Ipari épületek revitalizációja
Az ipari építészet emlékei általában nagyok, sokszor már kritikus állapotúak – és nehezen felismerhetők. Gond, hogy kevesen figyelnek e tárgyra, kevesen foglalkoznak iparunk múltjával. Augusztusban erre a területre kívánjuk felhívni mi is a figyelmet.
Az elmúlt másfél évtized – különféleképpen megítélhető – privatizációs hulláma sok régi ipari létesítményt ítélt pusztulásra. Ezeket vizsgálni, dokumentálni, némelykor védeni is kellene. De erre ma kevés a lehetőség. Az ipari építészeti hagyaték általában korunk mostohán kezelt emlékanyaga. Az ipari építészet nem is fér a műemlékvédelem megszokott kategóriáiba. Lakó, vagy középület az építészettörténet járatos szempontjai alapján értékelhető; építészeti megoldásaival reprezentálja építtetői egykori társadalmi állását. Ipari épület tipikusan a technika kiegészítője, amellyel szemben a követelmények ritkán terjedtek túl a használhatósági minimumon. Mégis, az ipari építészet legalább olyan fontos és jellemző emlékanyagot produkált, mint a „nagy” építészet – és műszaki megoldásai nem kevésbé értékesek és korjellemzők; tehát méltók figyelemre, védelemre és megőrzésre.
Az ipari építészet problémája egyfelől provizórium-jellege és technológia függősége, másfelől sokfélesége. Ipari épület lehet:
– régi ipartörténeti emlék, akárhol; ódon kohó, üvegcsűr…
– városi helyű és építészeti jellegű közüzem; remíz, műhelyház…
– városi külterületi üzem, városias küllemmel, gyár jellegű belsővel; nyomda, textilgyár…
– zöldmezős ipartelep, tipikusan nagy kiterjedésű csarnokkal; nehézipar, szilikátipar létesítményei…
– ipartelepek lakó és középület-szerű kiegészítői; telepek, irodák…
– kiegészítő épített elemekkel rendelkező, tipikusan zöldmezős technológiai létesítmény; vegyipar, energiaipar együttesei…
– műtárgy-szerű zöldmezős létesítmény; közlekedés és hírközlés létesítményei, adótorony, híd…
– mezőgazdaság ipari létesítményei, rendszerint központokba szervezve; magtárak, feldolgozó-üzemek…
– felszín és felszín alatti bányaüzem.
Mindez azt jelenti, hogy ipari épületként figyelmet érdemel és megtartandó lehet lakóépület-szerű, középület-szerű, csarnokszerű épület, de védelem oka lehet a technológia – amely mellett az építészeti rész kevésbé fontos –, vagy például valamely építmény szerkezete önmagában, sőt akár csak statikai modellje is. Megőrzendő lehet önmagában egy részlet is – sédes tető, faszerkezetű híddaru – nem feltétlenül megtartandó környezetben. Védendők a régi gépek, a vízügy szivattyútelepei, vagy akár egy magányos Corliss-féle csapos gőzgép – lehetőleg környezetükkel együtt.
A gond az, hogy az ipari építészet emlékei általában nagyok, sokszor már kritikus állapotúak – és nehezen felismerhetők. Gond, hogy kevesen figyelnek e tárgyra, kevesen foglalkoznak iparunk múltjával. Gond az is, hogy azok, akiket érdekel az ipari építészet múltja, nem kapják meg azt a figyelmet és támogatást, amit megérdemelnének. A hivatalos műemlékvédelem sem érdeklődik az ipari építészet emlékanyaga iránt; a „van elég bajunk” szemlélet találkozott e tárgykörben némi féltékenységgel.
Pedig össze kellene fognunk! Meg kellene határozni az ipari építészet, a védelem, a revitalizáció szempontjait. Emlékeket, tervezőket, terveket kellene keresnünk! És persze támogatókat és intézményi hátteret…
Déry Attila
