Hajójavító műszaki bázis, Siófok

Az aktuális tervek között szerepel annak a mesterséges szigetnek a rehabilitációja, magyarul turisztikai célú átalakítása, ami most helyet ad Balatoni Hajózási Zrt. teljes műszaki bázisának. Amennyiben ez az elképzelés megvalósul, a Sió-csatorna vízleeresztő és a hajóáteresztő zsilipének, illetve a hajójavító műhelynek mennie kell. Hova? Erre próbál megoldást találni Lakatos Vera diplomamunkája.

Általános ismertetés
Tervezési feladatom tárgya egy hajójavító műszaki bázis helyének megtalálása és megalkotása volt. A tervezési területem Siófok kiemelkedő, turisták által leginkább látogatottabb részén helyezkedik el, a Sió-csatorna torkolatában kialakított, vízzel körülvett mesterséges szigeten és közvetlen környezetében. A sziget jelenleg közforgalom elől elzárt, területén helyezkedik el a Balatoni Hajózási Zrt. teljes műszaki bázisa. A területen található a Balaton két legfontosabb ipari műtárgya, a vízleeresztő zsilip és a hajóáteresztő zsilip, melyek közvetlen kapcsolatot biztosítanak a Sió-csatorna és a Balaton között. A vízleeresztő zsilip a Balaton megfelelő vízszintjét és ökológiai állapotát biztosítja, valamint szükség esetén a Sió-csatorna hajózhatóságáért felelős. A másik műtárgy, a hajóáteresztő zsilip a hajók átjutásáért felel. A Balatonra érkező hajók, valamint a Balatoni forgalomból kivont vízi járművek mind érkeznek a Sió-csatornára, és közvetve a Dunára, onnan pedig a kontinens bármelyik pontjára, bekapcsolódva Európa kiemelkedő vízi folyosóiba. Mindkét ipari műtárgy fenntartása és fejlesztése szükségszerű. Állapotuk jelenleg kétséges és sajnos sorsuk is, mint ahogy az itt megtalálható műszaki bázisnak is.

A hosszú és rövid távú tervek között szerepel ugyanis a mesterséges sziget rehabilitálása. Az ítélet egyértelmű és talán meg is érthető, a műszaki bázisnak innen menni kell, bár a döntés megosztja a közvéleményt. Megérthető, hiszen e terület bekapcsolható a város vérkeringésébe, kiváló építészeti ötletek során hasznosítható, turistacsalogató, kulturális és szórakoztató központtá válhat szállodákkal és változatos szórakoztató helyekkel (kaszinó, étterem, ahogy azt tervezik).

Jelenleg a terület illetve a Sió-csatorna kettészeli a várost, és ezáltal a partot is Arany- és Ezüst- partra osztja, megszakítva a több kilométer hosszú parti sétány, így egy 1-1,5 km-es kitérőre kényszerítve az Ezüst-parti lakókat. Zavaró hatása leginkább a kikötő területén érzékelhető, ahol a kettéosztottságot még fokozza a beékelődő sziget is. Mégis meg kell érteni a döntéssel egyet nem értő szakembereket is. A sziget jelenleg a Balaton teljes hajóflottájának a műszaki állapotáért felelős. A Balatoni Hajózási Zrt.-nek jelenleg 41 hajója van. A hajókat folyamatosan karbantartani, javítani szükséges, hogy a személy és teherforgalom folyamatos és biztonságos, de ugyanakkor gazdaságos legyen.

A folyamatos karbantartáson felül négy-ötévenként kötelező ún. parti szemlét végrehajtani. A szemle során a hajót ki kell emelni a vízből és a műszaki állapotát alaposan felmérni, jegyzőkönyven rögzíteni. A szemle eredménye befolyásolja a hajók forgalomban tartását, illetve forgalomba helyezését, pontosan úgy, mint a személygépkocsiknál. A műszaki bázis harmadik feladata a hajók téli elhelyezése. A vízleeresztő zsilip folyamatos mozgást tart fenn a környező vízfenéken, melynek következtében a víz nem fagy be, zordabb tél esetén is csak minimális jégvastagság keletkezik, de ennek kézi vagy gépi feltörésével a hajótestet roncsoló nyomás feloldható. A Balatonon nincs olyan kikötő, mely a siófoki kikötő adottságaival, nagyságával, műszaki felszereltségével vetekedhetne.

