Ikva patak és környezete-rekonstrukció

AMI, IV. évfolyam, 2002-03. II. féléves tervezési feladat.

AMI, IV. évfolyam, 2002-03. II. féléves tervezési feladat
Konzulens tanárok: Magyari Éva és Pazár Béla, MNDP építész iroda

A soproni belváros szerkezetét – számos egyéb külsõ tényezõ mellett – a valaha várfalak tövében kanyargó Ikva is befolyásolta. A jelenleg kissé elhanyagolt patak mentén fekvõ területek szemlátomást nem tudják kihasználni azt a lehetõséget, amit ez a kis vízfolyás jelenthetne. Az évfolyam feladata ezért éppen az volt, hogy keressenek a patak és a város ma kissé rideg viszonyát oldó építészeti megoldásokat.

A feladat céljaira kijelölt terület nagysága miatt célszerû volt azt zónákra osztani, így minden hallgatónak jutott egy szakasz. Ezek néha összevonódtak, és ekkor két ember dolgozott egy hosszabb, de azonos problémákkal küzdõ szakaszon. Más esetben egy zónára több tervvariáns is született.

A feladat elsõ része közös munkát igényelt. Ekkor a hallgatók igyekeztek a lehetõ legtöbb információt összegyûjteni a város szerkezetérõl és a patakról. Megvizsgálták mikor, miért és milyen irányban változtatták meg a patak medrét, módosították folyásának irányát. Beszerezték a város kapcsolódó rendezési terveit, elemezték a területek fogyatékosságait, lehetõségeit. Az így szerzett nagy mennyiségû információt aztán a feladat második részében, az egyéni tervezés során hasznosították. Ekkor koncepciót kellett kidolgozni az adott szakaszon szükségesnek ítélt változtatásokra.

A megszületett tervek különbözõ nézõpontból közelítettek a feladathoz, ami a csoport kreatív hozzáállását és fantáziáját dicséri. Sajnos már nem volt rá idõ, hogy a sok kis részlettervet egységes, következetesen végigvitt egésszé hangolják össze: a szemlélõnek be kell érnie annyival, hogy bár sokféle koncepció született, azok többnyire nem mondanak egymásnak ellent.

A következõkben ismertetjük az elkészült vázlatterveket, a folyásirány mentén lefelé:

Lukács-Nagy János munkája gyakorlatilag nem más, mint egy plasztika, amin víz folyik át. Az õ feladatértelmezése talán mind közül a legkevésbé funkcionális. A patak egyenes szakaszára tervezett játékos objekt, melyben a víz folyásiránya egy S-kanyarral módosul, nem kíván sem célszerû, sem praktikus lenni, nem kapcsolódik egyéb építményhez: kizárólag a saját létezésére hívja fel a figyelmet. Ezzel a gesztussal a hallgató a könyörtelenül beépített, egykor a patakra épült városi nyári uszodának állított emléket.

Zakár Anikó munkája az Ikva egykori majorság mentén csordogáló szakaszát dolgozta fel. Koncepciójának lényege szerint a pataknak hátat fordító, ma több tulajdoni részre osztott, átépített és helyenként siralmas állapotban lévõ épületegyüttes nagyszabású rekonstrukciója. Helyet kapna itt egy nyugdíjasház, szálloda, étterem-kávéház, az egész tömböt a Patak utca felõl sétány közelítené meg. A homlokzatok megnyílnának a patak felé, továbbá amennyire a régi városfal figyelembevételével lehet, az épület udvara és a patakon túli városrész kapcsolata is megújulna.

Probstner Petra az Ikva következõ szakaszát választotta, melyre talán a legrégebb idõk óta települt rá a város. A Várkerület városias és a Rózsa utca rusztikusabb beépítése között próbált a jelenleginél intenzívebb kapcsolatot létesíteni, többek közt a meder feltárásával. A Várkerület 23. épületét Diákszállóvá alakította, a földszintjét pedig közösségi funkcióval ruházta fel, ami a patak túloldalán szintén diákok számára tervezett kis, földszintes lakóegységeket is kiszolgálná. A várkerületi és Rózsa utcai kapuzat között húzódó vizuális tengelyre hidakat tervezett. Az ideiglenes otthonok az itt jelenleg található „sufnirendszer” továbbgondolása. A végeredmény a patak medrének jelenleg szûkös, elhagyatott, kissé nyomasztó részét hangulatos diáktanyává változtatná.

