Igazi otthon - Foglalkoztató Intézet, Darvastó
Egy hajdani bányatelep átalakított épületeinek együttesében laktak sokáig az otthon fogyatékkal élő lakói. Az áldatlan állapotok 2005-ben értek véget, amikor elkészült az új, minden építészeti sallangtól mentes, emberléptékű otthon és foglalkoztató. Az épületegyüttes a friss Ybl-díjas Mikó László és kollégája, Peresztegi Gábor munkája.
Darvastó, a Bakony nyugati lábánál, Csabrendek közelében, egy volt bányaközpont területén kialakult önálló kis település, ahol a Fővárosi Önkormányzat üzemeltetésében működő Foglalkoztató Intézet 150 fő szellemileg fogyatékos felnőtt számára nyújt otthont és munkalehetőséget. A 2000 tavaszán lebonyolított tervpályázat célja az intézmény újrafogalmazása és megújítása volt, a meglevő épületek egy részének felhasználásával, bővítésével és új épületek építésével, korszerű, otthonos helyet biztosítva az itt élők részére.
A megfogalmazott építészeti és környezetalakítási elképzelések alapvetően megvalósultak és a tervek nyomán átlagon felüli, nívós megjelenésű intézmény született. Az épületegyüttes telepítése során az alkotók sikeresen valósították meg a meglévő, újjáépített és újonnan épített épületek megkomponált építészeti egységét. A szállás, nevelési, foglalkoztató, egészségügyi, igazgatási funkciójú épületek egy hagyományos campust fognak közre, jól felismerhető rendben sorakoznak a részben megmaradt, részben újonnan kialakított úthálózat és a belső udvarok körül. Az épületek telepítése lehetővé teszi az épületegyüttes további bővíthetőségét és biztosítja a szép természeti környezetben fekvő terület távolabbi részének elérhetőségét is.
A kétszintes szállásépületek és az azok tengelyében elhelyezett közösségi épületrész közötti belső udvar kijelöli a legfontosabb közlekedési irányt. Az épületek kétszintes kialakítása jó térarányokat biztosít az épületek között, a belső udvarok tagolása és az átjárhatóság sokszínűvé, változatossá és érdekessé teszi az épületek közti természetes környezetet.
A szállásépületeket összekötő kétszintes folyosó karakteres eleme az építészeti formálásnak, jól kapcsolja össze az új épületeket a meglevővel, egyfajta térfalat biztosít a főépülettel szemben. A kétszintes, fémlemezzel fedett, kis hajlásszögű tetővel fedett épületek, a köztük levő térburkolattal, zöldfelülettel kialakított udvarok, fasorokkal szegélyezett utak kisvárosi hangulatot idéznek, amely üdítően hat ezen a szép - ugyanakkor a külvilágtól elzárt - területen.
A tervezéssel érintett meglévő és új épületek tömegképzése, a bővítések kialakítása során a tervezők egyszerű, nem hivalkodó, ugyanakkor egységes megjelenést értek el úgy, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a régi és új részeket egymástól. Az egyes épületeken a felületek tagolása, a természetes színek és anyagok használata, a sallangoktól mentes, mértéktartó, költségtakarékos, ugyanakkor lendületes és érdekes építészeti megfogalmazás érett gondolkodásmódra utal, ahogy a terveket készítő építészektől ezt már megszokhattuk. Ezek az - egyébként természetesen és egyszerűen használt - építészeti eszközök frissé, ugyanakkor időtlenné is teszik az épületegyüttest. A részletképzésekben mindenütt felfedezhető az egyszerűségre való törekvés a skandináv építészetet idézi - különösen ott erősödik ez a benyomás, ahol az épületek előtt nyírfák találhatók.
Az északi építészeti gondolkodásmódot igazolja az egyes épületekben a helyiségcsoportok világos, racionális elhelyezése, belső téralakítása is. Különösen jól érzékelhető ez a főépület belső elrendezésében, ahol a meglevő épület helyiségeit és az új funkcionális egységeket sikerült egy jól működő, egységes rendszerbe foglalni. A létrejött épületegyüttes feledteti, hogy eredetileg néhány üzemi épület, iroda, szociális blokk átépítésével és új épületekkel való kiegészítésével biztosították a fogyatékkal élők elhelyezését. Az itt élők reakcióiból, viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy otthonként, saját tulajdonukként használják a létesítményt és jól érzik magukat ezen a helyen.
Minden körülmény ismeretében megállapítható, hogy Darvastón példaértékű terv- és tervező kiválasztási folyamat végeredményeként színvonalas épületegyüttes készült, amelyre méltán lehetnek büszkék a tervezők.
Az ismertetés Horváth Gábor építész, (1980-1985 között és 2005. októberétől ismét) Veszprém főépítészének írása
