Közélet, hírek
Háznak és parknak együtt kell kinőnie
2007.09.05. 10:04
”Janesch Péter és kollégái tervezési hatásköre pillanatnyilag megáll az
épületegyüttes kontúrjainál, miközben a háznak és az azt körbevevő
parkoknak «együtt kellene kinőnie a földből».”
A kormányzati negyed projektjéről szóló beszélgetéssorozat újabb epizódja
Akik alkalomról alkalomra figyelemmel kísérik a kormányzati negyed kérdéseivel foglalkozó beszélgetéssorozatot, egyre gyakrabban támadhat dejá vu-jük. Szinte hallani vélem, hogy „na, akkor vegyük át még egyszer, kedves látogató, mit kell tudni a kormányzati negyed projektjéről…” A különféle szakértőket vendégül látó KVI-estek persze természetüknél fogva repetitívek, s végsősoron értékelendő a lázas igyekezet a tájékoztatásra, főképp abban az esetben, ha áttekintjük a honi napi és heti sajtót – ezek ugyanis érdemben minimálisan keveset foglalkoznak a témával, s ha egyáltalán, akkor is a politikai tőkét hajkurászó műbalhékkal.
Az augusztus 31-én tartott összejövetelen is számos ismétlésre került sor, ezért most csak az újdonságokat érintjük. A központi téma a környezettudatos gondolkodásnak a projektben betöltött szerepe volt.
Ertsey Attila, aki mint a fenntarthatóság szempontjait érvényesíteni igyekvő munkatárs vett részt a nyertes pályázat elkészítésében, nem különösebben bizakodó a projekt sikerességét illetően: véleménye szerint az ökológikus kialakításra a helyszín adottságai miatt csak minimális mértékben van lehetőség. Mint mondja: szűk telken kell nagy házat építeni. Ha a helyszín megválasztása során a „zöld-elv” erősebben jelen lett volna, akkor ma nem a Nyugati pályaudvarhoz kapcsolódó vasúti területekről vitáznánk. Ertsey szkeptikus abban is, hogy valóban megfelelő módon valósulnak-e majd meg azok a messze nyúló „zöld csápok” és nyitott közterek, melyek a fenntartható működéshez, az épületek klimatikus egyensúlyának megőrzéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Rámutat, hogy Janesch Péter és kollégái tervezési hatásköre pillanatnyilag megáll az épületegyüttes kontúrjainál, miközben a háznak és az azt körbevevő parkoknak „együtt kellene kinőnie a földből”.
Z. Halmágyi Judit erre úgy reagált, hogy a Görözdi György kormánybiztos által vezetett KVI-munkacsoport kiemelkedő minőségű munkát végez, s mindenben törekednek arra, hogy ne izolált épület jöjjön létre. Nagy összefüggésekben, rendszerben gondolkodnak mind a zöldfelületek, mind a környező városrészek rehabilitációja terén.
A hivatalosan csak mellékszereplőnek tekintett Finta Stúdiót (a zsűri szerint a legjobb, a fővárosi és kerületi szabályozási tervekbe a lehető legteljesebb mértékben beépítendő városrendezési koncepciót benyújtó céget) képviselő Szabó Tamás János immár másodjára tűnt fel a meghívottak között (éppen annyiszor, mint a nyertes tervet készítő munkacsoport vezetője, Janesch Péter...). Hangsúlyozta, hogy a Finta Stúdió dolga a pályázat lezárultával véget ért, jelenleg nem terveznek semmit, amely a kormányzati negyeddel lenne kapcsolatos. A területre vonatkozó új KSZT a pályázatokból kiolvasható tanulságok alapján majd meghatározza a környezetrendezési irányelveket, az épületet övező terület tervezése csak annak megfelelően kezdődhet el. (Továbbra sem világos tehát, hogy a környezetrendezés tervezése kinek lesz a dolga: Kengo Kuma munkacsoportjáé, a Finta Stúdióé vagy egy harmadik játékosé?)
Sylvester Ádám, a bíráló bizottság társelnöke szerint bár a pályázat fő célja az épület megtervezése volt, kiemelték annak fontosságát is, hogy a majdani épületnek teljesen újragondolt környezetben kell állnia. Rámutatott, hogy a két egymástól elvágott városrésznek mindig is útjában lesz a vasút: a pályaudvart máshová kell helyezni. Mint mondja, a Nyugati tér – Váci út – Eiffel-csarnok viszonyrendszerére egyik pályamű sem koncentrált igazán, így erre pályázatot írnak majd ki. Véleménye szerint feltétlenül be kell épülnie a KSZT-be a Kodály köröndöt a Szt. István-parkkal összekötő, s a területen átvonuló zöld tengelynek, mint ahogy a Nyugati-Városliget tengelynek is. A csarnok valószínűleg visszakerül a Főváros tulajdonába, hasznosítására bizonyára pályázatot is kiírnak.
Az estet Buza Péter várostörténész azzal a megállapítással zárta, hogy bár Budapesten sok átfogó erejű projekt volt már, olyan azonban, amelyben egyetlen épület „kristályosította” volna ki környezetét, még nem.
Haba Péter
