévő turai gyógynövény termő földekről és erdei gyűjtésekből származó növényeket is feldolgoznak. Az esszenciális olajokat is a saját ill. hazai lepárlókból szerzik be. A gyógynövényes kert egyben a kórház kertje is, ide kijöhetnek sétálni a betegek. Jogilag a kórházhoz tartozik, a kórházi telekhatáron belül van, de nem határolja kerítés, gyakorlatilag a kastély parkjának is része, a múzeum vendégeinek is információs felületet nyújt, valamint a tervezett funkció „flora és fauna” világához szervesen kapcsolódik.

A telepítés során az volt a célom, hogy a kialakult törésnek értelmet adjak. Ha az egykori észak-déli tengely félbe lett törve, azzal hogy odaépítették a kórházat, akkor ebből a törött helyzetből csináljunk kiutat!. Ezért a gyógynövényes kert közlekedését úgy szerveztem, hogy mind a kórház mind a kastély felől érkező embereket kelet-nyugati irányba vezessem. Ha a kórház felől érkezünk, a patika mellett elhaladva juthatunk a kert növényei és épület együttesei közé, a kastély felől a nagytengely maradványain sétálva, az allé végén döntenünk kell hogy jobbra vagy balra megyünk. Persze vissza is fordulhatunk. Így a múzeumból és az élményparkból nyugodt környezeten át juthatunk ki vagy a Balassi Bálint útra vagy Bástya utcára.

A funkció magával hozta, hogy üvegházak is bekerüljenek a tervezési programba. Az üvegházak megtervezését befolyásolta az is, hogy ezeknek is különleges információkat kell hordozniuk, pluszt kell adni ahhoz a rendszerhez ami itt megújulóban van, látogathatóak legyenek, átjárhatóak, és lehetőleg ne foglaljanak sok helyet, ne vegyenek el a parkból inkább hozzáadjanak, tegyék lehetővé azt, hogy egész évben legyen mit termelni, bemutatni: így esett a választás az aquaphonia rendszerű üvegházak tervezésére. A kert rendszere a következőképpen működik: három szinten történik a növények termesztése és bemutatása.

A télen az üvegházakban és az üvegszekrényekben telelnek a növények, attól függően hogy milyen típusú növényről van szó. Az évelő növények a hagyományos elven működő üvegszekrényekben helyezhetőek el, az üvegházakban az aquaphonias rendszer ültető közegében nevelik ki a lágyszárú gyógynövényeket, illetve néhány típusú dísznövényt, amelyeket később kiültetnek a tavasz beköszöntével a parkba, a helyükre pedig új palánták kerülnek. Az üvegszekrények nyáron „használaton kívül" vannak, természetes árnyékolásukkal a parkba látogatók számára kialakított pihenő felületek árnyékát biztosítják.

Az itt megtermelt gyógynövények, a patika legfelső szintjén kialakított szárító padláson kerülnek feldolgozásra, helyben, az első szinten osztályozzák és csomagolják őket. A földszinten, a patika officinájában kerülnek eladásra, illetve a tinktúrák és főzetek a laboratóriumban készülnek el. A parkot, az üvegházakat és a patikát a rétegzés elve fogja össze: egy kert a park felületétől kissé elemelve, növényház a medence tér fölé helyezve, szárító padlás a patika felett. Az anyagok kiválasztásnál is azt vettem figyelembe, hogy olvashatóak legyenek a különböző rétegek és a rétegekben elhelyezett funkciók. Az épületek formáját a bennük elhelyezett funkció és a tájolás befolyásolta. Cél volt az, hogy egyes anyagpárosítások harmonizáljanak egymással (a beton a fával, a fa az üveggel, telepített zöldek a betonnal) és visszaköszönjenek a különböző felületeken. Fontos volt az egyes épületek formai egyszerűsége és az épület tömegek, csoportok és a kert felületei alkotta köztes terek hangsúlya, egyikből a másikba történő átvezetése, gondolatok elindítása, lezárása.

Köszönetet szeretnék mondani a diplomamunkámban nyújtott segítségért és támogatásért: a konzulensemnek, Benárd Aurélnak, Ujfalussy Domonkosnak és Kiss Dávid Andrásnak

Reszegi Fruzsina

Felhasznált irodalmak, források:
A kastélykert alakulása - térképek:
Kataszteri felmérés 1884 (Fölmérési és Távértékelési Intézet, Térképtár)
Hatvan Mező Város urbéri rendezését és tagosítását ábrázoló térkép, 1863.
(Heves Megyei Levéltár,U.145.)
Hatvan Mező Város beltelkeinek térképe 1863. (Heves Megyei Levéltár, U.145.)
A kert építésének története:
’4D’ Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat:
Baloghné Ormos Ilona 70. születés napjára kiadott szám,
Szabadics Anita: Vadászati Múzeumpark Hatvanban:
A Grassalkovich-kastélykert helyreállításának tervezése,
117-134.Busapesti Corvinus Egyetem (2012)
Alföldy Gábor A Hatvanyak kastélyparkja; A Hatvanyak emlékezete. Hatvan 61-111(2003)