Háros Minta – Rendezett visszavonulás

Mi történt és mi történhetne a Háros-szigettel? Kálna Dávid hallgató olyan tervet készített, melynek most bemutatott szelete a meglévő épített értékek és az érintetlen ökoszisztéma viszonyát rendezi.

A Háros-sziget történetébe esetünkben érdemes a 19. század felénél bekapcsolódni. Felismerve a Duna szelíd mellékágában rejlő potenciált, felgyorsultak az események. A folyami és tengeri hajógyártás céljára nagy volumenű beruházások indultak. Ekkor szűnt meg a sziget szigetnek lenni, a mellékágat holtággá szelídítették. Fokozatosan jelentek meg ipari épületek. Azonban az ambíciózus kezdetnek lassú kifulladás lett a vége. A tenger elvesztése és Csepel ipari térnyerése megpecsételte a fejlesztés sorsát. A következő 70 évben napjainkig a honvédség rejtette el a külvilág elől a területet. Jelenlétük alatt a meglévő épületállomány lepusztult, ezzel ellentétben a sziget mélyének ökoszisztémája érintetlen maradt.
Mára a honvédség kivonult, a fejlesztési területek határai pedig vészesen közelítenek.

Helyi értékek
A tervezéssel érinett épületek, a patinás hajógyár és annak a működését segítő kiszolgáló létesítmények. Talán pont ma 100 évesek. Határhelyzetben vannak. A „volt” sziget csücskén őrzik Budapest utolsó igazi ártéri erdejét. Az erdő rejtett kincs: Függőavar, vadszőlő, komlóindák, páratlan biodiverzitás.

Koncepció
A határhelyzetből adódóan egyszerre kell megóvni az épített és a természeti értékeket. Ebből az ellentmondásos viszonyból következik a „Háros Minta”.
Célja, az élővilágból kiragadott minta bemutatása a meglévő csarnoképületben. Az épület funkciója e minta körül zajló kiállító és oktatási tevékenység. Az épületegyüttes egyéb elemei szállás -és kutatófunkcióval működnek tovább.
Az épített környezet visszavonul. A beavatkozás során az utóbbi 70 évben létrejött, értéket nem képviselő zárványépületek eltűnnek, utat engednek az ártéri erdő további térnyerésének.
Ezzel a vízióval válik le Dél-Budáról a terület és lesz újra valóban Háros-sziget.

Működés
A meglévő csarnoképület földszintje egy átrium köré szervezett oktatási intézmény. Emeletén interaktív kiállítás, melynek fő attrakciója az egyfolytában változó mintadarab. A volt portásház kibővül és a különleges ökoszisztémát kutató csoportnak nyújt új központot. A volt szociális épület az itt dolgozók és az iskolába több napra látogatóknak kínál szállást. Az együtteshez tartozó trafóház indítópontjává válik egy lebegő hídnak, be a lombok közé.

Szerkezet és anyaghasználat
Az átalakítás a hajógyár meglévő anatómiáját veszi alapul, mely során könnyűszerkezetes szintközi födémek és a meglévő szerkesztésűvel azonos rácsos tartók kerülnek beépítésre. Az átrium fala transzparens, szerkezete függönyfal. Az árnyékolásról az utólagosan telepített „minta” gondoskodik. A meglévő csarnok számára ismeretlen anyag nem kerül beépítésre. Dominálnak a meglévő mészkőfalak és az acélszerkezetek.

Összegzés:
A beavatkozás egyensúlyi állapot létrehozására tesz kísérletet épített és természeti értékek között.
Itt még van egy őserdőnk és még van egy különleges ipari emlékünk. Ez maradjon is így.

Kálna Dávid