Hogy máskor ne legyen tudathasadás

A Bécsi utcáról szakszerűen, kis kitérőkkel. A Budapest Világörökségéért Alapítvány nyilatkozata.

A Bécsi utca páros oldalának lebontásával elképzelt ingatlanfejlesztés jó alkalom arra, hogy a történelmi városmagban való építés néhány ismert alapelvét – talán kissé iskolásan, de hiszen műegyetemi tananyag, itt ér össze az urbanisztika és az építészettörténet – ismét leszögezzük.

• Nemzetközileg és itthon is követett általános alapelv, hogy értékes, védett történelmi városszövetben nem engedhető meg két teleknél nagyobb telekösszevonás, az is csak ha indokolt.
• Nem létezhet olyan jó építészeti terv, amely ezen a helyen öt telek összevonására (a fent a „léghajóval” összekötött két tömbfront együtt a Városháza homlokzathosszával lenne egyenlő, cca 200 m) indoklás lehetne, mert ilyen mértékű telekösszevonás a szerves városfejlődés/-fejlesztésben csak kiemelkedő közösségi funkció számára lehetne indokolt, amelynek létrejövő városképi dominanciáját csak ilyen funkció érdemelné ki –

- a tervezett funkció (üzlet, bériroda, szálloda) nem ilyen, a várost alkotó közönséges funkciók nem érdemelnek kitüntetett városképi helyzetet
- ez a helyszín (szűk utca) nem alkalmas kiemelkedő funkciónak, domináns városképi elem érvényesülésének
- ma Budapesten nincs olyan építési boom, ami a szerves városfejlődés elveit felülírva hozna létre új értékeket (ahogy a millennium idején az Erzsébet-híd számára megnyitott városszerkezetben pl. a Klotild paloták és környezetük tehette).

• Általában Budapesten a történelmi városmag teljes 1945 előtt épült épületállománya védettnek tekintendő, amit itt az egyedi és területi védelem is megerősít –

- védeni azt kell, ami értékes, de veszélybe kerülhet
- az építészeti örökségvédelem azt jelenti, hogy az épületet vagy épületegyüttest a közösség – képviselői által hozott, mindenkire érvényes rendeletek által – nem engedi lebontani, bár a magánérdek akarná (tehát megbízásukat/magukat árulták el a fővárosi képviselők, amikor a maguk által megszavazott helyi védelmet befektetői/kerületi igényre törölték a Fischer-üzletházról – nota bene arról a Fischer-üzletházról, amelyben 1944-ben a Nostra Általános Közraktár Vállalat székelt, hamarosan dr. Horváth János, ma az országgyűlés korelnöke vezetésével, amikor a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik főhadiszállása volt, ahol a mélypincében stencilezték a németellenes röplapokat – emléktáblát érdemel)
- a pesti óvárost mint műemléki jelentőségű területet a jogszabály jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei, építményeinek együttese összefüggő rendszere miatt védi, mert az műemléki védelemre érdemes módon fejezi ki az azt létrehozó közösség építészeti kultúráját – fantasztikus ez az időkeresztmetszet, amit itt a reflektor kiemelt, jellegzetesen belvárosi, gyakran átépült szövet, két egymás mellett álló épület véletlenül sem áll rokonságban, gyakran éles is a kontraszt, mint a böhöm szecesszió és a finom, elrontott földszintű Kallina-ház között, mégis ez az utca is műemléki védelemre, azaz megtartásra és helyreállításra érdemes módon fejezi ki 90 év építészeti kultúráját. Az MJT is megtartást és helyreállítást jelent.

• Az örökség városfejlesztő erejével tisztában lévő helyhatóságnak (kerületi-fővárosi együttműködésben) azt kell intézményesítve elősegítenie, hogy ne a lebontás és új építés, hanem a helyhez és az épülethez illő funkcióra való helyreállítás legyen kívánatos az ingatlanpiac számára is – erre másutt már rég külön örökségi ingatlanfejlesztők szakosodnak, tudva, hogy a helyreállított jó régi épületbe való befektetés jóval értékőrzőbb az új épületnél. Nyilván ezért is rekonstruálta elég jól a Deák-palota levert homlokzatát Csipak úr. – E téren való budapesti előrehaladásról kell számot adnia Magyarországnak az UNESCO előtt 2011. februárban.
• A történelmi építészet ingatlanpiac által való megvédéséhez és fenntartásához határozott, uniós-állami-önkormányzati közvetett és közvetlen támogatású fővárosi városrehabilitációs program és azon alapuló kerületi szabályozás, akciótervek és hozzá kiépített intézményi struktúra szükséges.

Helyes volt, hogy a fejlesztő egy tervvázlattal kérdezte meg az illetékes tervtanácsoktól, szabad-e ezt csinálni itt, amire – bár erősen fájlalható, hogy a szakma illetékes prominensei nem tudtak hirtelen jó választ adni – a társadalom és a szakma egyértelműen kifejezett elutasítása megadta az érvényes választ. Ezt a projektet itt most nem lehet megcsinálni. – Az öt házból esetleg egy-kettő bontása lehetséges időõvel, ha nagyon jó jön a helyükre.

Budapest Világörökségéért Alapítvány,
Korompay Katalin Ybl-díjas építész