A tervemmel ezt az ellentétet szeretném orvosolni. Az első lépés az volt, hogy megtaláljam a helyet, ahol hajójavítási és karbantartási munkálatok zavartalanul folyhatnak. Egy hajójavító legfontosabb része az a terület, ahol a hajókat ki tudják emelni a vízből, hogy a fenéklemez is láthatóvá, hozzáférhetővé váljon. Erre két lehetőség adódik. Az egyik szerint a hajót a partra húzzák, szakmai nevén sólyatérre helyezik. A másik lehetőség, amelyre külföldi példát bőven láthatunk, a szárazdokk. A kikötő területén sólyatérnek helye a jövőbeni tervek alapján nincs. Szóba került a hajók levezetése a hajóáteresztő zsilip segítségével a Siófok-Balatonkiliti határában található sólyatérre, mely jelenleg csak kivételes esetekben működik. Ez a megoldás a vasúti valamint közúti hidak minimális űrszelvénye miatt lehetetlen.

Elképzelhetetlen a felvetetett megoldás, hogy a hajókat több darabban történő leúsztatása után újra összeállítsák, majd ezt a folyamatot megismételjék a hajó visszaérkezése után a Balatonon (ugyanúgy szükség lenne egy elkülönített ipari területre). Szintén lehetetlenné teszi a megvalósítást, hogy a Sió-csatorna hajózhatósága a Balaton vízeresztésének függvénye. A vízeresztés gyakoriságát, szükségességét a Balaton vízállása befolyásolja. Ez nem számítható, nem tervezhető, elég csak feleleveníteni egy közeli rekordot, miszerint 2000. április 30-tól 2005. szeptember 1-ig egyáltalán nem történt vízeresztés a Balatonból. Vízeresztés hiányában a Sió-csatorna nem hajózható. A hajók közúton szállítása a magas költségek miatt nem lehet gyakori megoldás, és szintén felveti az összeállítás-szétszedés problémáját. A sziget közvetlen környezetében található egy mesterséges félsziget is, mely közúton megközelíthető, gyalogosan és gépjárművel egyaránt. Ez a terület foglalja magába a hajózó zsilip másik oldalát. A funkcióját tekintve ma ipari kikötő magán vállalatok, valamint a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság részére, mely hivatalosan is terület és a két ipari műtárgy kezelője.

A tervemben az itt található hajóáteresztő zsilipet mint szárazdokkot használtam fel és mellé helyzetem el a kiszolgáló és műszaki funkciókat egy épületbe integrálva. A műszaki bázis egy épületbe tömörülve tartalmazza a zsilipelés lehetőségét, de ugyanakkor a nem hajózott zsilipet felhasználja a karbantartási munkálatokra. A zsilipkamra kap egy lefedést, mely megvédi a javítandó hajókat, valamint javítja a munkakörülményeket, ezáltal meghosszabbodhat a hajók élettartama, valamint benntartja a zajokat és a felszálló port, mely jelenleg nagymértékben zavarja a kikötő vendégeit. A javításra váró hajó a zsilipkamrába beúszik, majd a víz kieresztésével könnyedén hozzáférhető akár a fenéklemez is. A szükséges kiegészítő munkálatok elvégzésére alkalmasak a műhelyek, melyek közvetlen kapcsolattal rendelkeznek a zsilipkamrával. A műhelyek között megtalálható: asztalos műhely, lakatos műhely, hegesztő műhely, motorszerelő műhely és elektromos műhely. A zsilipkamra mellett hagytam egy közlekedő utat, mely targoncával is járható. A zsilipkamra felett egy 10 tonnás daru került elhelyezésre, mely a közeljövőben tervezett nagyobb méretű kompokat is kezelni képes. A csarnok kapumérete szintén a közeljövőben megvételre kerülő hajók méretét veszi figyelembe. A targonca és a daru tökéletes összhangban kielégítheti az itt folyó logisztikai munkálatokat. A kiszolgáló funkciókat az épület másik oldalán helyeztem el a targoncatöltő- és tároló helyiséggel együtt. Az itt folyó munkálatokat két irodából lehet szemmel követni, melyek az emeletre kerültek. A zsilipkamra legfontosabb funkcionális egysége a zsilipkezelő egység, ami három részből tevődik össze: a zsilip hidraulikus berendezései, a zsilip elektronikai berendezései és a zsilipkezelő helyiség. A zsilipkezelő helyiségből igény esetén ki lehet látni a kapukra, de ma már ez nem igazán jellemző, hiszen zárt láncú kamerákkal megoldható akár a távolból is. A fejlettebb technológiának köszönhetően a tervembe tudtam integrálni a Balatonkiliti duzzasztómű működését is. A távoli működtetés lehetősége munka és költséghatékony tud lenni.

