Ház az észak-budai völgyben

Az erősen lejtős és keskeny tervezési helyszínen szigorú beépítési paraméterek érvényesülnek. Vörös Balázs ezekből a korlátozott lehetőségekből kiindulva készítette el terveit, melynek nyomán egy tágas panorámával és buja növényzettel körülvett, karakteres ház született. 

Amikor megkerestek a tervezéssel, az adottságok alapján izgalmas feladat körvonalazódott. A kötöttségeknek való megfelelés általánosságban több gondolkodást kíván, ugyanakkor a peremfeltételek megléte azonnal egyértelmű és megfogható pontokat ad a kiinduláshoz. A kötöttség így meg tudja könnyíteni a tervezést, főleg abban az esetben, ha mindehhez ingergazdag környezet is párosul.

A telek keskeny, keleti irányban erősen lejtős – déli napot tehát oldalról kap –, szigorú beépítési paraméterekkel. Az oldalsó szomszédok közelsége már-már az intimitást veszélyezteti, állékonysági kérdések vetődhetnek fel az alapozási munkák során. Mindezek mellett a hely egyik legnagyobb értéke a völgy felöl feltáruló tágas panoráma és a buja növényzet.

A ház három egyszerű gondolat köré formálódott: a helyszínre, terepre illesztés „földhöz köti” az épületet, magában hordozva az anyaghoz ragaszkodás, megtelepedés, megállapodás természetes vágyát. Ugyanilyen emberi vágy az előzőektől való elszakadás, elemelkedés is, melynek építészeti megfogalmazását kínálja a terep lejtése és a panoráma. A legfontosabb pedig a belső tér megteremtése a komforton, intimitáson, alapvető funkcionális igényeken túl az előző két szempont szem előtt tartásával.

Egyértelmű szándék volt, hogy a terepviszonyokhoz minél jobban alkalmazkodjunk a növényzet megtartása, pótlása mellett. A házat a burjánzó zöldbe szándékoztunk illeszteni visszafogott anyaghasználatával, rejtőzködő színével úgy, hogy a panoráma felé a tömeg ellenpontjaként megjelenő, homlokzat elé illesztett lamellás árnyékoló rendszer emelkedjen el a tereptől, de mégis az épület szerves részeként jelenjen meg. Az így kialakuló térben természetesen adódott a gyalogos megközelítés zónája, a főbejárat helyzete, a hátsó terasszal létrejövő kapcsolat, vagyis a ház kerti útvonalra történő felfűzése. Az átmeneti terek minél többcélú használata – ld. teraszra nyíló nyári konyha – szintén tudatos szempont volt.

Az épület, bárhol is helyezkedjen el a telken, annak keskenységéből adódóan két pólusra osztja a kertet. A két külső tér rész együttes érzékelése viszont megvalósítható a nappali–konyha-étkezőből, ezzel is tágítva a belső teret. Az alapgondolat után a nappali szintjét úgy helyeztük el, hogy a hátsó kert felé kertkapcsolattal rendelkezzen, a völgy felé erkéllyel végződjön, a funkciók vezérszinten meghatározott hármas hosszanti tagozódását pedig kövesse a többi szint is:

• az északi sávban alárendelt funkciók, közlekedő, lépcső, vizesblokk, fedett teraszra néző nyári konyha-kamra található, akusztikai és termikus védelmet nyújtva az épület többi részének;
• középen az egyterű nappali – étkező - konyha, a hálószobák, olvasó galéria, bejárati szinten vendégszoba kapott helyet;
• ezeket délről – egy szintén termikusan elválasztott – átmeneti, szűrő tér rész határolja, ami keleten és nyugaton erkélyként végződik a külső formaképzés fő elemeként. A lamellák, előtetők és erkélyek belátást és napvédelmet nyújtanak, szűrt fényt engedve a belsőbe. Ezzel a zónával kapcsolódik össze fokozatosan az utca és az intim hátsó kert, innen nyílik védett helyen a bejárat.

Vörös Balázs