Home Economics – A XXI. századi otthon

Az idei velencei építészeti biennálén a különböző nemzetek pavilonjai azt vizsgálták, hogy az országukban hogy lehetne az emberek életének minőségét javítani az építészet által. De mi jelenti az építészet frontvonalát egy olyan országban, ahol általános jólét van? Csuka Hanna Nagy-Britannia pavilonját bemutatva keresi a lehetséges választ. 

Nagy-Britannia legjelentősebb problémája a lakásválság, ami elsősorban a fővárost érinti. London népsűrűsége körülbelül tízszer annyi, mint más angol régiókban. A város népességének folyamatos növekedése miatt lakáshiány lépett fel, ezért az utóbbi évtizedekben jelentősen megemelkedtek az ingatlanárak, és ez előreláthatóan csak romlani fog: becslések szerint egy átlagos nagy-britanniai lakás ára 10 éven belül duplájára fog nőni. Viszont ezt az emelkedést a fizetések nem követik, így saját lakáshoz jutni szinte lehetetlen.

Ennek következtében az albérletek iránti kereslet kétszeresére nőtt az elmúlt tíz évben. Naponta körülbelül 53000 új lakást bérelnek az Egyesült Királyságban. Nem véletlenül kapta meg a fiatal nemzedék a „Generation Rent” jelzőt, hiszen jellemzően 39-40 évesen tudják az első saját otthonukat megvásárolni, és addig körülbelül 91500 fontot fizetnek ki albérletre.

A brit építészet frontvonala nem csupán a lakáshiányt jelenti, hanem az otthonok válságát is. Az elmúlt évtizedekben lezajlott jelentős társadalmi változások és a tudományos fejlődés következtében drasztikusan megváltozott (és folyamatosan változik) az emberek életmódja. Ezeknek a változásoknak a következtében a hagyományos lakások már nem alkalmasak arra, hogy a lakók új szükségleteit betöltsék. Így a probléma megoldására a lakások és a terek használatának elemzésével olyan alternatívák létrehozására van szükség, amelyek képesek az emberek új igényeihez és életmódjaikhoz alkalmazkodni.
A kiállítás címe is az ideális otthon megteremtésére utal: a home economics régebben egy iskolai tantárgy volt Nagy-Britanniában, melynek keretében azt tanították, hogyan kell háztartást vezetni, így a címadás kifejezi az élhetőbb lakhatási formák kialakítására való törekvést. A brit pavilon kurátorai, Jack Self, Finn Williams és Shumi Bose, olyan kiállítást szerveztek, amely olyan új otthon-modelleket mutat be, amelyek megoldást jelenthetnek a lakásproblémára.

A kiállítást különböző időtartamok szerint öt részre osztották, és minden időtartamhoz egy modell tartozik. Az időtartamok - Órák, Napok, Hónapok, Évek, Évtizedek – azt mutatják, melyik modell mennyi ideig felel meg mint otthon.

Az első modell – Otthon néhány órára - egy olyan közösségi nappalit mutat be, melyben moduláris nappali ágyak és egy üvegszekrény találhatók. A szekrényben olyan dolgok vannak, amiket nem használunk nap mint nap (takarító eszközök), valamint amiket egyedül túl drága lenne megvásárolni (pl. designer ruhák). Azáltal, hogy ezek a dolgok közösek, kevesebbe kerülnek a lakóknak, hiszen elosztják a tárgyak árát, így nem kell őket külön megvásárolni. Az osztozkodás nem mint kompromisszum, hanem mint a jólét egy formája jelenik meg. A nappali ágyak tetszőlegesen használhatók, lehet rajtuk ülni és feküdni is. A kanapé és az ágy funkciójának összeolvasztása azt szimbolizálja, hogy 2014-re a háztartások leggyakrabban használt bútorát, a kanapét, felváltotta az ágy, illetve rugalmasabbá teszi a használatot.

A második teremben óriási felfújható gömbök találhatók, amelyek belsejébe bele lehet mászni. Ezek a gömbök a néhány napra szolgáló otthon absztrakciói – egy olyan otthoné, ami átmeneti, mobilis, több, mint egy hátizsáknyi ruha, de még nem építészet. Viszont biztosítja a mai emberek egyik legfontosabb szükségletét: a Wi-Fi-t. Így alkalmas arra, hogy néhány napra olyan menedéket nyújtson, ahol a gömb lakója megtervezheti következő lépését, legyen az egy álladó lakás keresése, vagy a másnapi útvonal kitalálása.

A harmadik terem egy néhány hónapra szóló otthon modelljét mutatja be. Egy olyan közösségi háztartást modellez, ahol tökéletes a közösségi és privát terek egyensúlya. A privát teret kétszintes lakótornyok képviselik, melyek belsejében van tér tisztálkodáshoz és alváshoz, külső oldalukon pedig főzéshez. A lakótornyok között közös terek vannak, ahol lehet dolgozni, vagy beszélgetni a szomszédokkal. A lakótorony egyfajta szabadságot ad: nem kell bútorokat vásárolni, különböző szolgáltatásokat beszerezni, mert minden biztosítva van - a takarítás, mosás és egyéb házimunkák pedig a lakbér részét képezik. A lakótorony formai megjelenése és kompaktsága megidézi a modernizmus letisztult lakóépületeit.

A néhány évre szóló otthon termében egy végletekig lecsupaszított, meztelen lakás modelljét építették meg. A ház tulajdonképpen nem más, mint egy lakható héj: falak és tető, valamint a szükséges szaniterek, vízvezetékek, áram és fűtés. Ezáltal a ház vevője csak egy alapot kap, amelyet aztán a saját ízlése szerint alakíthat. Mivel a héj csak a legfontosabb dolgokat tartalmazza, kedvező áron lehet hozzá jutni, és amikor már alkalmatlanná válik arra, hogy az aktuális lakó igényeinek eleget tegyen, könnyen eladható. A lakás ára a héj értékéhez kötött, a berendezési tárgyakat, felszereléseket eladáskor a lakó eladhatja a következő lakónak, magával viheti, vagy újrahasznosíthatja.

Az utolsó teremben egy funkció nélküli házat mutattak be. Nincsenek benne kialakítva helyiségek, nincs semmiféle szabály arra, hogyan kell benne élni. Csak egy külső és egy belső térből áll. A ház különböző téri viszonyai által – sötét és világos, zárt és nyitott, privát és közös, puha és kemény, nedves és száraz – jönnek létre „helyek” a házban. Ezek a téri minőségek részekre osztják a házat, de nem határozzák meg az így kialakult helyek használati módját. A tér használata tetszőlegesen alakítható, alkalmazkodni tud a lakók életének változásaihoz - ennek köszönhetően sosem válik feleslegessé vagy használhatatlanná, évtizedeken keresztül képes a lakók változó szükségleteihez illeszkedni.

A bemutatott modellek 1:1-es léptékűek, így a látogató a pavilon bejárása során nem egy egyszerű kiállítást néz meg, hanem be tud menni a modellekbe, ki tudja őket próbálni, így nem csak külső szemlélőként nézi a pavilont, hanem meg is tudja tapasztalni.

Ezek a modellek rámutatnak, hogy a probléma megoldását nem a szokásos lakástípusokból kiindulva kell keresni. Olyan újfajta alternatívákat teremtettek, amik képesek túllépni a hagyományos otthon fogalmán, és olyan új építészetet mutatnak be, ami válaszol az modern életstílus következtében keletkező kihívásokra.

Csuka Hanna