Kétrészes ökotudatos cikksorozatunk második részében is nem csupán az építészet világában adódó pazarlásra, hanem a mindennapos életünket érintő problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet.
26. Építsünk kerítést bambuszból!
(Maryanne Murray Buechner)
A bambusz nagyon gyorsan nő (növényfajtától függően naponta akár 30 cm-t is), rengeteg szén-dioxidot képes felszívni, és gyönyörű kerítést lehet belőle ültetni. Sokan megakadályozzák növekedését, mielőtt kontrollálhatatlanná válik, pedig ezzel a növény szén-dioxid felvevő képességét csökkentik. Csak az olyan nagynövésű növények hatásosak, amelyek gyorsabban nyelik el a gázt, mint ahogy azt kibocsátják – logikus. Most már csak az a kérdés, mekkora a kertünk!
27. Repüljünk egyenesen!
(Bryan Walsh)
Amíg még nincs lehetőségünk Harry Potter-módra kandallóval repülni, sajnos muszáj a káros gázokat nagy mennyiségben a levegőbe fújó repülőt igénybe vennünk. De egy dolgot tehetünk: próbáljunk meg minél egyenesebb útvonalon repülni. Tavaly a Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség olyan egyenesebb vonalú repülési útvonalat írt elő Kínából Európába, amellyel fél órával lerövidült a repülés – és ezzel évi 84.800 tonnányi szén-dioxiddal kevesebb kerül majd a légtérbe. Az európai légtér egyesítése 12%-kal csökkentheti az üzemanyagfelhasználást. De a pilóták is repülhetnek másképpen: a hirtelen magasságcsökkentés pazarló, ezért a szakemberek a fokozatos süllyedést javasolják a leszállásig, ahonnan behúzhatják a gépeket a megfelelő kapuhoz, így nem kell további üzemanyagot elégetniük.
28. Szervezzünk zöld esküvőt!
(Catherine Sharick)
Az biztos, hogy az esküvőnkkel nem fogjuk megállítani a globális felmelegedést, de szervezhetünk olyan lakodalmat is, ami kevésbé károsítja környezetünket. Ha vendégeink messziről utaznak a helyszínre, adjunk adományt megújuló energiával foglalkozó szervezeteknek. Csökkenthetjük a káros gázkibocsátást, ha helyi termékeket kínálunk: bort a közeli pincészetből, sört a helyi sörfőzdéből, esküvői tortát pedig a helybéli cukrásztól. Esküvői csokrunkat az éppen virágzó virágokból állítsuk össze, ne pedig olyanokból, amelyeket messziről kell importálni.
Legyen szerényebb az esküvőnk (ruhát inkább kölcsönözzünk, újrapapírra nyomassuk a meghívót, stb.), és akkor biztosan kisebb lesz a karbon lábnyomunk. Vegyük úgy, hogy ez a mi nászajándékunk a Földnek.
29. Vegyük le a nyakkendőnket!
(Bryan Walsh)
Hogyan tudunk a nyakkendőnkkel harcolni a globális felmelegedés ellen? Úgy, hogy otthon hagyjuk. 2005 nyarán a japán üzletemberek szokásos sötétkék öltönyüket színesekre cserélték, és kigombolt gallérral indultak munkába. Az ok: a japán kormány energiát akart megtakarítani azzal, hogy nyáron az irodák hőmérsékletét 28 fokra állította.
Igaz, hogy ez némi öltözködésbeli zavart okozott, de a szén-dioxid kibocsátás jelentősen csökkent: egy nyár alatt kb. 79.000 tonnával. Ha az Egyesült Államok leszokna a sarkvidéki stílusú légkondicionálásról, óriási lenne a különbség. Öltözzünk ezentúl lazábban nyaranta!
30. Kapcsoljuk ki a számítógépet!
(Coco Masters)
A képernyővédő nem energiatakarékos. Amerikában az elhasznált elektromos áram 75%-áért a különböző készülékek készenléti állapota felelős. Egy átlagos számítógép (monitor nélkül is) napi 60 és 250 watt közötti energiát használ el. Ha a számítógépet csak napi 4 órán át tartanánk bekapcsolva, nagyjából 70 dollárt takarítanánk meg évente. A szén-dioxid kibocsátásról nem is beszélve, hisz így az 83%-kal csökkenne.
