Ideális villamosmegállók - avagy egy esztétikai korszakváltás?
"Javítani kell az 1-es villamos felújított vonalát”, „Megsérült a kisföldalatti födémje a Hungária körútnál az 1-es villamos felújítása közben”, „Balesetveszély a felújított 1-es villamos vonalán”, „Valóságos barlang tátong az 1-es villamos felújított pályája alatt”. Ilyen és ehhez hasonló sajtóhírekkel találkozhat(t)unk a fővárosi villamoshálózat felújítása és bővítése során.
Egy-egy elhíresült kivitelezési hiba, szervezetlenség okozta hiányosságok és az ezeket jól kommunikáló internetes sajtó nagy eszmei kárt tud okozni egy elvileg 21. századi elvárások szerint versenyeztetett, megtervezett és kivitelezett nagyberuházásnak. Márpedig ez egy amúgy is sokak által kritizált építészeti megjelenésű megállócsaládra még rosszabb fényt vet. Ez a 21. század közlekedésének építészete és kivitelezett minősége? – teszik fel a kérdést jogosan az utasok és a helyiek.
Célkitűzések
A tavalyi tanévben a BME Építészkarának Tudományos Diákköri Konferenciájára egy kutatómunkát készítettünk Magyarország villamosmegállóinak építészeti arculata címmel, amelyben elemző bemutatást tettünk a budapesti és a miskolci villamosmegállókról, érintve a szegedi, valamint a debreceni megállókat. Mivel az országban több száz villamosmegálló található, így próbáltuk ezeket a létesítményeket kategorizálni és típusok szerint vizsgálni. A típusokból egyet-egyet kiválasztva, villamosmegálló adatlapokat állítottunk össze belőlük, melyekben általunk válogatott, különböző szempontok alapján tematizáltuk, összehasonlítottuk és elemeztük őket.
A szekcióbeli 1. helyezés feljogosított minket a folytatásra, így az idei tanévben „Ideális villamosmegállók?” címmel tovább folytattuk kutatómunkánkat. Addigi kutatási tapasztalatainkat összegezve elmondhattuk, hogy a villamosmegállók és környezetük kialakításánál felmerülő hibák többnyire orvosolhatók. Ehhez részben szükséges a jövőbeli fejlesztések átgondolása és alapos előkészítése, amivel rengeteg „vakvágány” kerülhető el. A tervezés során nemcsak felkészült építészekre és mérnökökre van szükség, hanem a városvezetés, a beruházók, a hatóságok, a tervező szakemberek és jövőbeli üzemeltetők önös érdek nélküli kollaborációjára is. Másrészről a kivitelezési fázisban is első osztályú munkát kell elvárni, hiszen a villamosvonalaknak arculatteremtő értéke van. Nem szabad, hogy a színvonalasan megtervezett hálózat a nem túl precíz kivitelezésről híresüljön el. Dolgozatunkkal - ha nem is minden igényt kimerítő ajánlást teszünk – a tervezési fázis építészeti vonatkozásában szeretnénk előremozdítani a jobb megállók létrejöttét. A 13 részletes, városléptékű és mikroszintű analizálás hozzájárul, hogy elkerülhessük a buktatókat, melyek egy ilyen fejlesztésnél szóba jöhetnek. Az előző elemző munkát folytatva, új szempontokkal kiegészítve jártuk körbe egy villamosmegálló városban betöltött szerepét, majd ezen tapasztalatok alapján megpróbáltunk vázolni néhány megállótervet. Ezzel két célunk is volt. Az egyik, hogy mi magunk is megismerjük a tervezés lépéseit, akadályait, elsajátítsuk a szabványokat, és kipróbáljuk, hogyan működik az elméleti ismeretanyag a gyakorlatban. A másik, hogy ajánlást tegyünk néhány gyakran felmerülő problémára. A cél az volt, hogy ezek az adaptálásával, továbbfejlesztésével, átalakításával az adott helyhez tökéletesen illeszkedő megállók kerüljenek megépítésre. Fő célunknak tekintettük, hogy a villamosfejlesztési projektek komplex, rendkívül szerteágazó feladatai közül egy egészen töredék szeletet vállalva segítsük a főváros köztereinek, ezen belül is a megállóknak az élhető, felhasználóbarát kialakítását.
