Három

Szimpóziumon mutatták be a Corvin Sétány 125-ös tömbjére készített terveket. A területrendezési projektet a beruházó a Townshend-irodával szeretné folytatni, melyhez magyar partnernek a Land-A Műtermet kérték fel.

A Corvin sétány projekt gazdái szimpóziumra hívták december 12-én a sajtó képviselőit és az érdeklődőket a Corvin moziba, hogy bemutassák a beruházási terület 125-ös tömbjére, egy majdani kutatás-fejlesztési épületre, „tudásparkra” készített terveket.
Ahogy Radványi Gábor, a Futureal főépítésze elmondta, a felkért tervezőktől egy a KSZT keretein belül maradó illetve egy azon túllépő tervet vártak.
Az eseményen a Corvin Sétány lezárását adó irodatömb, illetve a Sétány mint közterület koncepcióterveit mutatták be a feladatra felkért építészirodák és tájtervezők. Az első részben az építészeti tervek, a Finta és Társai Építészstúdió, a Mérték Építészeti Stúdió és a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda munkái kerültek terítékre. Ezt követően az Új Irány Csoport, a Land-A Táj- és Környzettervezési Műterem és a Townshend Landscape Architects ismertette területrendezési tervét.

Finta József arról beszélt, hogy ezen a helyen nem szabad a 60-70 méteres magasság fölé menni az épületekkel, mindazonáltal a városszövetben megfigyelhető „hullámzás-fodrozás” ennyit megenged, sőt, ha jól értettük, szerinte meg is követel. Irodájuk nem „deklaratív, divatos presztízsépületet” kívánt létrehozni, hanem „az eklektikus világhoz szervesen kapcsolódó”, „budapesti” házat. Első variánsuk egy jól ütemezhető, lesüllyesztett-fedett udvarok köré szerveződő tömeg, a második egy ék alakú központi toronyra komponált megoldást mutatott (társtervezők: Szabó Tamás és Péter Gábor).

A Mérték irodát Paulinyi Gergely és Reith András képviselték, akik állításuk szerint „modern kolostorként” fogták fel a tudásközpontot, továbbá olyan épületet képzeltek el, amely „jókedvû, stílusa és gondolatisága van”. Az általuk bemutatott két verzió között két torony képezi az érdemi különbséget, amelyeket az első verzió tömegére illesztenek. A prezentációk sorából pozitív értelemben lógott ki Reith András mondandója, aki a terv energetikai koncepcióját ismertette. Elmondta, hogy a gépészeti igények radikális csökkentését és a karbantartási költségek lefaragását tûzték ki célul maguk elé, ennek megfelelően alakították ki az egyedi homlokzatot és az épület fûtési-szellőztetési rendszerét.

Zoboki Gábor a Corvin sétányt a Piazza Navonához hasonlította, a környéket pedig a XVI. sz.-i Rómához. Véleménye szerint itt nem kell túllépni a hatályos előírásokat, a feladat elsősorban a szövetbe való illeszkedést követeli meg. Ennek ellenére pozitív tapasztalatként értelmezte a KSZT előírásainak figyelmen kívül hagyásával való munkát.

A szimpózium második részében a sétány tájépítészeti tervei kerültek bemutatásra

Alföldi György, a Rév8 Rt. vezérigazgatója elmondta, hogy a továbbiakban a területrendezési projektet a beruházó a Townshend-irodával szeretné folytatni, melyhez magyar partnernek a Land-A Műtermet kérték fel, így a végleges kialakításban az ő terveikben szereplő elemek is megjelennek majd.  

Mivel a Corvin Sétányt a beruházó kérésére három, funkcionálisan is elkülönülő egységre kell osztani (melyet a sétányt átszelő három keresztutca is erősít majd), a legfőbb feladatot mindhárom csoport számára annak a kérdésnek a megválaszolása jelentette, hogy miként lehet az egyes részeket úgy szerves egységbe foglalni, hogy közben egyértelműen érzékelhetőek legyenek a közöttük lévő különbségek. (A hármas funcionális tagolás indoka, hogy a sétány két végén hivatali épületek, illetve bevásárlóközpont, míg a sétány mentén lakóházak sora lesz).

Az Új irány csoport a sétányt dinamikus tájként fogta fel, melyben az egyes egységek fő funkcióját néhány erősebb vizuális hatást keltő, az adott célra (pihenés, közösségi tevékenység, játék, stb.) utaló „landmark”-kal jelölnék. A sétányszakaszok közötti kapcsolatot különböző „interfészek”, „domborzati” elemek, zöldfelületek, medencék teremtenék meg.

A Land-A Műterem egy leginkább strukturalistának nevezhető tervet mutatott be: a teret egy központi allé két oldalára felrajzolt négyzethálóval tagolta, mely egyfajta modulrendszerként alkotná a használat szabadon alakítható keretét. A tervezők szándéka szerint a terv nem látványelemekre, hanem a praktikumra, a tiszta funkcionalitás „szépségére” épül.

Robert Townshend előadásában kifejtette, hogy munkáját mélyreható környezeti analízis előzte meg, melynek során nem csak a majdani sétány térarányait, karakterét, a városszövethez való viszonyát, a gyalogosforgalom legfőbb irányait és a beruházó haszonítási szándékait vették górcső alá. A tervező európai analógiákat kerestek, mintaképként sorra véve több sikeres, jól bevált megoldást. Azokat a funkciótípusokat is áttekintette, melyekre a Corvin Sétány alkalmas lehet. A konkrét formák megalkotása során használt motívumokat is bemutatta az ősi, szimbolikus tartalmú ornamensektől egészen Roberto Burle, a híres tájépítész formavilágáig. Mindezek alapján a tervező eljutott egy, a teret váltakozó szögű átlós vonalakkal behálózó struktúráig, mely egyfelől lendületesen összefűzi a sétány három szakaszát, ugyanakkor épp diagonálisai révén „lassítja”, „csendesíti” is a térfolyamot.

Townshend kerüli az egységek összekapcsolásának erőltetett, túlhangsúlyozott megoldásait – azok szinte észrevétlenül áramlanak át egymásba; az átlósan futó vízfelületek, támfalak, ligetes területek, pavilonok között kialakuló kis terek mégis megadják az egyes funcionális csomópontokat, kijelölik a sétány fókuszpontjait. A terv szerint a terep csak egészen finom plasztikai tagolást kapna – enyhe szinteltolások, rámpák, néhány lépcsőfoknyi mélyedések alkotnák a tér hangsúlyait. Természetes, egyszerű, mégis gazdagon differenciált tér víziója ez, melyet a nemzetközi hírű tervezőirodától elvárható rutinos tervezői munka öntött formába.  

Török Tamás, Haba Péter