31. Fessük ki a szemünket zölddel!
(Caroline Sayre)
Lehet, hogy az élénkzöld még nincs divatban, de az ökokozmetikumok biztosan egyre népszerűbbek lesznek. A Cargo Cosmetics februárban dobta piacra PlantLove nevű növényi rúzsát, amelyet 100%-osan lebomló anyagból készült csomagolásban kínál. Ha a rúzs elfogyott, ültessük el a tubusát, és ki fog virágozni! Az ökokozmetikumok egyelőre nagyon kis szeletét adják a piacnak, de biztosak lehetünk benne, hogy arányuk növekedni fog. Csak az idén várhatóan 8%-kal nő az organikus kozmetikai termékek piaci aránya az Egyesült Államokban.
32. Kapcsoljuk le a villanyt!
(Coco Masters)
Gyerekesnek tűnhet az, ha az irodában valaki körbejár megnézni, hogy minden villanyt és készüléket lekapcsoltunk-e munka után. Azonban ezzel a módszerrel nemcsak a szén-dioxod kibocsátást csökkenthetjük, hanem a készülékek élettartamát és fenntartási költségét is befolyásolhatjuk. Persze nem álommunka minden szobát végigjárni és megnézni, hogy a számítógépek, nyomtatók, faxok ki vannak-e kapcsolva. A légkondicionáló berendezések és a lámpák programozhatók, így éjjel az áram négyötödét takaríthatjuk meg.
33. Formáljuk át az eget és a földet!
(Bryan Walsh)
Mi lenne, ha építenénk az űrben egy hatalmas tükröt, hogy eltereljük a Nap sugárzását? Vagy ha ként fecskendeznénk a sztratoszférába, hogy a Földet lehűtsük? Tudósok ugyanis ezeket a sci-fi módszereket vizsgálják arra az esetre, ha a káros gáz kibocsátás végleges megszüntetése nem járna sikerrel. Tudományuk lényege a környezet bolygószinten történő átalakítása.
A legismertebb ötlet az ún. űrtükrök felhelyezése. Roger Angel, az Arizónai Egyetem csillagásza azt javasolja, hogy trillió számú kicsi, szupervékony lencsét helyezzenek el az űrben egy olyan hengeralakú felhő formájában, amelynek hossza 96.5 ezer km, átmérője pedig a Föld egyenlítőjének fele. A földfelszíntől 1.5 millió km-re elhelyezett hatalmas tükör kb. 2%-kal lenne képes csökkenteni a földet elérő napsugárzást, amely Angel szerint elegendő lenne a fokozatos felmelegedés megakadályozására.
A tervet persze nem egyszerű végrehajtani: a tükrök összesen mintegy 20 millió tonnát nyomnának és soktrillió dollárba kerülnének. Ahhoz pedig, hogy az egyes lencsék a megfelelő helyre kerüljenek, tíz éven át ötpercenként kellene rakétákat fellőni az űrbe.
A Nobel-díjas meteorológus, Paul Crutzen tavaly írta le azon elméletét, mely szerint nagy mennyiségű kén-dioxid sztratoszférába való felpumpálásával olyan szulfátréteg alakulni ki felettünk, amely visszaveri a napfényt. Mivel a Föld maga is a napsugárzás mintegy 30%-át visszatükrözi, tükrözőképességének növelése még éppen megmentene minket a globális felmelegedéstől.
A módszer már „bizonyított“ a történelem során: amikor a Pinatubo-vulkán 1991-ben rengeteg ként lövellve kitört a Fülöp-szigeteken, bolygónk átlaghőmérséklete két éven át csökkent. Persze van a módszernek hátulütője is: a kén-dioxid áll a savas esők hátterében, azaz Földünk hűvösebb, de piszkosabb lenne.
Bár az ilyesfajta stratégiák kivitelezhetetlennek tűnhetnek, ma már a népszerű, gyakorlati tudományokban is komolyan veszik őket. Ez figyelmeztetés is lehet számunkra, hisz láthatjuk, milyen kétségbeesett harcot folytatnak a tudósok a klímaváltozással szemben.
34. Gereblyézzük össze az őszi leveleket!
(Coco Masters)
Nincs bosszantóbb, mint egy hangos gázüzemű levélfújó berendezés hangja egy csendes vasárnap délután. Bár ma már odafigyelnek energiafelhasználásukra, ez a motoros hurrikán még így is rengeteget fogyaszt. Igaz, hogy a gereblyézés lassabb tevékenység, de csendesebb és zöldebb is. Inkább gereblyézzünk!
