"Ház tóparton, mólóval" - Fürdőépület terve Nagykanizsán

A nagykanizsaiak szeretik saját kis csónakázó tavukat, bár annak környezete mára már megkopott, kissé lepusztult és sürgős revitalizációra várna. A remélt fellendülés első lépése talán éppen egy olyan fürdőépület lehetett volna, amilyet Sónicz Péter tervezett diplomamunkájában.

Helyszín és előzmények
A Magyarország dél-nyugati részén fekvő Nagykanizsa lakosai számára a megterhelő hétköznapok után megfelelő kikapcsolódási lehetőséget nyújt a város szélén elhelyezkedő kis csónakázó tó. Rengeteg legenda kering a keletkezéséről; a kanizsaiak közül pedig ki ne hallotta volna nagypapájától azt a történetet, hogy hogyan ásták ki kézzel, évek alatt a tavat.

Az itt fellelhető számos szórakozási lehetőség közé tartozik a horgászat, a különböző rendezvények; borhét, majális, lovas military, de lehetőség van biciklizésre, futásra, sétára, és rengeteg turista útvonal is innen indul. Na és melyik kisiskolás ne emlékezne az első osztálykirándulásra, melyet a tó mellett található forráshoz szerveztek a tanító nénik, és amelyen a szalonnasütés és a vízicsata elengedhetetlen kellékek voltak... Nagykanizsa egyetlen kilátója is itt található, melyről lélegzetelállító kilátás nyílik a városra, de erre már sajnos csak az idősebbek emlékezhetnek: leromlott állapota miatt az utóbbi tíz évben még a megközelítése is tilos. Jó pár év után idén télen ismét meglátogattam a helyszínt, és szomorúan láttam az itt uralkodó körülményeket.

A csónakház roskadozik, a lelátó - ahonnan valamikor még távirányítos hajó-versenyeket is szerveztek - lezárva, az említett kilátó pedig még rosszabb állapotban van. De talán nincs veszve minden; az üresnek ható városon áthajtva a hidegben, embereket mindössze a tónál láttam: futottak, sétáltak, korcsolyáztak, és szemmel láthatóan jól érezték magukat.

Gyermekkori emlékeimen felbuzdulva eldöntöttem tehát, hogy ezzel a helyszínnel szeretnék foglalkozni, és épületemmel úgy próbálnék ezen a helyzeten javítani, hogy az még több embert – s remélhetőleg több befektetőt is- a környékre vonzzon, s így a környék teljes rehabilitációja is elengedhetetlené váljon. Felmerült bennem továbbá az a számomra zavaró tény is, hogy a tóban nem lehet fürödni, mivel az egy kis ér felduzzasztásából keletkezett, és így hamar bepiszkolódna. Innen származik a koncepció: legyen itt egy fürdőház.

Az épület helyének meghatározása viszonylag egyszerű feladat volt. Megpróbáltam megkeresni a helyszínen fellelhető főbb erővonalakat, melyek: az itt futó gyalogos útvonalak, a közlekedési rendszer, na és persze a tó partja, a tó formája. Ezeknek a vonalaknak a kereszteződése egyértelmű csomópontot hozott létre a tó dél-keleti részén. A hely megtalálása után 3 fontos erővonalat vettem figyelembe a tervezésnél: a partvonalat, a parton végigfutó utat, illetve a beljebb futó közlekedési utakat . Ezek fontos szerepet játszottak az épület kialakításában.

A koncepció
Fontos irányelv volt számomra, hogy a tóban szeretnék fürödni, még ha nem is közvetlenül, de legalábbis vizuálisan ezt a hatást elérve. A parton elhelyezkedő 1-2 ház mindössze a „ház tóparton, mólóval” képletet követi; egyéb épület, melyhez igazodni lehetne a környéken, nincs. Ilyen helyekre az építész valamilyen általános tervezési alapelvet követve rendszerint egy alapformát helyezne el – nagy általánosságban  egy téglatestet vagy kockát. Tervemmel azt a kérdést is feltettem, hogy miért a derékszög, amikor a kúp, a henger, a gömb stb. is ugyanolyan geometriai formák, ráadásul őseink sokkal inkább a természetből vett ívesebb formákat használták. Szerettem volna továbbá kilépni a derékszögű szerkesztési rendszerből is, így esett választásom a hengerre. De egy geometriai forma önmagában nem elég, nagyon zárt, és mégiscsak van egy-két környezeti elem, erővonal stb. amihez igazodni kell. (Ez a kocka esetében darabolást jelenthet) Mivel a henger zárt formaként jelenik meg, én az épület belsejének tagolásával, a fedett és nyitott terek játékával próbáltam meg igazodni a helyszínhez. Alapvető formaként jelenik meg a henger palástja is, melybe a különböző funkciók mint zárt beton hengerek illeszkednek bele, Az emberek alapesetben a perem mentén közlekednek; ha útjukba kerül egy akadály, azt kikerülik, körbefollyák, ezzel alakítva a közlekedési rendszert és az alaprajzot is.

Az alaprajz kialakításánál fontos szempont volt, hogy a partvonalon jelenleg végigfutó - egyúttal a legforgalmasabb és legnépszerűbb - útvonal ne veszítse el jelentőségét az épületbe ütközve, illetve hogy a jól kialakult közlekedési rendszer se boruljon fel. Ezeknek az utaknak a megőrzését fontosnak tartottam, mivel ezt az emberek alakították ki: valamikor a zöldfelületen kitaposott földutak voltak, melyeket később kaviccsal szórtak fel.  

Meghatározó volt egy forgalmasabb, illetve egy pihenésre alkalmas csendesebb fürdőtér kialakítása. A partvonalon futó út miatt illetve a lejtős terepből adódóan a bejáratot az épület alatt alakítottam ki, mely így nem akadályozza a sétálók útvonalát, mindössze kiszélesíti azt és egy lépcsővel áll bele a parti útba. Plusz funkcióként egy kávézó is megjelenik a terepszinten. Az így kialakított födém érkezésnél kapuként engedi tovább az embereket a belső udvarba, majd innen tovább haladva egy újabb fénykürtként megjelenő főlépcső invitálja beljebb a látogatót. Az épület főszinti elrendezése a klasszikus fürdők útvonalát követi, annyi csavarral, hogy a különböző funkciók itt egy-egy hengerben helyezkednek el, és ez a kialakítás számomra is meglepő módon sokkal kevesebb felesleges teret eredményezett, mint például egy kocka esetében. A tó fölé mólóként kinyúló részen van a kültéri medence és a belső udvar, amely szintén a tóból lekerített rész. A tetőn napozó van, illetve kilátóként is működik

A homlokzat kialakításánál fontos volt az átláthatóság, a belső terek kihangsúlyozása. Alapja a két födémlemez, melyeket a különböző funkciókat rejtő hengerek kötnek össze az esetenként egy-két helyen látható tartószerkezeti oszlopokkal. Így esett választásom a homogén üvegfalra, melyeket szélteher ellen oszlopok merevítenek. Az így kialakult transzparencia eredményezi, hogy a tartó hengerek vizuális hangsúlyt is kapnak.

Sónicz Péter

tervező: Sónicz Péter
konzulensek:
építészet: Balázs Mihály DLA
épületszerkezetek: dr. Becker Gábor
építéskivitelezés: Szőnyi László
opponens: Zsuffa Zsolt
tervezés éve: 2009