Hét egyszerű pergola a siófoki Balaton-parton, árnyékukban kicsi büfédobozok - semleges építmények, melyek hivalkodás nélkül, de mégiscsak átformálják az aranypart képét. Nem az én tisztem eldönteni, hogy ezek képviselnek-e építészeti értéket, mennyire vannak a helyükön, jók-e egyáltalán. Szeretném viszont bemutatni azt az utat, ami lehetővé tette, hogy itt állhassanak a Balaton partján.
Ismerjük az aktuális balatoni vízállást, tudjuk, hogy milyen szelek fújnak - éppen kevés a turista vagy sok a szúnyog. Szeretjük, de egy kicsit el is fordultunk tőle, néha meg is csaltuk valamelyik külföldi üdülőhely homokos tengerpartjával. Vannak nosztalgikus emlékeink gyermekkorunk üdüléseiről, kötődünk hozzá, ugyanakkor látjuk a hibáit. A csöndes tücsökciripelős esték, a strandon tollasozás, a keresztrejtvényfejtés és a fehér vitorlák surrogása mellett látjuk a balatoni nyarak silány pillanatait is, a lakókocsibüfét, a Zimmer frei-t, az egy szezon alatt egész évi profitot remélő vendéglátóst, és a Balaton-parti települések szélmalomharcát megkopott presztízsük visszaállítására.
Nem véletlen, hogy ezt nem valamelyik nyugodt, kertmozis déli parti üdülőtelepre, vagy arisztokratikus múltú északi parti városba szánták, hanem Siófokra, amely mindig különleges, bohém és szabad világot jelentett a Balaton-parti települések között. Ezeknek az álmoknak építészeti megfogalmazásához egy ismerős építészen, Evva Zsolton keresztül talált meg a Flavius kft minket, frissdiplomás építészeket, akik életkorunknál fogva is közelebb vagyunk a majdani használókhoz. Éjszakába nyúló együttgondolkozások, kerekasztal-beszélgetések és hajnalig tartó rajzolások során alakult ki a terület átformálásának koncepciója.
Kertészeti- és visszafogott építészeti beavatkozásokkal eltérő hangulatú egységek laza együttesét formáltuk meg, melyeket finoman kereteznek, fognak össze a part menti sétány térbővületeiként értelmezhető visszafogott, semleges pergolasor egyes elemei. A strand kavalkádjában ritmikusan felbukkanó pavilonok a fagyi- és üdítőárusok szedett-vedett, hatóságokat kijátszó bódéit hivatottak felváltani. A terv megvalósulásának első ütemeként a pergolasor készült el. Áttört, könnyed semlegességével és egyszerűségével jelzi azt a megújulási folyamatot, ami elindult ezen a partszakaszon. Határozottan keretezi, összefogja azt a kaotikus mozgást, ami egy ilyen strandon a szezon közepén hömpölyög, ugyanakkor sematikusan, végletesen leegyszerűsített formában utal a Balaton arisztokratikus fénykorára: a századforduló igényes faépítészetére. A pergolák alá kerülő egyszínű - az eredeti tervek szerint színes - büfédobozok, mint zárható hasábok nyújtanak kulturált megoldást a part menti fagyi-, kóla- és újságárusításra.
A kis építmények alapkoncepciója a visszafogottság, amely egyrészt szolgálja az egész területre vetített majdani összképet, másrészt semleges hátteret ad a nyár színes, fürdőruhás, napernyős "pörgésének". Az eredeti tervekhez képest sok minden módosult, jórészt a kivitelezésre maradt hihetetlenül kevés idő miatt. Mégis szeretjük ezeket a kis építményeket, mert a kompromisszumok ellenére az alapvető gondolatot és az építészeti programot sikerült maradéktalanul végigvinni. A szezonkezdés kíméletlen közeledése miatt sokáig igencsak kétséges volt, hogy a tervekből lesz-e megvalósult "épület", de végül is sikerült. Ehhez szükség volt a marketing cég vezetőjének szellemi frissességére, a tapasztaltabb építész fiatalokat felkaroló gondolkodására, a városi vezetés egyetértő támogatására és a mi bizakodóan jövőbe tekintő munkánkra is.
Szerző: Dobos Botond (szöveg), Varjasi Farkas Csaba (fotók)