35. Használjunk használt papírt!
(Coco Masters)
Az amerikaiak tavaly 42 millió tonna papírt hasznosítottak újra, azaz a felét annak, amit felhasználtak. A maradék a szemétbe került. Sose felejtsük el azonban, hogy a papír fából készül: 900 millió fát vágnak ki ebből a célból évente.
Vásároljunk újrahasznosított papírból készült dolgokat. Az újrahasznosítás folyamata 60%-kal kevesebb energiát használ fel, mint az új papír készítése. Minden egyes tonna újrapapírral 4000 kW/h energiát és 27.000 liter vizet takarítunk meg, valamint 17 fát mentünk meg a kivágástól. És ne feledjük, hogy egyetlen fa 27 kilónyi káros anyagot képes semlegesíteni!
36. Gazdálkodj okosan!
(Michael D. Lemonick)
A szén-dioxid kibocsátás csökkentésére a környezetvédők a szabad piacot is felhasználják. A kibocsátás csereberéjének módszere szerint a kormányok eldöntik, melyik iparág mennyi kibocsátásra jogosult. Azok a vállalatok, amelyek valóban képesek csökkenteni kibocsátásuk mértékét, és nem érik el a határértéket, kreditet halmozhatnak fel, amelyet a kevésbé környezettudatos vállalatoknak eladhatnak. Több amerikai állam hozott létre regionális cserebere rendszert. Lehet, hogy a kibocsátás csökkentésének technológiája rettentő innovatívnak tűnik, de az egyszerű cserebere sokszor jobban működik.
37. Van élet a csomagoláson túl!
(Bryan Walsh)
Papírba vagy műanyagba csomagoljunk? És mi van, ha egyikbe sem? A csomagolóanyagok előállítása és szállítása rengeteg energiát emészt fel. Azonban mi, fogyasztók is hozzájárulhatunk ezek csökkentéséhez. A felesleges szalvétát, cukrostasakot adjuk vissza, és amit tudunk, zacskó nélkül vigyük haza a boltból. Az igazi környezetvédő harcosok ma már saját bögrével járnak a Starbucks kávézókba.
A nagyobb cégek is kiveszik a részüket a harcból: a Hewlett-Packard például februárban bejelentette, hogy festékpatronjait ezentúl könnyebb csomagolásban árulja, és ezzel a káros kibocsátást annyival csökkentik, mintha évi 3500 autóval kevesebb járna az utakon. A nagy amerikai szupermarketlánc, a Wal-Mart vezető pozíciót tölt be az akcióban: összes csomagolását egyenként 5 grammal kevesebb műanyag felhasználásával készíti. 2008-ban pedig a csomagolóanyagok 5%-os csökkentését vállalták, amivel 667.000 tonna szén-dioxid kibocsátást kerülnek el.
38. Cseréljük a szén-dioxidot tőkére!
(Simon Robinson)
A kiotói egyezmény egyik legambiciózusabb terve az ún. „tiszta fejlődés mechanizmusa“, amely szerint a jómódú országok vállalatai azzal is jópontot szerezhetnek, ha a kibocsátás csökkentése helyett energiatakarékos projekteket indítanak be a fejlődő világban. Ezzel megindulhatott a szén-dioxid kredit globális csereberéje. Eddig több száz ilyen projekt került elfogadásra, amelyek kétharmada Brazíliában, Kínában és Indiában valósult meg. Van, ahol szélturbinákat építettek, máshol pedig energiatakarékos papírfeldolgozó gépeket állítottak üzembe. A projekt segítségével mintegy évi 115 millió tonna szén-dioxid kibocsátás kerülhető el.
A dolog azonban nem zökkenőmentes. Egy friss tanulmány szerint Kínában a gyárak olcsó tisztítórendszert használtak azért, hogy többmillió dollárnyi szén-dioxid kredithez jussanak. Az indiai környezetvédelmi miniszter, Rajesh K. Sethi szerint ezzel nem vallott kudarcot a program, hiszen ez eddig az egyik leghatékonyabb módja a káros gázok csökkentésének. A miniszter szerint a programot ki kell bővíteni, nem pedig abbahagyni. „Ha a szabályozás egyértelműbb lenne, robbanásszerű eredményt érnénk el. A szegény országok vállalatainak nem kellene évekig várniuk az engedélyekre. Az eddig elért eredmények nagyon biztatóak, de persze még ennél is jobban működhet a rendszer!“, állítja.
