A tervezési terület jelenleg a belváros, az egyetemi tömb és a családi házas lakóterület határhelyzetében található, egyfajta szigetszerű szituációban. Szigetszerűsége nem csak jelenlegi állapotában tapasztalható, de várostörténeti viszonylatokban is jellegzetességként fogható fel egyrészt domborzati adottságai, másrészt a városszövetben elfoglalt helyzete miatt. Ennek eredménye egy olyan különleges atmoszféra, ami a városon belül az elvonulás helyévé teszi. A korábbi szakrális funkciók ezt az elvonulást tovább erősítették - jelenleg a szakrális funkció térvesztése miatt egy másfajta elvonulás helyét tartjuk indokoltnak, a dombtetőt meghagyjuk a pihenés helyének. A meglévő zöldterületi rendszer és ösvényhálózat rendbetételével, helyenként növények telepítésével és az aljnövényzet ritkításával válik a város egy rendezett zöldterületi láncszemévé. A nagyobb beavatkozást igényelő, nagyobb tömegeket is célzó funkciókat a domb peremére helyezve tehermentesülhet maga a dombtető.
A Kálvária-domb keleti és nyugati oldala lényegesen más képet mutat.
A beavatkozás minimális eszközökkel kívánja rendezni az itt felmerülő téri és funkcionális hiányokat. Így a nyugati oldalon pótolja a Komakút tér hiányzó térfalát, biztosítva a Kálvária-domb védett, belsőséges világát, a hangsúlyos falelembe pedig a jelenleg hiányzó feljutás kerül egy, a fal részeként átforduló híddal.
Az épület és a meglévő támfalak között kialakul egy védett belső udvar, ami kiállító és vendéglátó funkciónak ad helyet. Az új épület kialakításában falszerű elemként jelenik meg a meglévő támfal ellenpontjaként, így a két különböző minőségű falszerű elem közt jöhet létre az újfajta téri minőség - mely mind elhelyezkedésében, mind anyaghasználatában a korábbi beépítésre utal. A falba a rendezés során elbontott falak anyaga épül be, réteges módon a meglévő falak egyfajta absztrakt továbbéléseként. A meglévő támfal és az új épület között kialakuló külső és belső tereket is magába foglaló tér látja el a kiállító és vendéglátó funkciót. A nyitott átközlekedő udvarra szervezve az egykori pincék zárt kiállítótérként működnek, ellenpontjaként a lépcsőfal melletti transzparens zárt tér látja el a további publikus funkciót, míg a kiszolgálóterek a falelembe kerülnek.
Monory Rebeka, Vadász Balázs, Zilahi Péter
A pályázat legnagyobb érdeme, hogy a feladat által felvetett problémákat komplexen kezeli, megoldási javaslatait a tágabb és szűkebb környezet elemzése alapján hozza meg. Az ütemezhetően megvalósítható tervezett építészeti elemek, a parkosítás, a közlekedési rendszer és a parkolásra adott javaslatok egymással egyensúlyban vannak.
A Kálvária-domb nyugati oldalára tervezett falszerű beépítés egy új téri szituációt teremt a forgalmas út és a támfalak között, a közeli egyetemi campus pedig biztosíték lehet egy élettel teli hely kialakulására. A Kálvária-dombra való feljutás lehetősége erről a pontról szintén jó megoldás, bár az épület hosszán végigvezetett lépcső túl erős gesztus és a fal-épület belső térkihasználását is rontja. A Kálvári-domb keleti oldalának ligetesítése, a Laczkó Dezső Múzeum helyzetbe hozása az Erzsébet sétány és múzeum között kialakított rendezvénytérrel szintén jó megoldás. A sétány Megyeház térről való indítása még további – a tervben nem kiaknázott – téri lehetőségeket kínál.
Az egyetem alulhasznált területére tervezett parkoló jó ötlet, mely további lehetőséget is rejt magában: a terep szintkülönbségét kihasználva egy parkolólemez beiktatásával a tervezett parkolók száma megduplázható. Az új parkoló kedvező hozománya a domb gyalogos körüljárhatósága, mely egyszerre hangsúlyozza a domb szigetszerűségét és segíti a domb körüli elemek kapcsolatát.
Komplex szemlélete, a területet helyzetbe hozó, ütemezhető javaslatai, kulturált építészeti megoldásai miatt a Bírálóbizottság a tervet 1. díjban részesíti.