Szintén fontos a zsilip közvetlen közelében biztosítani a betétgerenda raktárt is, amelyben a zsilip karbantartása illetve vészhelyzet esetén használt elzáró gerendákat raktározzák, tartják karban. A kiszolgáló funkciók közé sorolható: mellékhelyiségek, kabinos öltöző, kabinos zuhanyzó, gépészeti helyiségek, porta, pihenő. A javítás-karbantartás fenntartása mellett fontosnak tartottam, hogy az itt folyó munkát minden apró részletével együtt a közönség megismerhesse. Szerettem volna, ha a hajójavítás vagy gyártás nem csupán ipari funkcióként él az emberekben minden mellékhatásával együtt, hanem kézzelfogható, tapintható élményként varázsolná el a hajók iránt érdeklődőket. Mindezek érdekében kialakítottam egy látogatóközpontot is a hajójavító üzem emeleti szintjén. A látogatók megfelelő védőfelszerelésekben nyomon követhetik a műhelyekben folyó munkálatokat egy galérián keresztül. Olyan munkálat esetén, ami a belépést nem teszi lehetővé, a munka figyelése a végig elhelyezett ablakokon keresztül is történhet. A galériás rendszer folytatódik a zsilip csarnokában is. Az itt található galériaszint méretét tekintve sokszorosa a műhelyben találhatóknak. Ennek az az oka, hogy a jelenleg ritkaságszámba menő zsilipelést egy nagyobb számú közönség tudja követni. A két nagyméretű előadó alkalmas akár egybenyitva, akár különválasztva előadások, konferenciák, vagy bemutatók megrendezésére is. Szintén az emeleten helyeztem el a látogató központ kiszolgáló egységeit: mosdók, teakonyha (előkészítő), raktár, ruhatár, védőfelszerelések tára.

Az épület tömegét tekintve a legegyszerűbb alapformát követi. A zsilipkamra formája már adott volt, egy téglatest. A csarnok egyik oszlopa a meglévő zsilipkamra falára támaszkodik. A műhelycsarnok tömege végigkíséri a zsilipkamra téglatest tömegét. A lapostetős kialakítással az épület horizontális jellegét igyekeztem hangsúlyozni. A csarnok szerkezete acélvázas kétcsuklós keretekből áll. A másodlagos teherviselő elemek a csarnoklefedés esetében C200 szelemenek. Az épületek külső burkolatainak fémlemez anyagot választottam. A kazettás fémlemez rejtett rögzítéssel tökéletesen egyesíti az ipari épülethez méltó megjelenést, ugyanakkor eleganciájával túl is mutat azon. A burkolati rendszer másodlagos teherviselő elemei „Z” szelemenek. A két épület közötti kapcsolatot igyekszik erősíteni a belső térben folytatódó kazettás fémburkolat.

