Három ok az örömre - Például. Új lengyel ház kiállítás

A Lengyel Intézet segítségével a FUGÁba érkezett az Építészet hónapjára a "Például. Új lengyel ház" című kiállítás. Legalább három okunk van az örömre – és a kiállítás megtekintésére. Erő Zoltán recenziója.

Mindenekelőtt örömmel üdvözölhetjük a kortárs lengyel építészet néhány reprezentánsát. Kilenc családi házat ismerhetünk meg, kilenc kiváló alkotást, amelyek – feltehetőleg – nem csupán a családi házak között kiemelkedőek, hanem rajtuk keresztül megismerhetünk valamit a lengyel építészek keresetlen gesztusaiból, amelyekkel a formákat, a tereket és az anyagokat kezelik. A keresetlenség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az épületek ne lennének kifinomultak – épp ellenkezőleg: kellő figyelemmel felfedezhetjük annak a munkának az eredményeit, amellyel ezeket a házakat képletszerű jellé formálták a tervezők. Mindazonáltal ezek a konceptuális egyszerűségű épületek nem elvontan absztraktak: megértetik létrejöttük és létezésük okát.

A kiállítás összeállítása során mégsem ez a képletszerűség volt a kiválasztás szempontja. A kurátoroktól tudjuk, olyan épületeket kerestek, amelyek a megbízó és a tervező mély és sikeres dialógusán keresztül formálódtak, ha tetszik, kristályosodtak ki. Tudjuk, a párbeszédhez időre, türelemre és közös tudás kialakítására van szükség – valahogy eközben születik maga az építészeti kultúra is. A családok lényegi igényeit megfogalmazó alapvető gondolatok keresése közben csendes, visszafogott megoldásokat sikerült megtalálni.

Jókedvünk másik oka a kiállítás kiemelkedő minősége lehet. A két kurátor, Agnieszka Rasmus-Zgorzelska és Aleksandra Stepnikowska bátor elhatározással a kilenc házat pusztán egy-egy fekete-fehér képpel és egy-egy végtelenül finom absztrakt modellel mutatja be. Az eredmény legtöbb esetben egy fejtörő. Bár a fényképekbe sűrítve jól megjelennek a házak, mindig marad kérdéses, be nem mutatott részlet, amelyet képzeletben tovább gondolhatunk. A kiállítás és az installáció önmaga is követi az épületek visszafogottságát. A kiállítást a bemutatott építészek egyike, Marcin Kwietowicz tervezte, míg a fényképek az egyik legelismertebb lengyel építészeti fotós, Julius Sokolowski munkái.

Harmadjára annak örülhetünk, hogy ez a nagyszerű kiállítás egy független magánalapítvány, a varsói Centrum Architektury munkájaként jött létre. Akárcsak nálunk a Kortárs Építészeti Központ, ez az alapítvány is magánkezdeményezésre jött létre, és hasonló módon működik. A Centrum nem csupán kiállításokat és rendezvényeket hoz létre, de magára vállalta alapvető építészeti szövegek – így például Le Corbusier, Adolf Loos, Jane Jacobs és mások könyveinek – lengyel fordítását és kiadását. Könyveivel, előadásaival és rendezvényeivel ugyanazt a missziót látják el, mint a KÉK: az építészeti kultúra promócióját a szakmai közönség és a nagyközönség számára. Ez az az út, ahogy a civil szervezetek létrehozzák a kultúrát.

(Erő Zoltán 2015. szeptember 30-iki, a kiállítást megnyitó beszédének magyar változata)

A kiállítás megtekinthető 2015. október 22-ig a FUGÁban.

A kiállítás Facebook eseménye.