Haragszik a Föld

Mit tehetünk katasztrófa előtt és után, és mit tud nyújtani a szociális lakásépítés? – ezeket a kérdéseket kutatták az est vendégei: Ertsey Attila építész, Sümeghy György, a Habitat for Humanity országos igazgatója, Mújdricza Péter építész és Turi Attila építész, a beregi árvíz utáni újjáépítés egyik résztvevője.

Az Építészfórum öko-retro-bio-grín beszélgetéssorozatának legutóbbi szeánszán a katasztrófaépítészet került napirendre. Milyen házakat építsünk katasztrófa után? Hogyan készüljünk föl? Mit tud nyújtani a szociális lakásépítés? – ezeket a kérdéseket kutatta az est vendégeivel: Sümeghy György, a Habitat for Humanity országos igazgatójával, Mújdricza Péter építésszel és Turi Attila Ybl-díjas építész, a beregi árvíz utáni újjáépítés egyik résztvevőjével.

„Haragszik a Föld”- fogalmazott Ertsey Attila a sorozat kurátora és az est egyik moderátora felvezetőjében, arra utalva, hogy a híradásokból naponta értesülünk különböző természeti katasztrófákról, ezek a jelenségek pedig rémisztő víziókat vetítenek elénk. Az egyre sűrűbben jelentkező árvizek, cunamik következtében az eddigi politikai- és gazdasági menekültek mellett megjelennek a klíma menekültek. Az öko- és szociális katasztrófa kart karba öltve együtt jelentkezik, ok-okozati kapcsolatuk amellett, hogy vitathatatlan, sorrendje fel is cserélhető. „Testvériesen osztozunk a javak fölött, ami születésünk okán mindannyiunkat megillet vagy továbbra is 20 százalék birtokolja a Föld javainak 80 százalékát?” – tette fel a kérdést Ertsey Attila.

A „Földalatti beszélgetések” sorozat azt kutatta, hogy az építészeknek mi a felelőssége, milyen házakat kell építeni, milyen stratégiákat szükséges alkalmazni katasztrófa után és azt megelőzve.

Árvíz, szociális bérlakás, ember-föld kapcsolat
A felvezető után Pásztor Erika Katalina, az est másik házigazdája kérte fel a beszélgetés résztvevőit, egy rövid bemutatkozásra. Turi Attila, Ybl-díjas építész a beregi árvíz újjáépítésének egyik résztvevőjeként ismertette a beregi újjáépítés történetét és tapasztalatait. Mint ismeretes 2001 tavaszán Tarpánál átszakadt a Tisza gátja, minek következtében 140 millió köbméter (nagyjából egy fél-Balatonnyi) víz ömlött a zömében vályogból épült beregi térségre. Több száz lakóházat érintett az újjáépítés, hat falu pedig, ahogy Turi Attila fogalmazott „nagyon sérül volt”. Nagyjából hat hónap alatt minőségi épületeket kaptak vissza az ott élők. Az érintett tárcák viszonylag gyorsan kidolgozták a kármentesítő- és újjáépítési tervet, e szerint mindenki, aki elveszítette a házát, kapott valamilyen megoldást, leginkább egy új házat. Turi Attila elmondta, hogy eleinte az építészek által kidolgozott terveket stiláris viták övezték, azokon a településeken, amelyeket nagyon súlyosan érintett az árvíz, főépítészeket neveztek ki. Amellett, hogy gyors és méltányos megoldás született, „a személyes jelenlét volt a legfontosabb, hiszen az emberi lelket is építjük, amikor házakat építünk”- fogalmazott Turi. Ami a megelőzést illeti – azaz hasonló mértékű árvíz esetén, talpon maradnak-e a házak – Turi Attila elmondta, hogy a falvakban a vályog épületeket felváltotta a tégla, és a padlószint megemelésével kizárhatják a pangó vizet. Pásztor Erika kérdésére, miszerint milyen visszhangja volt a településeken élők körében az akciónak, megtudhattuk, hogy kettős: egyfelől nagyon örültek az emberek az új házaknak, rend van, nincs hullámpala előtető, másfelől azok, akiknek nem vitte el a házát a víz, nyilván elégedetlenek voltak, hogy ők nem kapnak új épületet- válaszolta Turi Attila.

