A koncepció lényege az Andrássy úti palota bérház átpozícionálása, áthangolása divatáruházi palotává. A századfordulós épület meglévő értékei – a homlokzat, a kapualj, a lépcsőház és a piano nobile eleganciája, díszítettsége, mint kiemelendő értékek az egyik oldalon – míg az új hasznosítás kifejezése - a másikon. Az új karaktert formáló három legfontosabb jel - a bejárat, a belső udvar és a tetőtérbeépítés. A bejárat már nem egy lakóházba vezető zárt kapu, hanem egy egységes egészként működő épület bejárata, melyet a portikusz alatt felnyitott nyílásfelületek jeleznek, az egyébként történeti hűséggel felújított homlokzaton. A meglévő belső udvar magasabb szintre emelése az építészeti-funkcionális transzformáció második kiemelt eleme. A meglévő állapot a bérházak korabeli telekkihasználási igénye miatti, a hátsó lakások bevilágítási és alárendelt megközelítési viszonyait tükrözte, az átpozicionálás után egy egységes épület központi aulájává kellett hogy váljon.
Az új karaktert a hidak, az áttört belső homlokzat és a könnyed üvegszerkezet határozzák meg, a külső teret átjárható belső térré transzformálva. A harmadik, az utcáról nem látható jel a tető. A Budapesti bérházak jellemzője volt a beépítetlen tetőtér, hiszen a cselédlakások a hátsó traktusokban voltak, ellentétben például a Párizsi manzárdtetőkkel. A tetőbeépítés tehát új karakter, különösen, ha kiemelt funkciót – étterem és bár kap. A belső udvart a történeti udvar felett zártuk le, innen egy más, modern mai világ indul. Az utcai oldalakon tartottuk a tetősíkot, a belső részen, egy szabadon formált emelkedő „lepel” rejti magában a kétszintes teret, közepén az üvegtető felett nyitott belső udvarral. Itt minden elem a szalagszerűen, ívelten futó üveg és fémfelületektől kezdve a szabad formákat, az innovációt jelenti, de visszafogottan, eleganciával megjelenve, meghagyva az elsőbbséget, a dominanciát a palotának.
A neoreneszánsz-eklektikus palota bérházat 1880-1881-ben építtette Brüll Zsigmond, Freund Vilmos tervei alapján. Az építtető domonyi Brüll Zsigmond a kor jelentős hazai terménykereskedő cégének, a Brüll Henrik és fiai cégnek egyik vezetője volt. Az építőmester Amon József, a belső díszítő márvány munkákat a Scalmanini és tsa. cég, a műasztalos munkákat Neuschlosz J. fiai végezték el, a műlakatos Árkay Sándor volt. Az épület díszítő-szobrásza Szandház Károly és Szabó Antal volt. Az épület értékei között kiemelt a neoreneszánsz homlokzat, melynek erőteljes hatását a jól megválasztott díszítőelemek - az erkélyek, a második emeleti aediculás ablakkeretek és a horganylemezből készült főpárkány hangsúlyozzák. A bejárati előcsarnok kiemelt szerepét a térforma és a falak díszítése egyaránt jelzi. A teret az alaprajzi elrendezésen túl, a boltozatok formái osztják részekre. Az utca és udvar közti átjáróban két lapos, csegelyes kupola teremt hangsúlyokat, a harmadik a lépcsőház előterét fedi le. Az épület főlépcsője háromkarú trieszti mészkő lebegőlépcsővel kapcsolja össze az emeleteket. A piano nobile érdekessége a fennmaradt polgári lakás, az utcafronti szalonokkal, a gazdag gipszdíszítésekkel, eredeti nyílászárókkal, kandallókal, padlóburkolattal, melyekhez a belső traktusban váztáblázatos faragott fa fal és mennyezetburkolatú ebédlő kapcsolódik. Elegánsan könnyed utalás az ebédlőben áruházi installációként megjelenő berendezett ebédlőasztal, fokozva a szalonhangulatot.
A mintegy 5000 négyzetméteres multibrand üzletház földszintje az önállóan berendezett luxusmárkáké, az első és második emelet a női, míg a harmadik a férfi kollekciókat mutatja be. A pinceszint vendégforgalmi része, az alápincézett belső udvar alatt a sport és denim rész. A kiszolgáló funkciók a pinceszint egyéb területein helyezkednek el. A tetőtérben az alsó szinten bár a galérián étterem kerül kialakításra. A közlededőrendszer a főlépcsőházon és a lifteken túl, új elemmel is gazdagodott; a mozgólépcsők és a keresztirányú hidak alkotta új rendszer az áruház átjárhatóságát biztosítja. A mozgólépcsőket és a menekülőlépcsőházat, teherfelvonót a kevésbé értékes hátsó szárnyakban helyeztük el, vizuális hangsúly továbbra is a történeti lépcsőházon maradt.
A meglévő épületet a műemlékvédelmi szempontokon túlmenően a statikai, tűzvédelmi és egyéb hatályos előírásoknak is meg kellett feleltetni. Az épület aláalapozásra került, a pincei vízszigetelés teljeskörű megoldása mellett. A hatályos előírások és a tetőtérbeépítés miatt a meglévő épületrészen szerkezeti megerősítésekre volt szükség. A legnagyobb kihívásokat talán nem is ezek, hanem a térbeli acélszerkezetként szabadon megformált új tető, az ott megépített ívelt hatméter magas üvegfal, és a vele együtt formált szalagszerűen körbefutó parapet,előtető együttese, a lepelszerű térgörbe lefedés, vagy a több, mint 25m2-es osztásnélküli, egyben motorikusan nyitható “monitorablakok” jelentették. A szerkezettervezés során rengeteg innovatív megoldásra volt szükség.
A világszínvonalú, perfekt megvalósítás érdekében, az építésszervezést a beruházó saját cége végezte. A folyamatok így jobban ellenőrizhetők, kontrollálhatók voltak. A tervezési gyakorlatilag a kivitelezési folyamat alatt is tartott végigkövetve a változásokat, igényeket.
Jelen cikk elsősorban a már átadott meglévő épületen belüli áruházi résszel foglalkozik, a tetőtér részletesebb bemutatását az étterem-bár átadása után tervezzük.
Nagy Csaba