Intézményesült transzparencia építészeti eszközökkel

Az európai szinten jelen lévő vegyipari cég számára készült irodaház projektje nem az első együttműködés a Nartarchitects csapata és a megrendelő között. Talán ennek az elmélyült ismeretségnek is köszönhető, hogy a tervezők képesek voltak építészeti eszközökkel megfogalmazni a cég szemléletének egyik lényeges alapelemét, a mindenre kiterjedő transzparenciát. Tóth Katalin írt, Bujnovszky Tamás fotózott. 

A telek Nyíregyházán, a városmagot kijelölő Körút közvetlen vonzáskörzetében helyezkedik el. A környék központi helyzete ellenére külvárosias, heterogén képet mutat: egyik irányból ötemeletes panelházak, a Körút felől pedig kisszerű színes bódésor határolja. Az utca szemközti oldalán egy szintén paneles jegyeket hordozó kollégium áll.

Ebben a környezetben állt a cég korábbi irodaháza, a szintén a paneles építés eszközkészletével a ´70-es években felépített, földszint plusz egy emeletes átriumos épület, melyről azonban a transzparencia szó még hosszas elmélkedés után sem jutott volna senkinek sem eszébe. Az egyébként jobb sorsra érdemes átriumot pusztán szellőztetési célokra használó elavult irodaház azonban mind reprezentatív képességeiben, mind méretben kicsinek bizonyult a cég számára. Így került képbe a Nartarchitects csapata, akik ugyan a megrendelő kérésére megtartották az eredeti épület statikai vázát, ám tökéletesen más hangulatú és szemléletű, innovatív megoldásokat sem nélkülöző terekkel szervezték újjá azt.





Az épület alaprajzi befoglaló méretén, pillérkiosztásán és a bejárat helyén kívül gyakorlatilag minden megváltozott. A statikai vázba új merevítőfalak és monolit lépcsőkarok kerültek. Az addigi egy lépcsőház mellé bekerült egy másik, az aktuális tűzvédelmi előírásoknak maradéktalanul megfelelő menekülő- és kiszolgáló lépcsőház az épület északi frontján. Egy új szint épült a korábban egyemeletes tömbre, az előregyártott vasbeton helyett azonban jóval könnyebb acélszerkezettel.

Az épület északi sarkának kivételével mindenhol az üveg vált a homlokzat meghatározó elemévé, melynek köszönhetően a Nap télen-nyáron körbejárja az irodaház tereit. Az intelligens fűtési- és világítási rendszerrel kombinálva téli időszakban ez határozottan csökkenti az épület fenntartásának költségeit. Természetesen a nyári időszakról sem feledkeztek meg az építészek: az intelligensen programozható, vagy akár manuálisan, helyiségenként is szabályozható külső árnyékolórendszer segítségével mindig az aktuális igényeknek megfelelően lehet beállítani a fényviszonyokat és a beengedett napsugarak mennyiségét.
 

A megmaradó födémrendszer belógó gerendái nagyban megnehezítették az építészek dolgát az épületgépészeti és elektromos rendszerek, és különösen a légtechnikai tervezés során. A mesterséges szellőztetés helyett az irodákban megvan a természetes szellőzés lehetősége, légtechnika vezetésére alkalmas álmennyezetet pedig csak az átriumot körbeölelő közlekedők kaptak. Az irodák elektromos vezetékeit a padlóba rejtették. Az egész épületben alacsony hőmérsékletű mennyezethűtést és -fűtést alkalmaztak, ami az egyik legfenntarthatóbb rendszernek számít manapság.

Az öntisztuló, intelligens vezérlésű árnyékolórendszer a szürkeskála három tónusában borítja a strukturált üveg függönyfalat, ezzel különös, nem tolakodó, de mindenképpen érzékelhető dinamikát adva a homlokzatnak. A szűrőként megjelenő árnyékolók felülírják a lelógó födémgerendák sötét vízszintes sávját, de sejtetik a homlokzat vertikális elemeit adó, szintén három tónusban megjelenő zöld tömör sávokat. Ezek a színes függőleges elemek nyitható szakaszokat rejtenek, melyek biztosítják az egyes helyiségek természetes szellőzését. A homlokzat dinamikus rendszerét a Verde Serpentino kővel burkolt magas lábazat, és a rá reagáló, tetővonalban futó meandermotívum foglalja izgalmas keretbe.

A földszint szabályosságát a bejárat hangsúlyos eleme oldja, míg a tetőszinten teraszok kiharapásával és az előadótér magasításával mozgatták meg a tömeget az építészek. A tetőszint funkciója is indokolja a rugalmasabb térszervezést: az előadótér, melyben kisebb konferenciákat, workshopokat, találkozókat tartanak, nagyobb befogadóképességéhez mérten nagyobb belmagasságot is kapott. Köré csoportosulnak a különböző típusú közösségi terek: teakonyha étkezővel, kisebb-nagyobb teraszok, az átriumra néző pihenőhelyek. Kisebb tárgyalók, egy iroda és a mosdóblokk kapott még helyet ezen a szinten.

Az első emelet a reprezentációé. A tulajdonos és a felsővezetők irodája, valamint a hozzájuk kapcsolódó fogadóterek és várók mellett egy nagyobb, testületi ülések megtartására is alkalmas, a XXI. századi kommunikációs technikákkal felszerelt reprezentatív tárgyaló foglalja el a szint legnagyobb részét. Az irodaterek vizuálisan nem csak az utca és az átrium felé, de egymás felé is nyitnak: az építészek ajtónyi üvegfelületeket terveztek az őket elválasztó falakba, melyek akusztikailag tökéletesen, vizuálisan azonban transzparens módon határolják a tereket.



A földszint kisebb irodái között ugyanezt a megoldást alkalmazták. A megrendelő igénye volt ez, ugyanis cégvezetőként úgy gondolja, a munkakultúra részévé váló transzparencia és nyitott kommunikáció a siker egyik alapeleme.
Ennek megfelelően a homlokzat is csak ott kapott tömör elemeket, ahol a funkció vagy a körülmények megkívánták. Az épület Észak felé néző sarka a lakóházak felé esik, ez a helyzet pedig nem indokolta az üvegfelületek folytatását. Ide kerültek hát az épület vizesblokkjai, gépészeti helyisége és szerverszobája, a felvonó, valamint a füstmentes lépcsőház. A teljes tömörséget azonban itt sem szerették volna az építészek: a kőburkolatot játékos buborékmintával törték meg. A megoldás különlegessége, hogy a minta nem burkolati elemenként ismétlődik, hanem azokon átívelve nagyobb mintát hoz létre, ezzel tovább emelve a homlokzat nagyvonalúságát. A nagynyomású vízsugárral kivágott minták mögött nyitható ablakok vannak, melyek segítségével – a hőszigetelés folytonossága mellett – a természetes szellőzést és a bevilágítást is megoldották a tervezők.

A belsőépítészet ugyancsak az iroda munkája, melynek köszönhetően tökéletes összhangban van az épület egészével. A hűvösen elegáns anyaghasználatot a megrendelő kérésére néhol melegebb felületek váltják, így jöttek a képbe a fehérek, szürkék és élénkebb színek mellett a fa és a bőr barnás árnyalatai. Az átrium védelméről és benapozottságáról – mozgatható árnyékolóval védett – üvegtető gondoskodik, a tér nagyvonalúságát pedig a markáns világítótestek és a kreatív formaalkotói-mérnöki megoldásokkal elvékonyított hosszú lépcsőkarok biztosítják.

Összességében elmondhatjuk, hogy ugyan kissé váratlan helyen, de példamutató formában bukkant fel Nyíregyháza ezen szegletében a nagybetűs építészet.

Tóth Katalin