39. Hagyjuk elvadulni a kertet!
(Coco Masters)
Amerikában évi több mint 5 millió dollárt költenek kőolaj alapú műtrágyára, amelyből aztán vegyi anyagok szivárognak a termőföldbe, majd káros gázok keletkeznek. Próbáljunk ki más módszereket! A régimódi komposzt vagy a levágott fű ugyanolyan jól működik, és csak 4% nitrogént tartalmaz. A kísérletező kedvűek maguk készítette műtrágyát használnak, amelyet káliumtartalmú hínárból, és nitrogéntartalmú halproteinekből és olajokból állítanak össze. Vagy hagyjuk a kertet egyszerűen elvadulni, hiszen ízlés dolga, hogy a gyomnövények szépek-e vagy sem.
40. Osszuk be a saját káros gáz kibocsátásunkat!
(Bryan Walsh)
A globális felmelegedésből következik az az igazságtalanság, hogy a legkevesebb szén-dioxid kibocsátásért felelős szegényeket fogja leginkább sújtani, nem pedig a gazdagokat. De van erre egy elég radikális megoldásunk: a kibocsátást osszuk szét egyenlően a föld népessége között, mintha mindenkinek ugyanannyi káros gáz kibocsátáshoz lenne joga. Legyen ez a személyes káros gáz átalány.
A dolog ugyanúgy működne, mint a vállalatok közti kibocsátás csereberéje, csak személyekre lebontva. A részletekről a piac majd gondoskodik. Járjunk munkába biciklivel, így átalányunk alatt maradunk, és a maradványt eladhatjuk azoknak, akik nem tudnak lemondani a terepjárójukról. Azaz ha nem akarunk változtatni életmódunkon, megtehetjük, de fizetnünk kell érte!
41. Tömjük tele utasokkal az autót!
(Coco Masters)
Ha legközelebb autóba ülünk, nézzünk rá az anyósülésre. Szinte biztos, hogy üres lesz. A fejlett országokban még mindig az egyutasos autók uralják a terepet. Amerikában például az emberek majd 80%-a egyedül megy autóval dolgozni, 38% pedig mindenhova egyedül vezet. Washington államban egy egyezménynek köszönhetően a vállalatoknak kötelessége arra biztatni dolgozóikat, hogy vagy használják az autójukat kevesebbet, vagy pedig vegyenek fel utasokat. A cégek adókedvezményben részesülnek, ha dolgozóik busszal, biciklivel, vagy gyalogszerrel járnak dolgozni, vagy ha hetente kisebb számú, de intenzívebben kihasznált napokon dolgoznak. Az eredmény: 1991-hez képest reggelente 20.000-rel kevesebb jármű van az utakon, amivel 22 millió liter benzint és 13.7 millió dollárt takarítanak meg. És nem mellesleg 78.000 tonnával csökkent a káros gáz kibocsátás is.
42. Fizessünk meg bűneinkért!
(Unmesh Kher)
A klímaváltozás miatt rossz érzésekkel küzdő amerikaiak nonprofit cégektől vásárolt szén-dioxid ellentételezéssel enyhíthetik bűntudatukat. Önkéntes alapon fizetik meg annak a szén-dioxid mennyiségnek a csökkentését, amennyiért ők maguk felelősök. Az összegyűlt pénzből zöldenergia-projekteket, légszennyezés ellenőrzést, faültetési és erdővédelmi programokat támogatnak. Az ellentételezés kritikusai szerint a kifizetett összeg egyáltalán nem biztos, hogy további mértékben csökkenti a káros gázokat, hisz sokszor olyan fejlesztésekre költik, amelyet amúgyis elvégeztek volna. Az ellentételezés kifizetése szerintük csak eltereli a figyelmet arról, hogy az Egyesült Államok vezetésének tennie kellene a globális felmelegedés ellen.
Az ellentételezés hívei is tisztában vannak azzal, hogy a program nem kényszeríti ki a nemzeti szintű intézkedéseket, bár szerintük az ellentételezés vsárlása még mindig jobb, mint a semmi.