„A lakhatási probléma szociális részét képviselem, hiszen szociális lakásépítéssel foglalkozó szervezet vagyunk”- mutatkozott be Sümeghy György, a Habitat for Humanity országos igazgatója. A világ több országában működő szervezet könnyűszerkezetes házakat épít rászorulóknak és/vagy katasztrófa sújtotta területeken, mint most éppen Haitin. Sümeghy igyekezett leszögezni, hogy programjuk nem segélyprogram: a bekerülési költséget mindenkinek ki kell fizetnie, és saját magának is be kell segítenie az építkezésben. „Ez 1200 órát jelent, amit csak úgy lehet megoldani, ha bevonja a rokonait, barátait, tehát tényleg kalákában folyik a munka” - mondta Sümeghy. A szervezet ezen kívül Magyarországon adományokat gyűjt, a gazdasági válság okán gazdasági órákat tartanak rászoruló családoknak, és kidolgoztak egy felújítási mikrohitel programot is a létminimum alatt élőknek. A szervezetről Sümeghy György elmondta, hogy semmilyen állami támogatást nem kapnak és az önkéntes munka meghatározó eleme működésüknek. A Magdolna-negyedben, a várpalotai hajléktalanszállón, a mélyszegénységben élő roma telepeken egyaránt megtalálhatjuk a szervezetet, most éppen egy szekszárdi autista otthon megteremtésén dolgoznak. A közös munka, a kaláka mellett a közösségi tervezés szerepét hangsúlyozta Sümeghy, aki egyetértett Turival abban, hogy minden esetben a helyszínre kell menni, és az érintettekkel együtt kell döntéseket hozni és stratégiákat kidolgozni.

Mújdricza Péter építész gratulációval kezdte bemutatkozását: elismerését fejezte ki, hogy egy közösség által sikerült egy katasztrófát feloldani. Mújdricza ugyan messziről indított, Puskás Ferenc korábbi ENSZ-megbízott indiai tapasztalatairól, az ember-föld kapcsolatról, a település-földrajzi egyensúly hosszú távú stratégiájáról is beszélt. „Ha elveszik a földet a vidéktől, akkor beözönlenek az emberek a városokba, ez szociális-, gazdasági-, és ökológiai problémákat vet fel.”

Reguláció vagy dereguláció?
„ A szociális és ökológiai bajok ugyanannak a problémának a két oldala”- fogalmazott Ertsey Attila, aki szerint az a kérdés, hogy „meg merjük-e kockáztatni, hogy mindenkinek alanyi jogon járjon lakhatás.” Példaként a hajléktalanságot hozta – azaz sokkal többe kerül a szállók fenntartása és a mai állapotok konzerválása, mint a hosszú távon biztosított lakhatás –, illetve a magyarországi bérlakások hiányát említve. A lakhatás tekintetében Bereg példaértékű, hiszen minden rászorulónak minőségi és méltó körülményeket biztosítottak- fogalmazott Ertsey. Mújdricza Péter rámutatott, hogy „azt kéne fölismerni végre, hogy mennyi az elég. Morális lemaradás van a technikai fejlődéshez képest.” Sümeghy György a szociális katasztrófát emelte ki: a gettókban, CS-lakásokban élők méltatlan helyzetét. „A jelenlegi építési szabályzat nem feltétlenül teszi lehetővé azt, hogy a legrászorultabbak méltó lakhatáshoz jussanak. Erről lenne fontos társadalmi vitát kezdeményezni.” Ennél a megállapításnál bontakozott ki az este egyetlen vitát generáló pontja: Turi Attila ugyanis úgy gondolja, hogy ne a szabályok megváltoztatásától várjunk jót, hanem oda (azaz a helyszínre) kell menni, „mert az építész alapvetően közösséget épít, a ház csak egy burok. Vasalt nadrágú értelmiségiek hozzák a döntéseket, találják ki a megoldásokat, miközben soha nem láttak még fűtetlen lakást.” Sümeghy véleménye, hogy hosszú távú tervek kellenek, egymásra épülő, fokozatos, pontról-pontra kidolgozott stratégia, ami nagyon szigorúan be is tartatik.

Az est hátralévő részében – szokás szerint – a közönség tehette fel kérdéseit, bár kérdések kevésbé, hozzászólások annál inkább érkeztek. Nagy Gábor építész szerint „olyan pénzt használjunk, ami a miénk, és a túlszabályozás lehetetlenné teszi az életet. Pénz visszaszerzése és deregularizáció” – summázta véleményét.

Biczó Gabriella 

Az esemény támogatója: