Inkluzív tervezés a belvárosban – Bedecs-Varga Éva építész lakásátalakítása
Meddig terjed az építész, belsőépítész munkája és miben dönt megbízója? A pesti belváros peremén lévő, emeleti lakás egyik tulajdonosa iparművész, a négytagú család aktívan részt kívánt venni otthonuk kialakításában. Az elkészült lakást a tervező mutatja be.
A BME Középülettervezési Tanszékének negyedéves doktoranduszaként kutatásom fókuszában az együttműködő folyamatok vizsgálata, a tervezés során a használóval folytatott párbeszéd áll, ez a szemléletmód építészeti és belsőépítészeti munkáimban is elsődleges. A tervezővel kialakuló bizalmi viszony kialakítását a most bemutatott munkánál régi ismeretség és két korábbi közös munka alapozta meg. Az átalakítandó ingatlant még meg sem találták a megrendelők, de már az igényeikről, vágyaikról beszélgettünk, majd a lakás kiválasztásánál is jelen voltam.
A tervezés során sok szó esett az egyes terek használatáról: milyen a családtagok napi rutinja; jelenlegi lakásukban mi az, amit szeretnek és mi az, aminek nincs tere, mégis szükséges lenne; kinek mi a fontos; mik az elsődleges használati szempontok; mi a kevésbé fontos, hol lehet kompromisszumot kötni? A felmerült kérdéseket alaposan körbejártuk, gondosan átbeszélték, „aludtak rá egyet" és közös döntést hoztak, amibe két gyermeküket is bevonták. A lányok saját életterük kialakításában aktívan részt vettek, fontos döntéseket hozhattak.
Helyszínválasztásuk egy a Belváros peremén található társasház felső szinti, panorámás, 100m2 körüli, teljesen felújítandó lakására esett. Az eredetileg három és fél szoba, konyha, kamra, előszoba, fürdőszoba, WC elrendezésű ingatlan térbeosztása nem volt összhangban az igényeikkel, így a tereket újra osztottuk. Ezt a döntésünket statikai vizsgálatok eredményei is indokolták, ugyanis a meglévő válaszfalak nem megfelelő pozícióba épültek meg korábban. A korábbi konyha és a belőle nyíló fél szoba (cselédszoba) egyesítésével, egy teljes értékű szobát alakítottunk ki. Az utcai szobák közel 5,50 m-es mélysége pedig lehetőséget adott arra, hogy két hálószóbából is olyan belső tereket válasszunk le, amik bár ablakot nem kaphattak, de szellőzésük megoldható: ezek lettek a konyha, egy fürdőszoba és egy gardrób. Így a konyha közvetlen kapcsolatba került a nappalival, üvegtéglán keresztül természetes fényt is kap és szükség esetén egy tolóajtóval akár le is választható. A korábbi szokatlan formájú fürdőszoba és külön WC helyett két különböző felszereltségű fürdőszoba készült.
A tervezés során fontos szempont volt a fenntarthatóság: igyekeztünk a meglévő anyagokat felhasználni, illetve olyanokat alkalmazni, melyek teljes életciklusuk során kevesebb terhet jelentenek környezetünkre. A meglévő külső fa nyílászárók teljes körű felújítást kaptak a redőny szerkezettel együtt, a belső oldalon korszerű hőszigeteléssel. A korábbi belső kétszárnyú fa ajtókat, melyek közül kettő csiszolt üvegbetéttel készült, szintén megtartottuk és felújítás után új pozícióba, de vissza épültek. A meglévő egyszárnyú ajtók sajnos nem voltak felhasználható állapotban, de a szükséges helyekre az eredetivel megegyező megjelenésű, fa nyílászárók készültek. Az egyedileg gyártott előszobaszekrények és a lakóhelyiségek lábazatai fából készültek, az ajtók stílusához illeszkedve. A szobákat körben gipszstukkó díszíti, a szaniterek porcelán anyagúak. Kiemelendő még a lakás teljesen korszerű gépészeti kialakítása is. A társasház hozzájárulásával hőszivattyús rendszer készülhetett, mely a használati meleg vizet, a padlófűtést és a mennyezet hűtés-fűtést is biztosítja.
Fontos számomra, hogy a megrendelők egyénisége karakteresen megjelenik a lakásban. A feleség első szakmája díszítőfestő, ezért a szobák alapozó színfestése utána ő is felvonult az építkezésen. A nappaliban minden falat, a hálószobákban pedig egyet-egyet, ő maga festett meg. Ezeknek a színeit, hangulatát és megjelenését aprólékosan és közösen választotta ki a család, a gyerekek döntöttek saját szobáikról. Ez a közös alkotás nagy és fontos lépés volt a térfoglalásban, a családhoz máris közelebb került otthonuk. Mivel a szülők a gyerekeket is teljes mértékben bevonták a tervezés és az építés folyamatába, így ők is végig élhették a terek alakulását. Már a szobák felosztásánál és elosztásánál sokat beszélgettek, hogy ki melyik térben érezné jól magát, kinek hol legyen a saját kuckója, hogyan nézzen ki, hogyan legyen berendezve. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy érvényes tudásuk lehet saját térhasználatukról, ezeket a tereket maguk is alakíthatják. Ezt is az épített környezeti nevelés egyik példájának tartom. A gyerekek érzékenyítése a téralakításra szerencsére nemzetközi szinten egyre nagyobb hangsúlyt kap az oktatásban és hazánkban is egyre több lelkes képviselője és művelője van. Építészként fontosnak gondolom, ha a saját otthontér kialakítása során megvalósul a gyerekek bevonása: ez fontos tanulási folyamat.
A végeredmény ebben a pesti lakásban, egy jól működő otthon lett. Téralakítása olyan építészeti szemléletet tükröz, amelynek lényege az intenzív párbeszéd, nem az építész-kontroll feltétlen gyakorlása. A lakás átalakulása mellett a folyamat eredményének gondolom, hogy a közös munka során mindannyian – tervező és használó egyaránt – tanultunk valamit, a konkrét téralakítások mellett az együttműködésről, kommunikációról csak úgy, mint egymásról és magunkról is.
Bedecs-Varga Éva
Szerk.: Somogyi Krisztina
A térhasználattal kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.
