Kína legnépesebb városa Sanghaj a maga 25,9 millió lakójával, de a világ összes városa közül is csak Tokió és New York előzi meg. De hogyan jönnek a magyarok Sanghajhoz? Nos, ennek a városnak számos emblematikus pontját az a Hugyecz László tervezte, aki 25 évesen, szökött hadifogolyként éppen 100 éve érkezett Kínába.
A magyar anyától és tót építész apától 1893-ban született Hugyecz vagy külföldön ismert nevén L.E. Hudec Budapesten szerzett építészdiplomát, mely után rövidesen az I. világháború őt is csatasorba állította. Orosz hadifogságba került, ahol szakmai ismereteinek és szlovák nyelvismeretéből hamarosan kivirágzó orosztudásának köszönhetően a szibériai fogságban is építészeti feladatokat kapott. Viszontagságos körülmények között éppen 100 évvel ezelőtt történt, hogy frissen összeforrt lábbal, egy tífusszal a háta mögött, lopott hajtányon megérkezett Kínába a hadifogságból.
Hugyecz élelmességének és kitartásának hála kínaiul is megtanult, a műegyetemen megszerzett és építész édesapjától kapott tudását felhasználva harminc évet áldozott az életéből a hatalmas kínai város felvirágoztatására. Hotelt, kórházat, templomot, iskolát, magánházakat és intézményeket tervezett, emellett tiszteletbeli magyar konzul is volt. Miután Kínából mennie kellett, élt Svájcban, részt vett Rómában Szent Péter sírjának felkutatásában végül az Egyesült Államokban telepedett le. Kalandos életének legaktívabb tervezői időszaka azonban Sanghajhoz kapcsolta.
Az emlékév létrejöttéről az Emberi Méltóság Tanácsának nevében Lomnici Zoltán elnök, a Magyar Építőművészek Szövetsége nevében Krizsán András elnök együttműködési megállapodást írt alá 2018. április 5-én a MÉSZ Ötpacsirta utcai székházában. Az emlékév apropóját a 100 évvel ezelőtti érkezés mellett a művész születésének 125. és halálának 60. évfordulója is adja. Lomnici Zoltán elmondta: "Az emlékév kezdeményezése a kínai-magyar kulturális kapcsolatok és a magyar-szlovák együttélés szempontjából is fontos. A V4 együttműködés keretében a szlovák-magyar emberi kapcsolatok erősítésének lehetőségeit meg kell ragadni. Hugyecz gondolata jól példázza az együttélés lényegét: a régi Magyarországon nem kérdezte senki, hogy tót vagyok-e, vagy magyar, anyám magyar volt, apám tót. Mindkettőt szerettem és mindkettő egyaránt voltam. Az emlékév során kiállítással, játékfilmmel, konferenciákkal, emlékbélyeg kiadásával és honlappal is igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy Hugyecz László neve és életműve mindenki előtt ismertté váljon."
"A két világháború közötti időszakban Hugyecz a viktoriánus építészettől az art decon át eljutott a modern építészetig és rendre kiváló alkotásokat hagyott maga után." – tette hozzá Krizsán András, a MÉSZ elnöke. Már 1925-ben olyan kórházat tervezett, amelyben a nyugati világban is ritka légkondicionáló berendezés volt, de az 1934-ben átadott Park Hotel is évtizedekig volt Kína legmagasabb felhőkarcolója. Igazi invenciózus építész volt, aki nem félt újat mutatni.
Az emlékév nem csupán országos rendezvénysorozatot jelent majd, hanem a Szlovákiai Építőművészek Szövetségével közös rendezvényeket és alkalmakat is. Ilyen a Besztercebányán megtartott Hudec-díj átadóünnepség is, ahol olyan szlovák építészek részesülnek elismerésben, akik külföldön is jelentős építészeti tevékenységet végeznek. Május 30-án és június 1-jén pedig Sanghajban kerül sor a V4 kortárs építészetét bemutató konferenciára, hogy ezzel is erősítsék az országok közötti szakmai együttműködést.
Juhász Réka – Lechner Tudásközpont