Ha Derrida látta volna

Csízik Balázs művészetében az elvont fényképészet és a hagyományos műformák közötti kapcsolatot kutatja; a tervező-, a képgrafika és a fényképészet vizuális nyelve közötti kapcsolatot pedig a konstruktivista képzőművészet és a dekonstruktivista építészet határmezsgyéjén találta meg. 

A gadameri hermeneutika alaptézisét boncolgatja Csízik Balázs, amikor a művészet és a valóság, valamint a valóságról alkotott képünk kapcsolatát és jelentésrétegeit keresi a későmodern, funkcionalista építészet, valamint a ’80-as évek közepétől kialakuló modernista eklektika jellegzetes alkotásainak újraértelmezésében. Képi humorral átitatott művei a meghökkentésen túl rámutatnak a városi élet sematizmusára, de a benne el-elvesző individuum felszínre törésére is.