Miskolc és a zöld nyíl projekt
Első munkánkban kiemelkedő szerep jutott a felújított miskolci villamoshálózatnak és az ezt átkaroló Zöld Nyíl Projektnek. A program keretében 2010-2012 között került sor új sínek építésére, valamint a meglévő villamospálya, a forgalmi-, javítótelepi- és bekötő vágányok, illetve azok tartozékainak komplett rekonstrukciójára, majd a vonal 1,4 km-rel való meghosszabbítására, így 12 km-re bővült a hálózat hossza.
Az új miskolci megállók kapcsán kíváncsiak voltunk arra, hogy miképp vélekedik arról a lakosság, ezért egy 14 pontból álló kérdőívet töltettünk ki 50 emberrel. Egy 1-től 5-ig tartó skálán kellett értékelniük az akadálymentességi és egyéb használattal kapcsolatos szempontokat. Az alanyok kiválasztásánál ügyeltünk arra, hogy a mintavétel a lehetőségekhez mérten reprezentatív legyen, ezért ugyanannyi férfit és nőt kérdeztünk meg, valamint a korosztályok egyenletes eloszlására is figyeltünk. Megállapítható, hogy a nők általában pozitívabbnak ítélték meg a fejlesztéseket, mint a férfiak. A kérdőívek kitöltése során azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb megkérdezett ember használja a villamost, mint tömegközlekedési eszközt, ez még inkább kiemelté teszi a fejlesztések utóellenőrzését. Az eredmények tanulságosak és sok esetben meglepőek lettek, melyet az alábbi infografika szemléltet.
Budapest királynője
A 4-6-os villamos különleges szerepet tölt be főváros közlekedésében és városképében. A Budapest sugaras-gyűrűs szerkezetében a villamosvonal a legfontosabb harántirányú szállító szerepét tölti be, útja során a legfontosabb csomópontokat érintve, feltárva mindeközben a belváros jelentős részét, továbbá Budát és Pestet kétszer is összeköti. A villamos meghatározza a Nagykörút arculatát, az pedig Budapestét. Ezen megállók – egy-két kivételtől eltekintve – azonos arculattal és kialakítással rendelkeznek. Fölmerül ilyenkor a kérdés, hogy jó-e ez így ebben a formában. Mindenféleképpen pozitív dolognak tartjuk azt, hogy az egész vonal kapott egy egyen arculatot, így részben a villamosok miatt, de felismerhető, hogy az ember melyik vonalon tartózkodik éppen. Összhangba kerültek a villamosok és a megállók, könnyen használható, könnyen átlátható ez a rendszer. Viszont ha nem használati és mindennapi, hanem építészeti szempontból nézzük őket, akkor talán azt kell mondanunk, hogy egy kicsit unalmas, ahhoz képest, hogy ez a vonal a főváros legjobban igénybevett villamoshálózata. De ami a legfontosabb egy átlag utasnak: használható és működik… Ez pedig teljesül.
Mátrix
A mátrixból kinyert grafikus táblázatban szereplő csoportosítás alapján vizsgáljuk őket. Jelen kategorizálás alapját képező szempont az utazóközönség szemszögéből talán a legfontosabb, mégpedig a megközelíthetőség. Ezek a középperonos és az oldalperonos megállók, amely kategóriák a további munkánk alapját képezték. Megvizsgáltuk, milyen kapcsolódó altípusok következnek ebből, amik további szempontokat generálnak. Ezután górcső alá vettük a megállók városszövetben betöltött helyét. Bátran állíthatjuk, hogy egy belvárosi megálló nem ugyanazoknak a követelményeknek kell megfeleljen, mint az a megálló, amely a forgalmas, piszkos, sokak által elkerülendőnek vélt külvárosi szövetben helyezkedik el. Más építészeti megjelenés, eltérő kihasználtság, különböző használhatósági igények.