Szintén az épület horizontális jellegét erősítik az épületeken végigfutó szalagablakok. A szalagablakok kialakítása nehézségekbe ütközött a pillérek és a gipszkarton falak előtt. Ezeken a helyeken a tokkal összeépíthető távtartó biztosítja a szalagablakok dinamikusan végigfutó irányát. Az épület környezete bekapcsolódik a part menti sétányok rendszerébe. A zsilipkapukon történő szabad átjárás feloldja két terület elszigeteltségét. A hajójavító csarnokrész nyitott homlokzata lehetővé teszi a betekintést az üzembe való belépés nélkül is.

Véleményem szerint az épületben folyó munka megfelelő ütemezésével kiküszöbölhető a zajjal, porral járó kellemetlenségek. A nyári főszezonban a karbantartó, kevésbé zavaró folyamatok szabadon végezhetők, de a nagyobb, zavaró munkálatok már a téli hidegben is végrehajthatóak, hiszen a csarnok fedett. A lefedésnek köszönhetően a munka folyamatos lehet télen-nyáron. A zsilipkapuk felett található redőnyszekrényes kapuk alul nyitottak, de a sugárzó fűtés, valamint a hőtárolás miatt hőszigetelt burkolat megoldják a jelenlegi munkaütemezési problémákat, illetve a munkakörülményeket.

Az épület mindkét vége megközelíthető aszfalt burkolatú úton, és mindkét helyen található egy nagyobb manipulációs tér a nagyobb áruk, alkatrészek rakodására. Az épület előtt egy közparkot alakítottam ki, ahol a forgalomból kivont hajók bejárhatóak, vízen vagy szárazföldön egyaránt (többek között a nemrégen forgalomból kivont híresség a Beloiannisz is)

[…]

Építési kérdések
A legfontosabb probléma ebben a környezetben a munkatér körülhatárolása és a víztelenítés. A helyi finomszemcsés talajok teherviselő képessége sehol sem rosszabb az átlagosnál. A talajvízszint feletti sárga homokban kisebb épületek, csarnokok alapozhatók. A munkatér határolásának tervezésénél a következő szempontokat figyelembe kell venni:

• a határolásnak vízzárónak kell lennie,
• a határolás tervezésénél figyelembe kell venni a hidraulikus talajtörés veszélyét,
• a felszíntől mért 10 m-en belül vízzáró agyagréteg nincs,
• a talajszelvény építési szempontból szinte homogén.

Külön tervezést igényel a víztelenítés is. A vizsgált talajszerkezet alapján kijelenthető, hogy a munkatérbe alulról is lesz beáramlás, a víz folyamatos utánpótlást fog kapni. A vízszint süllyesztése a körülzárt munkatérben csúszókutakkal lehetséges, illetve a tervezett fenékszint alatt szivárgó rendszer kiépítése lehetséges. A víztelenítésnek folyamatosnak kell lennie (24 órás üzemmód 100 % géptartalék), különben hidraulikus talajtörés következhet be, ami az egész munkát tönkre tudja tenni. A dúcolás nélküli, függőleges falakkal kiemelhető munkagödör határmélysége 1,7 méter. Nagyobb leásásnál a talajvíz feletti telített zóna felső határáig, de max. 2,5 méterig a hézagos dúcolás alkalmazható. Minden egyéb esetben a zárt sorú megtámasztásra van szükség. A csatlakozó közművek számára a helyi talajok ágyazatként minden további nélkül felhasználhatók.

A siófoki kikötő történeti áttekintése

A kezdetek
A siófoki kikötő a Balaton legrégibb és legnagyobb állandó nyári és téli hajókikötője, a balatoni hajózás központja. A Sió 1863 előtt zsilip nélkül, szabadon torkollott ki a Balatonból. A vízlefolyást az előtte levő nádas, sásos, homokturzásos part akadályozta. Magasabb balatoni vízállásoknál igyekeztek vezérárkot ásni a Sió elé, de a finomszemű homok hamarosan összefolyt, az árkot betemette.

