III. Károly és az építészet
Károly király 73 évesen, a legidősebb és a leghosszabb ideig szolgáló angol örökösként léphet trónra. Az egykori herceg az elmúlt évtizedek során a modern építészet és a felhőkarcolók kapcsán tett markáns kijelentéseivel került a sajtóba, azt azonban kevesebben tudják róla, hogy nagy csodálója Makovecz Imre építészetének.
„A közönségnek nem a város sziluettjén uralkodó baljós tornyokra, hanem emberi hajlékok sokaságára van szüksége" – ilyen és ehhez hasonló kritikákat fogalmazott meg a globalizált építészettel szemben a trónörökös. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire hiteles a monarchia kedvezményezettjeként kritizálni a népet sanyargató „pénzarisztokráciát". Mindenesetre érdemes lehet megvizsgálni a pénzügyi elittel és az azt kiszolgáló szakmával szemben álló III. Károly építészeti ajánlatát.
Károly Wales hercegeként széleskörű intézményi hálózatot épített ki, melyen keresztül támogatja a hagyományos kézművességet és konzervatív városfejlesztési koncepciók mögé áll be. Megalapította a „The Prince’s Foundation"-t, mely holisztikus szemléletben vizsgálja a világot érintő fenntarthatósági kérdéseket. Az alapítvány célja, hogy megismertesse az egykori trónörökös harmóniáról vallott filozófiáját a világ minden tájáról érkező érdeklődőkkel. A szervezetnél hagyományos kézműves technikákat lehet tanulni, emellett egyetemi felkészítőt és posztdoktori képzést is ajánl. Ezen kívül számos olyan brit és külföldi beruházás megvalósulását támogatja az alapítvány, mely valamilyen módon kapcsolódik az örökségvédelemhez és a fenntartható építészethez.
III. Károly nagy támogatója volt a Dél-Angliában található Poundbury névre hallgató településrész „emberléptékű" fejlesztésének, mely a kilencvenes évek óta épül és várhatóan 2025-re fejeződik be. A Léon Krier közreműködésével létrejött sűrű, de alacsony beépítésű rendezési terv vegyes rendeltetésű funkciókkal és szociális lakóházakkal épül. Az utcahálózat szerkesztése középkori városokéhoz hasonló, a kialakításánál a tervezők törekedtek az autós forgalom korlátozására, mely csak részben valósult meg – tekintve, hogy az átadás után a város más részein alacsonyabb autós forgalmat mértek. Az épületek homlokzatán néhol szigorú, nyíltan historizáló építészeti formarend, máshol játékosabb, formai elhajlásokkal tarkított megoldások valósultak meg. A város összképe elegáns, bár tagadhatatlan anakronisztikus, posztmodern díszletszerűsége. Uralkodó baljós tornyok valóban nincsenek, helyette II. Erzsébet édesanyja emlékére állítottak szobrot Poundbury főterén.
Károly a rendszerváltás után Magyarországra is ellátogatott, itt-tartózkodása során felvette a kapcsolatot Makovecz Imrével. A találkozó olyan jól sikerült, hogy Károly herceg közreműködésének köszönhetően a magyar építészt meghívta a RIBA (Royal Institute of British Architects), hogy egy előadáson ismertesse építészeti elveit. Makovecz elmesélése alapján a londoni eseményen heves vita alakult ki többek között Charles Jencks és közte. Ennek ellenére Makoveczet felkérték, hogy egy pavilonon keresztül mutassa be építészetét Angliában. Az építész John Soane londoni házát – humort sem nélkülözve – ötvözte saját építészeti világával. A pavilon végül nem valósult meg, Makovecz megfogalmazása szerint „(...) a soha tetten nem érhető, önmagát világosan soha meg nem mutató politika áldozata lett" a projekt.
A Károly által támogatott építészetben a nemzeti ideológia és a historizáló formanyelv összemosódik a szociális és fenntarthatósági célokkal. Felmerül a kérdés, hogy az építészet társadalmi vonatkozása mennyiben választható le az esztétikai paradigmákról és vice versa. Miért kell elvből elutasítani a városi torony tipológiáját, lehetetlen elképzelni hogy a multinacionális cégek helyett szociális lakó funkciók kerüljenek a tornyokba? Mennyiben biztosít a középkori bépítési sűrűség összekapcsolt és mobilis élethelyzetet? Nem sugall retrográd társadalomképet, mikor egy kortárs főtéren a királyi család tagjának emelnek szobrot? Tud-e megoldást nyújtani a lakhatási, fenntarthatósági kérdésekre a költséges és különleges szaktudást igénylő organikus építészet?
Károly Wales hercegeként 2018-ban egy BBC-interjúban ígéretet tett, hogy királyként tartózkodni fog a radikális állásfoglalásoktól, de abban biztosak lehetünk, hogy folytatni fogja kultúrmisszióját a globális világrend ellen.
Borenich Levente