Törõcsik Ambrus és Bálizs Andrej lényegében ugyanezen a szakaszon tevékenykedett, ám egészen más megközelítést alkalmazva. Felfigyeltek rá, hogy a majorságtól az Ikvahídig tartó szakaszon, a pataknak jelenleg szinte teljes mértékben hátat fordító városszövetben fut néhány hajszálér, ami ugyan csak a gyalogosforgalmat ereszti át, de sokkal jelentõsebb szerepet tölt be annál, mint amit a szélességük mutat. Innentõl igyekeztek ezeket a gyalogos hajszálereket nyugalmat sugárzó terekbe, vagy azokon keresztül vezetni. Eközben kihasználták a víz csobogásának hangulatteremtõ hatását is.

Perényi Lóránt vázlatterve is erre a szakaszra, illetve ezen belül a Festõ közre és a gyalogoshídra koncentrálódott. Az õ megközelítése egyértelmûen a legbizarrabb mind közül, egyben a legszubjektívebb is. Sajátságos módon urnasírokat és kegyeleti helyet tervezett az Ikván átívelõ keskeny gyalogoshídra. Az elképzelésnek azonban kétségtelenül van egy rendkívül következetes logikája, mely – Lukács-Nagy János tervéhez hasonlóan – meglehetõsen öntörvényû, amennyiben teljesen egyéni módon viszonyul környezetéhez, a szemlélõ elõtt rejtve maradó, vagy hangsúlytalannak tûnõ pontokon kapcsolódva hozzá.

Makay Attilaa patak Ikvahíd és Giczy köz által határolt területével foglalkozott. Koncepciójának lényeges eleme, hogy a Várkerület felõl meglehetõsen szövevényes belsõ udvarokat átstrukturálja, a gyalogos forgalom számára megnyissa, ahol lehet, a patakpartot is elérhetõvé tegye. A jelenlegi szlömös, alacsony használati értékû, egykori gazdasági épületek lebontásával, új, döntõen lakó- és irodafunkciójú belsõ tömbök kialakításával régi városrendezési elképzelésekkel összhangban cselekszik. Tervének további lényeges eleme az udvarok és az épületek köztes tereinek kérdése.

Sipos Mátyás†a patak partján fekvõ területeket tanulmányozva a Fenyõ és Ikva áruházak által felvetett problémahalmazra bukkant rá. A két épületet a hetvenes években egy nagyszabású területfejlesztés keretében emelték, azonban a megvalósítás során túl sok kompromisszum, illetve félmegoldás született, így az eredetileg nagyvonalú és izgalmas beépítés helyett egy rendkívül szerencsétlen épített környezet jött létre. Ezt az állapotot az eredeti elképzelésekbõl kiindulva próbálta megváltoztatni, helyenként a land-art eszközeit alkalmazva. Valószínûleg õ került a patak rekonstrukciójától legmesszebbre, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az Ikva adott szakaszán ez a probléma valódi kihívást jelenthet egy várostervezõ számára.

Jenei László a Papréten találta meg a feladatát. Koncepciójának lényege, hogy a mára inkább ligetszerû, elhanyagolt zöldterületet és a jelentéktelenül surranó patak szintjét egymáshoz közelebb hozza. Jó lehetõség volna erre az egykori városkapu környékére tervezett gát, amely a park mentén kissé kiöblösödõ nagy, nyugodt vízfelületet hozna létre, melyhez strandszerû föveny vezetné le az arra sétálókat. A túlparton, a Balfi utca hosszú, lenyúló telkeinek megkurtításával több szintes társasházak által alkotott térfalat képzelt el, amely a Paprét gát felé szûkülését hangsúlyosabbá tenné. Az így kialakított beépítés valószínûleg némi nyüzsgéssel és számos plusz funkcióval élénkítené a jelenleg kissé elhagyatott környéket.