43. Költözzünk London zöld zónájába!
(Adam Smith)
A londoni otthonok a közlekedés duplájával, azaz 44%-kal járulnak hozzá a város teljes szén-dioxid kibocsátásához. Sőt, a városban évente 35.000 új lakást kell építeni az egyre növekvő lakosság miatt.
Emiatt a város dokkjainál 2010-ig fel akarják építeni a város legelső nagyméretű zéró kibocsátású lakóterületét. A 233 lakás mindegyike faforgáccsal működtetett erőműből kapja majd az áramot, amit napelemekből és szélből nyert energiával egészítenek ki. Ha a tél hidegebbre fordul, és a nemzeti energiahálózat igénybevételére is szükség lenne, cserébe a helyi erőmű a kevésbé energiaigényes időszakokban visszaszolgáltatja a kölcsönkért energiát. A lakótelep azonban nemcsak a megújuló energiafelhasználásban jeleskedik. A lakók üvegházakban termelt organikus zöldséget és gyümölcsöt vásárolhatnak, és biciklis klubokhoz csatlakozhatnak.
London polgármestere azzal szeretné bebizonyítani, hogy a zéró kibocsátású lakások üzleti szempontból is életképesek, hogy az itt épülő lakások csupán 5%-kal kerülnek majd többe, mint a hagyományosok. A lakások legalább egyharmada a megfizethető kategóriába fog esni.
44. Ellenőrizzük az autógumikat!
(David Bjerklie)
Nem engedhetünk meg magunknak hibrid üzemű autót? Nem baj, tehetünk mást a környezetünkért. Egy alapos motorbeállítás eredményeképpen autónk fogyasztása akár 4%-kal is csökkenhet, a piszkos szűrő kicserélésével pedig 10%-kal jobb lesz a teljesítménye. Ha az autógumik mindig megfelelően fel vannak pumpálva, 3%-kal kevesebbet fogyaszt az autó. Mindezzel rengeteg szén-dioxid kibocsátástól mentjük meg földünket.
45. Forduljunk mindig jobbra!
(Caroline Sayre)
A UPS csomagszállító társaság „jobbkanyart“ tett azért, hogy csökkentse a szén-dioxid kibocsátást. 2004-ben ugyanis bejelentette, hogy sofőrjei ezentúl megpróbálnak minél kevesebbszer balra fordulni az Egyesült Államokban. Azalatt az idő alatt ugyanis, amíg megvárjuk, hogy a szembejövő forgalom megszűnjön és balra fordulhassunk, rengeteg üzemanyagot és milliókat pazarlunk el évente. Ezért a UPS-nél szoftver segítségével tervezik meg az útvonalakat úgy, hogy azokon járva minél kevesebbszer kelljen balra fordulni. New Yorkban a UPS ezzel a módszerrel január óta 1000 tonnával csökkentette a káros kibocsátást. Jelenleg a UPS autók 83%-a jár a jobbrafordulás szabályai szerint, de két éven belül az egész országban így szállítanak majd csomagot.
46. Ültessünk fát a trópusokon!
(Bryan Walsh)
Egyszerű matematikai képlet: egyetlen fa mintegy 1 tonna szén-dioxidot nyel el élete során. Tehát faültetéssel akár a klímaváltozást is megakadályozhatjuk. Sajnos a dolog azonban nem ilyen egyszerű. Kutatások bizonyítják, hogy a mérsékelt éghajlaton élő fák végeredményben inkább hozzájárulnak környezetük melegedéséhez. Ugyanis a sötét levelek által elraktározott hő több, mint amennyi szén-dioxidot ugyanaz a fa elnyel.
47. Ha muszáj szenet használnunk, legalább figyeljünk oda!
(Bryan Walsh)
A szénerőművek nem elég, hogy káros anyagokat bocsátanak a levegőbe, de még a legújabbak (amelyek megépítése egyébként nagyon sokba, akár 3 milliárd dollárba is kerülhet) is elveszítik a szén égetéséből nyert hő több mint felét. Az ún. kogenerációs erőművek esetében az elpazarolt hőt azonban elfogják, és ipari, vagy épp lakóépületekben hasznosítják. Maga a folyamat hasonlít egy autó motorjának működésére: a járó motorban keletkező hő hideg időben az autó fűtésére használható.