Ez volt a második szempont a gyalogos kapcsolaton túl, amit a megállók elhelyezkedésével párhuzamosan vizsgáltunk, amelyek egy megfelelő, objektív tipizálási szempontrendszer alapjául szolgáltak a továbbiakban. Ezt kihasználva felvázoltunk egy mátrixot, amelybe az előbbi alapot építettük be. Ez egy olyan grafikus táblázat, amelyben egyszerre láthatók az egyes fajták, alfajták nevei és azok piktogramszerű ábrázolásai is. Véleményünk szerint így átlátható képet kaptunk a megállók rendszeréről. Ennek a rendszernek tisztán látását és rögzítését azért tekintettük fontos előfeladatnak, mert a tervezési módszereket és a használati igényeket egyszerűen meghatározza és elkülöníti, így könnyedén lehet típusmegállókat elvi és gyakorlati szinten tervezni és az alkotási folyamat közben felmerülő, vagy rosszabb esetben a végleges tervbe bekerülő hibákat egyszerűbben ki lehet szűrni. A mátrix alapjául egy vizsgálatsorozat szolgált, melynek eredményeképpen utcametszeket rajzoltunk 20 különböző helyről Budapest szerte. Kerestünk példákat a belvárosból sűrűn beépített környezetben, a belvárosból természeti környezetben, vagy például egy tipikus külvárosi paneles, vagy nagyforgalmú út melletti helyen is.
Rajzolás közben kezdett leginkább világossá válni, hogy teljesen más a megállót is meghatározó térélmény egy szűk utcában magas házak között, mint egy kertvárosi, kis beépítési sűrűségű, alacsony építménymagasságú környezetben. Különböző térélményben van részünk, így különböző építészeti hatást kell elérnünk az egyes helyeken.
És ezen a ponton találkozik a szakmai és az utazóközönség általános ellentétes véleménye. Mert eddig mit látott a magyar ember (villamos)megálló gyanánt? Egy kis üveg-, vagy üvegezett, reklámokkal és graffitivel színesített kalitkát, melyben öt ember épp elfér kényelmesen, esernyővel pedig talán három, mert hát attól, hogy beálltunk, még ugyanúgy esik ránk az eső az előnytelen kialakítás miatt. Érthető tehát a felháborodás például a grandiózus méretet illetőleg, ugyanis senkinek nem volt még (itthoni) tapasztalata abban, hogy milyen is egy újszerű megállóépítmény
Tervezésmódszertan
Írásunkban megemlítettük eddig, hogy a megálló szűkebb és tágabb környezetében milyen elvárásoknak kell, hogy megfeleljen, milyen kontextusba kell, hogy illeszkedjen, és hogy az adott közlekedési igényekre, szokásokra rugalmasan tud-e reagálni. Mindez csak az érem egyik oldala, a nagyobb léptékű oldal. De mi történik olyankor, ha az előbbiek mind teljesülnek, de tegyük fel, hogy a megállóban nincs taktilis burkolati vezetősáv, vagy éppen van, de egy villanyoszlop megszakítja a vonalat; vagy esetleg kifelejtették a tervezők az elektronikus utastájékoztatási rendszer helyigényét betervezni, de sorolhatnánk sokáig, lennének hibák, és hiányosságok bőven. A tervezési és a kivitelezési hibák bemutatása helyett egy tervezési mankót próbáltunk vázolni, melyek nagy részét dolgozatunkban részletesen ismertettünk. Szempontként szerepelt a megállóhelyi tábla; a beálló, előtető; az infobox; a reklámfelület; a szemétgyűjtő; a taktilis burkolati vezetősáv, vagyis az akadálymentesség; az életvédelmi korlát; a padok és támaszkodók; a világítás; a megállónév; az anyaghasználat és a növényzet.
Nyugaton a helyzet változóban
Ahhoz, hogy kortárs módon tudjunk hozzálátni a tervezési feladatnak, elengedhetetlen a nemzetközi példák ismerete és vizsgálata. Számos európai nagyváros ismerte már fel a kötöttpályás közlekedés pozitív hatásait, így remek példák állnak rendelkezésre. Csak felsorolás szintjén: Bécs, Hága, München, Montpellier, Le Mans, Barcelona, Nantes, Caen.
Bordeaux azon európai városok közé tartozik, ahol szintén régi hagyománya van a villamosoknak, hiszen már a 19. században is használták ezt a közlekedési eszközt. Politikai okok miatt viszont 1958-tól az ezredfordulóig szünetelt a villamosközlekedés, majd hosszas előkészületek után 2003-ban készült el a három új bordeaux-i villamosvonal, ami rögtön nemzetközileg is elismert lett. A rendszer legismertebb eleme a felsővezeték nélküli működés, melyet az APS földalatti energiaellátó rendszer biztosít. Ez szálerősítésű kompozit polimerkötegekből áll, mely a kábelcsatornában együtt fut a vezérlőkábelekkel és a szerelvények pozícióját detektáló hurkokkal. A vezérlést a villamoson elhelyezett rádióantennák biztosítják. A felmerülő költségek rendkívül magasak voltak, azonban a kábelmentes rendszer egyértelmű előnyöket adott az első évtől kezdve. A villamossal közlekedők száma 2005-ben 26%-kal nőtt, és a 3 járat több utast szállított napi szinten, mint a város összes buszjárata együttvéve. Ezek nem lényegtelen adatok, hiszen azt bizonyítják, hogy a közösségi közlekedés fejlesztésével a gazdaság is új lendületet kaphat, elég, ha csak a turizmusra gondolunk.
