A városi lét többféle szemléletmódot és életmód stratégiát generált, már a XX. században is. Az 1950-es években a Szituácionsita Internacionálé által javasolt driftingelésen, vagyis sodródva szemlélődésen keresztül a parkourozásig. A parkour ősét a „natural method”-ot - ami a természetes életkörnyezetre kifejlesztett látványos mozgáskultúra (extrém sport)- a francia Georges Herbert definiálta először. A parkour lényege, hogy az ember harmóniában él a környezetével, akár az épített környezettel is, és A pontból B pontba a lehető leglátványosabban jusson el. A parkour nem tartalmaz szaltókat és nehéz akrobatikus elemeket, csak eszközöket biztosít a gyorsabb útmegtételhez. Erről szól a Yamakasi című francia film is, amiben a világ először láthatta ezt a sportot.
Az URBEX nem sport, sokkal inkább az elhagyott városi terek, épületek, csatornák, ipari létesítmények - sokszor illegális - vizsgálata. Olyan hobby, amely szenvedéllyé válik, és archívumot épít a dokumentációkból, fotókból, amlyeket olyan helyeken készít, ahová más emberek nem tehetik be a lábukat. A város egykor aktív tereületeinek, épületeinek feltárását városi barlangászásnak, városi sziklamászásnak, vagy építészeti hackerkerdésnek is nevezik.
A legtöbb felfedezés az új graffitis helyekért indul, az elhagyott épületekben, de rengeteg az elhagyott vidámpark, gabona siló, gyárak, erőművek, amelyeket az építészek napjainkban egyre többször használnak a rozsdaövezetek rehabilitálásának alapjául. Budapesten ezek a rozsdaövezetek a város belső kerületeiben helyezkednek el, hiszen a XIX. és XX. század elején ezek még külső kerületnek számítottak. A rehabilitáció alatt álló területek közül a volt Ganz gyár a legismertebb, amely területének egy részén a Millenáris park helyezkedik el. Magyarországon több kedvelt Urbex helyszín is van, mint pl.: az egyik legnagyobb szellemváros, a szentkirályszabadjai reptér területe, ahol orosz katonák laktak, vagy Budapesten a Goldberger víztorony, vagy a Budafoki papírgyár lepusztult épülete, stb.
Az URBEX népszerűsége egyre nő, hiszen egyre több városrész és épület kerül ilyen módon feldologzásra, ami lehetőséget ad arra is, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Az illegális felfedezők semmit nem visznek el a helyszínről, csak fotókat készítenek. Semmit sem hagynak ott, csak a lábnyomukat. A behatolás a magénterületekre sokszor jogtalan, azonban több veszélyt is hordoz. Az esetleges azbeszt szigetelés, vagy a madártollak és guano belélegzése betegségekhez vezethet, de kockázatos az elhagyott szerkezetek, padlók instabilitása is, a törött üvegek, vagy a kóbor áram megjelenése is. Ezek a körülmények azonban gyorsan megállítják az felfedezőket esetlegesen kergető biztonsági őröket. Az elhagyott helyeket sokszor erősen őrzik, mozgásérzékelőkkel, őrökkel és kutyákkal is, de vannak, amik könnyebben elérhetők, és beszivárgás kevesebb kockázattal jár.
Az URBEX már elég a hírnevét szerzett ahhoz, hogy ne pusztán illegális tevékenységként etkintsünk rá. Bár néhány akció valóban olyan területeken fordul elő, amelyekre tilos a belépés, azonban sokszor nagy felfedezés történik azokon a helyeken, amikkel senki nem törődik, vagy éppen feltárul a titok, hogy mi is történt ott valójában. Megnyílik egy teljesen új csatorna a város megértéséhez, új történeteket ismerhetünk meg a felfedezők által, akik megtalálják az elhagyott, helyekben rejlő szépségeket, amiket csak fotókon láthatunk. A felfedezést beszivárgásnak is nevezik, hiszen a kutatók és fotósok szépen lassan fedezik fel a nem is olyan távoli múlt épített környezetének történetét. A beszivárgás népszerűségén és az izgalmas kalandon túl olyan esztétikai élmények szerezhetők meg, amelyek egyébként tilosak lennének. URBEX hely szinte bárhol létezik a világon. A helyi modern kultúra, a közelmúlt maradványai, háborúk során kiürült területek, lehetnek célpontok. Egy szép épületben való séta, vagy egy ipari terület bejárása szórakoztató a várost felfedezni vágyók számára.
Szabó Eszter Ágnes