Illanó építészet – Beszámoló egy erdélyi építészműhely kísérletezéseiről
A Minimum Party Alkotótábor Erdély keleti részén, annak eldugott zugában került megrendezésre 2007 óta minden nyáron, kivéve az idei esztendőt. A közösségi építésekről a szervezők csíkszeredai csoportjából Molnár Zsolt és Szigeti Vajk István készített beszámolót.
A 90 -es évek közepén, kolozsvári diákok egy csoportja megalapította a Minimum Party Társaságot, akik így vallanak magukról: „Mi, a Minimum Party Társaság egy erdélyi (kolozsvári) művészeti csoport vagyunk, akik a kortárs művészetek megismertetését, az erdélyi fiatal művészek kapcsolattartását, pályakezdését próbáljuk segíteni. Célunk a kísérletező szellem és az összművészeti próbálkozások támogatása. Szellemi szabadság és nonkonformista világszemlélet jellemez bennünket". Fő aktivitásuk az évente megszervezett Minimum Party Alkotótábor. Az Erdély keleti határán húzódó kászoni hegyek adnak otthon már 25 éve az eseménynek.
A Minimum Party Alkotótábor keretein belül közösen alkot nemzetközi hírnévre szert tett művész és lelkes amatőr. Ez tehát egy olyan együttlét, amely magát az alkotótábor fogalmát értelmezi újra. Az összművészeti táborok bevált formátumában a táborlakók egy-egy műhelyvezető irányításával járják körbe az aktuális évi témát. A programot előadások és szakmai fórumok színesítik.
2007 nyarán, hogy utolsó líceumi nyarunk ne teljen eseménytelenül, Korodi Szabolcs építészeti szaktanárunk meghívott eme tábor, első ízben megszervezett építészműhelyébe. Az első napok tevékenységét az aktuális téma, majd a műhelyek bemutatkozása és a táborépítés határozza meg. Néhány nap akklimatizálódás után aztán élesednek az érzékszervek, gondolatok hasadnak, vélemények formálódnak és javában megindul az alkotás. A tábori szükségletre való reagálás, az anyagi források szűkössége meghatározó: szerszámok tekintetében csakis az alapvető dolgokra lehet számítani, építkezési anyagot csak kis mennyiségben vagy adományból lehet beszerezni. A táborok eldugott, nehezen megközelíthető helyszínen jönnek létre. Ezek tekintetében hamar a helyben fellelhető, vagy könnyen beszerezhető, olcsó anyagokra irányul a figyelem, így a fő alapanyagok a kő, fa, szalma, vályog, víz, gyep, kender madzag, vászon stb.
A munkánkban agy segítségünkre volt akkori műhelyvezetőnk Ványolós Endre. Lendületével sikerült több irányból is megközelíteni az aktuális év misztikus hívószavát, a Déjá vu-t. Azt a (közös) helyet kerestük, ahol megállhatunk, ha csak egy pillanatra is, ahol önmagunk lehetünk. Két fő vonal bontakozott ki: egy közös projekt, ami a patakot, mindenki tisztálkodóhelyét célozta meg, és egy másik, egyéni feladat, ami tábor központját (axis mundi) kereste.
A kezdeti nehézségek ellenére népes műhelyünknek sikerült frappáns válaszokat adni mindkettőre. Kialakult egy fürdő, ahol kényelmesebben, játszadozva lehetett felfrissülni a jéghideg vízben, ugyanakkor születtek installációk, happeningek történtek, amelyek kijelölték a közös vagy személyes táborközpontot. Mindezek után eltökélt szándékunk volt az elkövetkezőkben is visszatérni oda.
Megelégelve két nyár egyetem által kötelezett, szürke gyakorlatait, kézbe vettük az irányítást. Célul tűztük ki egy olyan nyári gyakorlat megszervezését, ahol a hozzánk hasonló diákok találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek és fejlődhetnek, nem csak az építészet terén. Ehhez ideális helynek tűnt a Minimum Party. A tábor szervezői és néhány egyetem beleegyezése után megtaláltuk műhelyvezetőnket, Sisak Tamás kolozsvári építész személyében. Díszlettervezői érzékkel alkotott installációi és beharangozó szövege kísérletezést és a rokon művészeti ágakkal való szoros együttműködést ígért. Így is történt: a zene – és táncműhellyel való közös munka eredménye lett Az égig érő létra (performanszdíszlet) és a Kapu-Színpad.
Ezzel párhuzamosan ismételten fürdőzésre alkalmas hely épült, mivel a patakmeder minden évben átalakul, elsodorva azt, ami az útjában áll. Egy, a helyszínen bomlásnak indult, csűrből kimenekített faanyag szolgált a építések alapanyagául (fotó:6). Ugyanazon a helyen, ugyanazzal a programmal, ugyanazokkal a lehetőségekkel és anyagokkal dolgoztunk. Egy olyan állapot ez közös munka, ahol évről évre lehetséges, sőt szükséges, egy új és ideális tábor létrehozása, az előző és az aktuális táborok alapjaira támaszkodva.
A következő négy tábor hasonló szellemiségben zajló munkát és felhőtlen szórakozást hozott. 2012-ben Beláthatatlan tematikával Orbók Sándor vezetésével hatalmas erőfeszítést hozva sikerült a tábortűz környékét kialakítani, mely amellett, hogy ellátja az mindennapos használat igényeit, hívogat és igazi központjává vált a tábornak (vizuálisan is). 2014-ben Körül/Belül címmel a velencei Építés-ből érkezve, hasonló feladat elé állított minket Jakab Csaba. Egy olyan tetőt szerettünk volna építeni, ami alá az egész tábor befér. A konkrét födés a rákövetkező évre maradt, de jó formagyakorlatnak bizonyult a törékeny mogyoróágakból készített szerkezet. Márton Ildikó székelyudvarhelyi építész vezette 2015 nyarán a műhelyt, amelynek hívószava a Memória volt, munkáját játékos lendület jellemezte. Eredménye egy interaktív közösségi szórakozást, vagy éppen meditáló ringást nyújtó hinta/függőágy lett. A Tiszás pataka fölött lebegő, függesztett szerkezet a BalanSző névre keresztelődött. Ideális helynek bizonyult játék, szieszta, műhelymunka, muzsikálás vagy akár szabad ég alatti éjszakázásra is. 2016 Az idő ciklusai címmel egy több éven átívelő építés kezdetét hozta. Sántha László csíkszeredai építész vezetésével kemence építésébe fogtunk . Egy helyi téglavető értékesítésre alkalmatlan tégláit és patakkövet használva készült el az építmény váza.
Lendületünk megtört, az utóbbi évek érdeklődésének hiánya meg elgondolkodásra késztetett. Úgy döntöttünk, hogy 2019-ben Csepp a tengerben címmel az elmélkedés éve lesz. Hátra lépve, helyet hagyunk egy esetleges frissülésnek, a háttérből kívántuk figyelni a műhely alakulását.
Diákoknak, egyetemi hallgatóknak, de akár friss pályakezdőknek ideális tapasztalati terepet biztosítanak, az időszakos építészetet felvonultató táborok/workshopok/fesztiválok/kiállítások. A Minimum Partyit épp kísérletező szelleme, szenzációs táji környezete meg sajátos mikro-társadalma az teszi egyedivé. Soraim nem titkolt célja, hogy szélesebb körben is megismertesse ezt az eldugott eseményt.
szöveg: Molnár Zsolt
fotókollázs: Szigeti Vajk István