Az újonnan elhelyezett sínek a városszövetbe is beágyazódtak, tájékozódási vonalként szolgálnak a gyalogosforgalom számára megnyitott utcákon és tereken. A buszvonalakkal ellentétben permanens jelekkel segítik az ott élők és a turisták mentális térképzését, a városról alkotott belső (tér)kép tisztulását. A sínek egyúttal a külvárosi részeken a fejlődés irányát is meghatározták. A város terjeszkedésének határkövet biztosítottak az új vonalak, ezáltal definiálva ez emberek lakó- és munkakörnyezetének helyét. A Világörökség megóvása érdekében úttörő változásokat vitt véghez Bordeaux, mintaként szolgálva minden modern közösségi közlekedést érintő fejlesztésnek. Bordeaux-nak sikerült megváltoztatnia a villamosközlekedésről alkotott képet, ezért példaértékűnek tartjuk eme projekt tanulságainak alkalmazását.
Dolgozatunkban bemutatásra került egy másik projekt is, melyet itt csak említés szintjén közölnénk. Zürich északi városrészére (Glattalra) vezette be a modern kötöttpályás közlekedést. A Stadtbahn Glattal nevű vonal 2006 és 2010 között készült el, ezzel kiváltva az S-Bahn ritka állomású vonatjáratát. Glattal az ország egyik leggyorsabban fejlődő üzleti negyede, éppen ezért a Glattalbahn nem csak egy közlekedési lehetőség megteremtése. A hálózat egy nagyon komplex produktuma a városfejlesztésnek, tájépítészetnek, közlekedéstervezésnek, térszervezésnek, és mindazon infrastruktúra megteremtésének, melyek az érintett városrészek közlekedési kapcsolatait befolyásolták. Ez a példaértékű interdiszciplináris megközelítés segítette az előrelátó együttműködést a beruházók, helyi hatóságok, tervezők és üzemeltetők között.
Összegzés
Láthattuk, hogy holisztikus szemléletű fejlesztéssel egy villamosvonal mennyire erős változásokat hozhat nemcsak a közlekedés javításában, hanem a városi dizájn és köztéralakítás megreformálásával is, valamint a gazdaságélénkítő hatása sem elhanyagolható. Ennyire mély és komplex megközelítést nem biztos, hogy meg tudunk valósítani. Azonban – ha felszínesen is, de – átültethetnénk a külhoni példákon szerzett tapasztalatokat. Ezzel a kitekintéssel felkészültebben vághatunk neki a tervezésnek. A felkészült tervezéshez természetesen hozzátartozik a kellő színvonalú kivitelezés, majd az értő üzemeltetés; ez utóbbiak hazánkban még nem mindig működnek tökéletesen.
Mindazonáltal reménykedve nézünk előre, mert látjuk, hogy itthon is elindult valami, egy szerencsére teljesen új hozzáállás és megközelítés, amely alapjaiban formálhatja át Budapest, majd később Szeged, Miskolc és Debrecen, és talán Hódmezővásárhely megvalósult, vagy leendő kötöttpályás közlekedési hálózatán keresztül a városszövetet és a hozzá tartozó közlekedési építészetet. Ezenkívül bízunk abban, hogy a két dolgozatunkkal és jelen írásunkkal sikerült egy kis serkentőfaktort adni a hazai városi közlekedéstervezésnek és a kapcsolódó építészetnek.
Fejes Gergő, Polonyi Viktor (szakmai lektor: Varga Imre)
Az eredeti TDK dolgozatokat (Magyarország villamosmegállóinak építészeti arculata, 2013; Ideális villamosmegállók?, 2014) Fejes Gergő és Polonyi Viktor írták, kutatásvezető Varga Imre (urb/bme.) volt.