A „Déli Vaspálya Társaság” és a Balaton menti parttulajdonosok kívánságára a Balaton magas vízállásának megakadályozására 1862-ben elhatározták, hogy Siófokon, közvetlenül a közúti híd alatt vízleeresztő zsilipet építenek, a hozzávezető medret kiássák. 1863-ban feltöltötték a mólótól északkeletre fekvő nádas területet, és megépítették a mai fürdőtelepet. A kikötő forgalma ugrásszerűen megemelkedett. 1863 óta ez a Balaton legbiztosabb téli hajókikötője. Ha a vízleeresztő zsilipen 10 mł/s-nál nagyobb vízátfolyás van, a kikötő nagy részében a víz nem fagy be. Ennek az a magyarázata, hogy a Balaton jégpáncélja alól kifolyó kb. 4 şC hőmérsékletű fenékvíz a móló végétől a zsilipig nem hűl le a fagypont alá.

A Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítása (1912) után Siófok a Balaton vízügyeivel foglalkozó szervek központja lett, és ezek a kikötőben, vagy közvetlen szomszédságában telepedtek le. Kezdettől fogva itt van a balatoni hajózás központja, a Balatoni Kikötő Felügyelősége (BKF), illetve jogutódja, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség, a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) kirendeltsége, a Révkapitányság, a Balatoni Jacht Club, illetve utódai, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA), Balatoni Halászat, hajójavító műhelyek és a felsorolt létesítmények raktárai.

A II. világháború után
A második világháború megakasztotta a torkolati művek építését. Azt 1946 végén, a legelső nagyobb vízi munkaként tovább folytatták, és 1947 szeptemberében fejezték be.

Ezt megelőzően a kotrásból és a zsilip építéséből kikerülő földet a kikötőtől nyugatra elhelyezkedő, 200 méter széles partvédőművel védett feltöltés készítésére használták a kikötőfejlesztés keretein belül. A II. világháború befejezése utáni munkálatok során erre a területre telepítették a Siófoki Meteorológiai Állomást, az Országos Vízügyi Főigazgatóság nagykiterjedésű üdülőjét, és még számos vállalati üdülőt.

A Sió-torkolati művek megépítésével nagymértékben megváltozott a kikötő területi elrendezése. Az 1891-ben épült vízszintszabályozó zsilip a háború alatt megrongálódott. A régi zsilip felett 500 méterrel megépült az új vízleeresztő zsilip. A kikötő régi és új zsilip közötti szakasza – amelyen a teherkikötő, a hajózás javító telepe, a kőlerakodó, továbbá a halászkikötő volt – a kikötő területéből kikapcsolódott, és ezzel a kikötő terület jelentősen kisebb lett. Ennek ellenére a kikötő teljes vízterülete nem csökkent jelentős mértékben, mert a hajózsiliphez vezető, a nyugati hullámtörő móló tövéből kiinduló új hajóút, és az ennek folytatásában létesített halászkikötő-medence megnövelte az adott területet. 1940-ben a kikötő összes védett vízterülete 80 000 m² volt, ma 73 000 m².

[…]

A kikötő ma
A siófoki kikötő jelenleg a Balaton egyetlen teljes értékű kikötője, közúti és vasúti csatlakozása teljes mértékben kielégíti a mai igényeket. 1953 óta a MAHART kezelésében van a többi balatoni kikötővel együtt, és ennek megfelelően a fenntartási és javítási munkálatokat is a MAHART végzi.

Jellemző funkciók napjainkban:

• személyhajó-forgalom (kb. 200 000 fő / év),
• teherrakodó kikötő,
• vitorlás- és csónakkikötő,
• hajójavító üzem sólyával, üzemanyag tárolóval és raktárakkal,
• halászkikötő,
• téli kikötő,
• a balatoni hajózás üzemvezetésének központja,
• sporthajó-tároló (épült 1969-ben)
• közúti csatlakozás a Mártírok útjától a zsilipen át az üzem területén (1971)
• új műhely és szociális épület
• a Sió csatorna, azaz a Balaton vízszintszabályozásának kiindulópontja.

Hajójavító műszaki bázis

vezető tervező: Lakatos Vera
tervezés éve: 2010
bruttó szintterület: 3797,8 m²

Felhasznált irodalom:
1. KODU-KÖVIZiG által rendelkezésemre bocsátott Talajmechanikai szakvélemény és állapotfelmérés
2. Helytörténeti kutatási anyagok