Az üzemanyagipari kogeneráció a környezetvédők egyik kedvence. Az ExxonMobil már 85 ilyen erőmű létesítésében vett részt harminc helyszínen, és a vállalat számításai szerint ezzel 9 millió tonna szán-dioxiddal kevesebb kerül a légtérbe. A fosszilis anyagokat használó Kínában a kogenerációt a legmodernebb technológiák közé sorolják, és az ország így évente közel 100 millió tonna szén-dioxidot akadályoz meg a levegőbe jutástól.
Persze ez messze nem az ideális megoldás, de egy darabig még biztosan ezek az erőművek fogják ellátni az emberiséget árammal. De ha már olajat vagy szenet égetünk, arra mindenképp odafigyelhetünk, hogy minél kevesebb káros gáz jusson a levegőbe.
48. Vezessünk zöld autót a természetben!
(Caroline Sayre)
Akkor se hagyjuk otthon környezetvédő tudatunkat, ha nyaralni megyünk. Az amerikai Zipcar szolgáltatásával öt amerikai városban, valamint Torontóban és Londonban bérelhetünk hibrid üzemű autót. Vannak más autókölcsönző cégek is, ahol biodízellel járó autókat adnak bérbe. A hawaii-i és Los Angeles-i székhelyű Bio-Beetle például kifejezetten környezettudatos autókat kölcsönöz a VW-től a terepjárókig. Egyheti bérleti díjuk általában 200 és 300 dollár között mozog.
49. Tegyük magasabbra a lécet!
(Bryan Walsh)
Már több amerikai államban korlátozzák az újonnan épült erőművek káros gáz kibocsátásának mértékét. Kaliforniában olyan szigorúak a szabályok, hogy tulajdonképpen a „tiszta szén“ technológia használata nélkül már lehetetlen új szénüzemű erőművet építeni. Persze a szénalapú erőművek mindent megtennének egy lehetséges szövetségi szénszabvány ellen. Viszont egy ilyen szabvány bevezetése fellendíthetné az újrahasznosítással, a „tiszta szénnel“, vagy akár a nukleáris energiával kapcsolatos befektetéseket, és ezzel valószínűleg mindennél gyorsabb eredményt lehetne elérni. Csak Amerikában 159 szénüzemű erőművet létesítenének az elkövetkezendő évtizedben, úgyhogy ideje lenne minél előbb döntést hozni a szabványról!
50. Legyünk rámenősebbek a passzív energiáért!
(Stephanie Kirchner)
Georg Zielke és családja egy öt hálószobás ún. „passzív házban“ lakik a németországi Darmstadtban. Fűtési költségük csupán 10%-a a szomszédokénak. Az extra hőszigetelés és a modern szellőztetési rendszer olyan passzív forrásokból nyeri a visszaforgatott energiát, mint a testhőmérséklet, a nap, és a házban használt készülékek által termelt hő. Ha hideg van, elég, ha a Zielke család bekapcsolja a televíziót.
A német kormány azzal támogatja az ötletet, hogy alacsony költségű hitelt ajánl fel azoknak, akik passzív házat szeretnének építeni. Az ilyen otthon felépítése ugyanis 5-8%-kal kerül többe, mint a hagyományos. Egy német-svéd vegyesvállalatnak köszönhetően eddig kb. 10.000 passzív ház épült meg Európában, legtöbbjük Németországban. Az Egyesült Államokban eddig csak három.
51. Vásároljunk kevesebbet, osszunk meg többet másokkal és éljünk egyszerűen!
(Coco Masters)
A szén-dioxid ellentétel megvásárlása természetesen mindannyiunk számára leegyszerűsítené a környezet elleni bűntetteink megbánását. Van azonban egy sokkal nagyobb múltra visszatekintő útja annak, hogyan csökkenthetjük az általunk a bolygónkra gyakorolt negatív hatást. Az út a keresztények és a buddhisták számára is ismerős lehet. Éljünk egyszerűen, meditáljunk, vásároljunk kevesebbet, és gondolkodjunk többet. Ismerkedjünk meg a szomszédainkkal, kérjünk kölcsön tőlük és mi is adjunk nekik kölcsön, ha elfogy valami. E. F. Schuhmacher ezt a filozófiát „a kevesebb szebb“ jelszóval foglalta össze. „Hihetetlenül kevés is elég ahhoz, hogy teljesen elégedettek legyünk.“
szemlézte: Plótár Fatime
tippek innen: www.time.com