Hogyan építsünk középületet a XX. század elején?
Építés közbeni archívokat mutatunk be a Pénzügyminisztérium régi palotájának kivitelezéséről. A munkálatok közben készített értékes fotók időutazásra invitálnak bennünket, amely a modern technikával kivitelezett mai rekonstrukciók nyomon követése mellett különösen izgalmas, hiszen itt láthatjuk igazán, hogy valójában milyen technikák és anyagok bújtak meg az eredeti vakolatarchitektúrák mögött. Székely Márton írása.
Az 1900-as évek első évtizedének építészetét világszerte – így Magyarországon is – a historizmus és az éppen vele szemben megfogant szecessziós áramlatok egymás mellett élése, sőt keveredése jellemezte formailag. E korszak műszaki megoldásai olyan kétarcúságot mutattak, amelyen még az élő gyakorlatban megfigyelhetőek voltak a hagyományosnak mondható, évezredes építési megoldások, de már a modern anyagok és szerkezetek jelenléte mellett.
Ezt a kettősséget a korabeli építkezéseken már nem csak tervekből és szövegekből próbálhatjuk megérteni, hanem fényképekről is. A századforduló előtti évtizedekben önálló műfajjá fejlődött az épületfotózás, azonban építkezés közben ritkán készítettek képeket. Vélhetően a kész architektúrát méltóbb témának találták a kor fotósai, s kevésbé akarták „pazarolni" a drága nyersanyagot a még „csak" félkész házakra.
Látványos kivételek közé tartozik a második császárság kori Párizs két reprezentatív építkezése: a Notre-Dame katedrális rehabilitációja és az új Garnier-féle operaház építése, melyekről kiváló képek készültek az építési folyamatok közben is az 1860-as években. A hazai épületfotózás történetében már előfordulnak felállványozott épületek fotói a Kiegyezés körül is, ilyen például a budapesti Szent István Bazilika esete, de összességében elmondható, hogy még a Millennium nagy építkezései is dokumentálatlanok maradtak. Az elkészült épületeket minden esetben alaposan végigfényképezték, de építés közben szinte sosem.
Ezért is nagyon jelentős számunkra a budai várban álló pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervezte épülete, melynek felépültéről több tucat jó minőségű fotó maradt ránk, és így talán az egyik legjobban dokumentált építkezésnek nevezhetjük még az első világháború előtti időszakból. A kb. 40 fotó a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található, és az építés különböző fázisait örökítik meg. E képeken végigtekintve szinte tankönyvszerű illusztrációit látjuk az egyes szerkezetek elkészítési módjainak – aminek különös aktualitást ad az épület éppen zajló rekonstrukciója is. Lássuk őket!
Itt látható a régi klasszicista épület bontása, mögötte pedig a fából épült építési állványzat, melybe rámpákat építettek a teherhordó talicskák számára, noha használtak csörlőket is, ahogy a Szentháromság szobortól balra látható fatoronyban is az működött.
Az elkészült keleti homlokzaton látható vakolat az akkor jellemző ún. római cementből épült, amit akkoriban nem festéssel színeztek, hanem anyagának színe jelent meg a felületen, megadva a historizáló faszádok többnyire monokróm – kőszerű hatású – színvilágát. Ez merőben különbözik a mai gyakorlattól: a portlandcementes vakolat szürke színének tetszőleges festékkel való fedésétől.
Az ideiglenes nyílászárók beépítése bevett gyakorlat volt, az elkészült homlokzaton már részben végleges ablakok is vannak, de a kapu eszkábált deszka lezárása és a felette levő ablak is csupán provizórikusak, csupán a végleges nyílászárók megérkezéséig voltak helyükön.
Készül az új födém az egyik oldalszárnyon. A melegen hengerelt I szelvényű acél tartógerendákat helyezik fel az elkészült falegyenre, ekkor még vasbeton koszorú nélkül. A gerendák szelvénymagasságát a fesztávolság határozza meg, bal oldalt a nagyobb támaszköz miatt jól láthatóan magasabb gerincű gerendák vannak lefektetve.
Szegecselt acél tetőszerkezet készült a magasabb tetőidomokon, mely bár a hagyományos székoszlop-szelemenes keményfa fedélszékeket részben kiváltotta ekkorra, a kevéssé kiemelt tetőszakaszokon még e megszokott szerkezetet láthatjuk.
A kép jobb szélén acél szegecselt szekrénytartókból álló födém tartógerendái láthatóak, szintén szegecselt acél oszlopokkal gyámolítva – mint modern szerkezetek. A bal szélen a neogótikus boltvállak hagyományos faragott tömbkövei ellenben nem különböznek a középkori mintáktól.
Az építési terület áttekintő képe északról. Az utcafrontokon a fából készülő építési állványzat oszlopai meredeznek magukban, ugyanis az állványzat állékonyságát a többszintes, toldás nélküli oszlopokkal biztosították, így ezeket már az ideiglenes szerkezet legalsó szintjének építésénél is teljes magasságban fel kellett állítani – emiatt a különös látvány.
A tervező a kazánház falazott téglakéményének kissé ipari jellegét tompította a historizmus felfogása szerint: gótikus hangulatú kovácsoltvas csúcsdísz rácsozattal – mely alapvetően dekorációs elem volt.
A tetőhéjon láthatóak a frissen elkészült héjalások, fémlemez a toronysisakon, kerámiacserép a tetősíkokon. A kiemelt tetőidomokon polikróm mázas Zsolnay tetőcserepek kerültek a kor divatja szerint – hasonlóan a szomszédos Mátyás-templomhoz.
A képen a belső ajtók vaktokjainak beépítése látható a középfőfalba. Később ezek az irodák folyosóról nyíló ajtói lettek. A történeti épületekben a hagyományos technológia minden esetben az volt, hogy az ajtók keretét először felállították, dúcolták, majd pedig körbefalazták, ezután került a nyers tokelemekre a profilozott tokborítás és a szárnyak.
Tervezői művezetés a zajló alapozási munkálatok közben – a kihajtott tervlapot figyelő építőmesterek pózát látva minden bizonnyal beállított képről van szó. Egyébként valamennyi képnél feltehető, hogy – legalább is az előtérben lévő alakok – beálltak a fotózás idejére.
Az elkészült fedélszékhez utólag építik hozzá a térdfalat – a tető alá hozás mindig prioritás volt, ahogy a falak elérték végleges magasságukat. A kész szerkezetek csapadékvíz elleni védelme érdekében azonnal a tető felépítése következett, láthatóan a héjalási munkafázis mindig meg is előzte a falvakolást.
A díszlépcsőház későgótikus ihletésű historizáló boltozatai nem falazottak, hanem rabicból készültek, mely egy fémhálóval megerősített gipsz-vakolat volt. E boltozatok bordáit ugyancsak vakolatból húzták profilsablonokkal. A képen jól látható, hogy fentről lefelé haladtak eme munkálatokkal – alul, a lábazat és a pillérkötegek csorbázatos téglafalazata látható vakolatlanul, a fejezetek helyén még csak eldolgozatlan habarcs, fölötte viszont már elkészültek a csúcsíves hevederek is. E fotó különösen ritka, hiszen egy enteriőrképzés előrehaladott fázisát mutatja – női munkásokkal a háttérben.
Székely Márton
Szerk.: Pleskovics Viola
A cikk a műemléki rekonstrukciót lebonyolító PM-TÉR6 Nonprofit Kft-val együttműködésben született.
