Ilyen a személyes Budapest

Az eltérő hangulatú városrészekben tett séták alapján készült Pest-Budai Séták nem útikalauz, nem memoár, inkább élménybeszámolók sora, amik bepillantást engednek Budapest életébe és felkeltik az érdeklődést a főváros számtalan értéke iránt.

Nem útikalauz, nem is memoár. Élménybeszámolók sora fűzi össze a Főváros kerületeit, kisebb-nagyobb séták, melyeket szobrász, író, fotográfus, zenész, színész, építész, sportoló, lelkipásztor, irodalomtörténész, vagy éppen térképész tett alkalmi partnerével, aki aztán csalfa módon megírta, amit látott, hallott. A műfaj nehezen behatárolható, az eredmény mégis érdekes: a szerzők tollából előjött, eltérő hangulatú és jellegű írások – párpercesek – egyszerre ismertetnek meg velünk élet- és útpályát, házakat és háziasszonyokat, fa- és panelrengeteget, ligetet és sűrű udvarokat. Kis lenyomatok ezek a munkák, egy óriási, tarka és beláthatatlan patchwork ezer foltja közül huszonhárom.

A Heti Válasz Kiadó gondozásában megjelent Pest-Budai Séták című kötet alcíme is beszédes: „magánmesék közterekről” – még ha nem is tudjuk sokszor, ki is mesél éppen, a vendéglátó, vagy a vendég. A kerületekben megtett séták, a bejárt utak egy-egy, önálló arculattal bíró városrész bemutatására alkalmasak csupán, de már ez is komoly bepillantást enged az ezerhangulatú város életébe, és sejtetni engedi, mennyire összetett, gazdag élettér ez. Felveti továbbá a kérdést, miért szidjuk olyan sokszor. Az olvasó által is átélhető sétákon Sebestyén Márta, Lukács Sándor, Novodomszky Éva, Erkel László Kentaur, Korniss Péter, Fábry Sándor, Ekler Dezső, Tóth Krisztina, Tőkéczki László, Kovács Kokó István, Kelemen Barnabás, Pál Feri atya, Réz Pál, Balázs Géza, András Ferenc, R. Törley Mária, Ragályi Elemér, Balogh Gábor, Jókai Anna, Ferenczi György, Klinghammer István, Kubik Anna és Geiger György az alkalmi lokálpatrióta idegenvezető, akik élményeiken keresztül mutatják be a helyi nevezetességeket.

A könyvet olvasva, az ízelítőnek szánt képeket nézegetve megtudhatjuk, hogy Csepelen áll a város legrégebbi közszobra, Budafok hangulata (sőt címere) rokon egy bakonyi kis faluéval, és több történetből is kiderül a fontos tanulság: a legforgalmasabb úttól egy kőhajításnyira is megjelenhet az idill. A neves közéleti személyiségek élményei alapján készült könyvet azok is haszonnal forgathatják, akik szeretnének többet megtudni Budapest építészeti és városépítészeti értékeiről, és arról, milyen életteret kínálnak ma a belső kerületek és a hozzájuk csatolt hajdani falvak.

Őrfi József

A cikk megjelent az Égigérő blogban.