Mi lesz velünk? Ilyen volt az idei Budapesti Építészeti Filmnapok
A Budapesti Építészeti Filmnapok idei válogatása rávilágított az emberek épületekhez, városrészekhez kötődő érzelmeire, miközben olyan témákat járt körül, mint a lakhatási válság, az ingatlanspekuláció, épített örökségünk védelme, a parkok és zöldfelületek helyzete. Noha a vetített dokumentumfilmek többsége külföldi példákkal foglalkozik, mégis, mi is naponta hasonló nehézségekkel nézünk szembe.
Érzések, kavargó érzések. Egyszerre szomorú és lelkesítő, nagyon vegyes gondolatok, amik a Budapesti Építészeti Filmnapok óta kavarognak bennünk, bennem. A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által immár 12. éve megrendezett dokumentumfilm-fesztivál idei összeállítása minden építészet-, város- és filmrajongót a hatása alá vont. Kollégákkal vagy épp a szerkesztőségben mi is sokat beszélgettünk azokról a gondolatokról, témákról, melyekről ez a négy nap szólt. Mert a Filmnapokon egyszerre volt jelen a lakhatási válság, az ingatlanspekuláció, a fenntartható jövő, a természet és a város viszonya vagy épp a Föld kizsákmányolása. Ezek hangsúlyos kérdések, ezekről beszélni kell, nem vonhatunk magunk köré újabb és újabb falakat, amin csak a jót engedjük át. És ez a tematika működött: a Toldi moziban minden egyes nap teltház fogadta az érdeklődőket, jó volt látni, hogy ezek a kérdések sokunkat foglalkoztatnak és sokan kiváncsiak vagyunk a különféle megoldási stratégiákra.
A dokumentumfilmeken keresztül rengeteg pozitív példát állított elénk ez a négy nap: a rendezvény zárásaként vetített New York-i csoda a 42. utcában a Manhattan Plaza épületegyüttes történetéről és a művészek lakhatásának támogatásáról szólt. De ugyanígy lelkesítő volt megnézni az Akik városokkal álmodnak című filmet is, ami a változó városi környezetről és négy úttörő női építészről szólt. Arról, hogy a számunkra fontos elveket, értékeket, célokat soha nem szabad feladni. Hogy kitartással, határozottsággal bármi elérhető. A dokumentumfilmet egyébként áthatotta a humor. Nevettünk, amikor Denise Scott Brown egyetemista korában ledöbbent, hogy szinte ő az egyetlen nő az építészkaron, miközben számára evidens volt, hogy ez egy női szakma. Végig mosolyogtunk, amikor Cornelia Hahn Oberlander a vancouveri Antropológiai Múzeumtól kezdve a Robinson térig bejárta tájépítészeti munkáit, és mesélt a ‘67-es montreáli világkiállítás kanadai pavilonjába tervezett játszóteréről és a városi parkok fontosságáról. A film többször is kritikát fogalmazott meg a szakmában is létező nemek közötti egyenlőtlenségről, amit sokszor nem is feltétlenül maga a szakma maga generál, hanem a társadalom. De a film sokkal inkább szólt a társadalom edukálásáról, a város, a természet és az emberek kapcsolatáról. És az elmaradhatatlan szenvedélyről.
A hivatás iránti szenvedély és elkötelezettség vezette a Kiszorítva és a Mi lesz velünk? című dokumentumfilmek eseményeit, melyek mindegyike a lakhatásról, ingatlanspekulációról, társadalmi egyenlőtlenségekről és a városokból kiszoruló városlakókról szólt. A Filmnapok nyitófilmje, a Kiszorítva a főszereplő Leilani Farha, az ENSZ lakhatásügyi különmegbízottja útján mutatta be azt a radikális változást, amellyel városaink szembesülnek, miközben azt vizsgálta, miért szorulnak ki az emberek a városokból. Célja láthatóvá tenni azokat a folyamatokat, tényezőket és kulcsfigurákat, akik miatt a lakhatás kérdése és ára teljesen elszakadt a realitástól. Mert ezek alapján úgy tűnik, sokkal fontosabb és nagyobb szükség van egy újabb luxusszálloda, luxus lakásokat kínáló társasház és pláza épületére, mintsem az emberek jóllétét biztosító környezet megteremtésére. Igen, ez a dokumentumfilm egy érzelmi hullámvasút: a düh, a szomorúság, az öröm és a remény minden apró szegletét érintette, ahogy a portugál lakhatásügyet és az ezzel kapcsolatos társadalmi mozgalmakat bemutató Mi lesz velünk? című film is.
Annak, hogy adott filmek milyen hatással voltak ránk, milyen érzelmeket generáltak bennünk, a jegyek mellé kapott Érzelemmutatón is hangot adhattunk, ez még izgalmasabbá tette a rendezvényt, hiszen mindannyian kiváncsian vártuk hogy összességében milyen lesz a Filmnapok érzelemmutatója. Az eredmény: 31% lelkes, 17% szorongó, 16% boldog, 14% szomorú, 12% dühös, 10% büszke. A filmeken túl városi séták és kerekasztal-beszélgetések (sok esetben videón keresztül, tekintettel a jelenlegi járványhelyzetre) vártak minden érdeklődőt. A 12. Budapesti Építészeti Filmnapok idén is rengeteg izgalmas, fontos, olykor humorba öltöztetett témát hozott el számunkra, melyből mindannyian inspirálódhattunk, töltekezhettünk.
Fürdős Zsanett
A Budapesti Építészeti Filmnapok szervezői: Fehér Gábor, Huszár Daniella, Köves Bálint, Polyák Levente, Soltész Noémi, Szin Karolina, Tóth Gréta
