Hangház – Tilos Rádió és hangmúzeum
Soltész Noémi MÉSZ-MÉK diplomadíjas terve
BME Építészmérnöki kar 2008
„A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a színek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek."
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)
„Divatos a dallamos popzene, az úgynevezett dance-irányzat. A kifejezetten magyar
hipp-hopp stílus szintén kedvelt a fiatalok körében. A vad, minden túlzás nélkül
rombolónak mondható rave, techno és house reméljük nem sokáig hódít."
(Németh Endréné Békefi Zsuzsanna: Ének-zene a 8. osztály számára)
Részlet Király Zoltán opponenciájából
Soltész Noémi Hangházában Budapest egyik legkarakteresebb, nonprofit alapon működő civil szerveződése, a Tilos Rádió kap helyet. A csenddel nehezen lett volna leírható e közösség sokszínűsége, különös és hányattatott életútja és az a burjánzó szubkultúra, ami az 1991. augusztus 21-i első adás óta köré épült. Mint már korábban többször, a rádiónak most is költöznie kell a IX. kerületi Kinizsi utcából, mert ha jól értem, eladták a fejük fölül az épületet, tehát a VIII. kerületi Vajdahunyad utcai Hangház terve valós szükségleteket elégít ki.
Mindig érdekes pont egy városi-nomád, félig virtuálisan létező közösség életében, ha egyszer csak állandó, végleges helyhez köti magát, letelepedik. Azt gondolnám, hogy az ilyen csoportosulásoknak az adja az erejét, hogy időről-időre képesek megújulni, és ez részben a folyamatos költözködéseknek, az új helyszíneknek is köszönhető. A letelepedéssel a vándorló életmódot fel kell adni, és más, intézményesült keretek között kell megkezdeni a működést. A rádió funkciója önmagában nem indokolná ezt az életmódváltást, sem egy állandó üzemeltetésre szoruló épületet, hiszen a stúdió és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségek egy pesti bérházi lakásban is elférnének, igaz szűkösen és örökös konfliktusban a bérház lakóival (lásd.: Podmaniczky utcai stúdió). Ami a letelepedést igazán indokolttá teszi, az a lemezgyűjtemény és hanganyag, amit a 200 műsorkészítő, zenész és dj halmozott fel az idők során. Az anyagnak elhelyezése ma már szükségszerű és jól kiegészíti a rádió tevékenységét; hozzáférhetővé tételével és bemutatásával pedig olyan valós közösségi felület jöhet létre, amin keresztül tovább erősödhet és bővülhet a rádió arculata és a rajongók, együttműködők és szipmatizánsok tábora.
A szubkultúrák szerepe és azok megjelenési formái egy nagyváros életében az idők során folyton változott és változik. A sokáig rejtőzködő, a városban gyakorlatilag nem, vagy alig tettenérhető közösségek és épületeik egyre inkább előmerészkedtek a hátsó udvarokból az utcafrontra, egyre markánsabban jelentek meg a közös térben, de helyileg soha nem távolodtak el, nem is távolodhattak el az őket éltető gyökereiktől. Manapság ezek az öntudatra ébredt közösségek segítenek abban, hogy élhető hellyé váljanak városaink.
Amennyiben a Hangház a XX. század első felében jött volna létre, minden bizonnyal egy visszafogott, mérnöki alkotás benyomását keltő épületben kapott volna helyet, mint például a VII. kerület Kazinczy utcában található Magyar Elektrotechnikai Múzeum. Ez nem is lenne csoda, hiszen akkor a hangok, zajok kutatásával elsősorban jól szituált, csokornyakkendős hangmérnökök foglalkoztak. Mára ez a kutatás inkább mérnöki hátérrel megtámogatott művészi tevékenységé lett, ami technikai, művészi és alkotó kísérletezést is magában foglal. Ez a folyamat jól összecseng a kortárs építészeti tendenciákkal.
Ez a tendencia tettenérhető a Hangház tervén is. A jól funkcionáló, okosan és praktikusan szervezett épület semmivel össze nem téveszthető, egyedi arccal rendelkezik. Jók és hangelnyelőek a térkapcsolatok, a büfé szerencsésen a kertre néz. Az elképesztő ötletességel és formai gazdagsággal kialakított belső terek önmagukban is egy élő zenegép benyomását keltik. A múzeum minden részlete az ott bemutatásra kerülő anyagot sugározza, szó szerint és átvitt értelemben is. Külön figyelmet érdemel a hangszobák formája és anyagtakarékos szerkezete, ami a hőerőművek hűtőtornyainak ipari formavilágát idézi.
Az utcai homlokzat üveg-beton struktúrája jól kezeli a funkcióból adódó zárt homlokzati felületet, külön figyelmet szentelve az éjszakai megvilágításnak. Az egyetlen lehetséges helyen áttört homlokzati szakasz az interaktív földszinti installáció, ami változó tartalmával az utca szintjén kommunikál az arra elhaladókkal. Ahogy nézegettem ezt a homlokzatot, folyton egy iPod jutott az eszembe, nem tudom miért, hisz semmiféle konkrét utalás és szándék nincs erre a tervben. Az egész épületen nekem legjobban mégis az udvari homlokzat tetszik, szoborszerűségével és érdekesen formált nyílászáróival.
Az épület bemutatása, a tervlapok visszafogott grafikája is egyfajta átmenet a mérnöki és művészi megjelenítés között: egyszerűségével is a megértést segíti, mégis sajátos hangulata van. Egyébként álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer úgy forog a világ kereke, hogy a Gábor-féle Épszerkkönyv tipográfiája lesz a rajzi tanszéken a menő.
Mindnyájan nyertünk ezzel a diplomával, de leginkább a Tilos Rádió és közössége nyerne azzal, ha megvalósulna. A Hangházzal való foglalatoskodás rám inspirálólag hatott, remélem önökre is. A tervlapok nézegetése játék volt és muzsika tíz percben.
Soltész Noémi MÉSZ-MÉK diplomadíjas terve
BME Építészmérnöki kar 2008
