Irodaház a belváros peremén

Pákozdi Imre - aki bár nem építész - egy ideje értő, vagy éppen izgalmas vitát kavaró hozzászólásaival gazdagítja szakmai közéletünket. Imrét arra kértük, hogy fogalmazza meg egy külső szemlélő észrevételeit arról az épületről, amit igazán szeret. Imre az Aréna Cornert választotta, ami azért is szerencsés volt, mert bár az Aréna Corner 2007 őszi átadása óta számtalan dicsérő szót kapott, az Építészfórumon csak nyúlfarknyi leírások jutottak osztályrészéül. A tervezőkkel és az üzemeltetés egyik munkatársával megismerkedve, alaposan körbejárta az épületet, s véleményét az alábbiakban olvashatják.

A Hungária körút és a Kerepesi út sarkán álló, 2007-ben átadott Aréna Corner bármely irányból megközelítve impozáns, de korántsem nyomasztó épület. Tömegformálása, színhasználata, ornamentikája egyszerre nagystílű és barátságos. Nem egyszerű feladat szétszálazni e kettős hatás okait, de sokat segít a madártávlati fénykép. Ez megerősíti azt a benyomásunkat, hogy az épület rendkívül tagolt, és mint ilyen, lényegileg illeszkedik a környék – nevezetesen a Kerepesi út páros oldala – szétaprózott, inhomogén épületvilágába. Igazi bravúr, ahogy nem magasodik ki ebből a maga nyolc szintjével: egyrészt a Kerepesi út felé mutatott, markánsan keretezett homlokzat kifejezetten a vízszintes kiterjedést hangsúlyozza, a hetedik emelet fölött vállaltan behatárolva az épületet. Másrészt sokat számít a Hungária körúti homlokzat nagystílű, hasábos tagoltsága, ami lehetővé tette a hatalmas épülettömb nyugodt, természetes lelépcsőzését a szomszédos bérházak szintjére. A tervezők alapvető szempontja volt a környezethez való illeszkedés - ezt a szándékot jól mutatja a Százados úti homlokzat és a mellette lévő, apró parókia viszonya: az Aréna Corner belső épülettömbjei udvariasan hozzá zsugorodnak a parókia sátortetős épületéhez.

 

 

A „grandeur” képzetét kelteni
Erre elsősorban a Kerepesi úti szárny homlokzata hivatott – teljes sikerrel. Ennek szabályos, megnyerő arányú, fekvő téglatest alakú geometriája, a világos, szürke Jura mészkőből készült, 98 cm vastag, szinte teljesen körbefutó keretezés önkéntelenül kelti bennünk a harmonikus szépség élményét. A visszafogottan alkalmazott, vízszintesen színes, függőlegesen fehér csíkozás közelebbi ismerkedésre csábít (utóbbiak éjszaka kivilágítva oldják a hatalmas tömb árny-szerűségét).

 

 

A homlokzat sugallta grandeur képzete valós tényeken alapul - ezt az épület Hungária körút menti, méltóságteljesen felnyíló, jelentős mélységi kiterjedése igazolja. Ha ez az épület csak a Kerepesi úti szárnyból álló pengeház volna, azt is elfogadnánk; ehhez képest igazi meglepetés a Hungária körútra merőleges szárnyak szolidan soroló, hármas osztású háttér-világa.

 

 

Az Aréna Corner a Hungária körút – Kerepesi út sarkáról nézve mutat a legizgalmasabban. Amit látunk, hatalmas tömegek logikus, gazdagon változatos, kreatív játéka. Annyi a hierarchikus rendbe szedett látnivaló, hogy az elsuhanó autós, a villamos utasa vagy a gyalogos járókelő számára az épület úgyszólván megunhatatlan. Egyforma magasak ezek a tömbök? (Nem...) Hogyan kapcsolódnak az épületet egybefonó keresztszárnyak? Van bennük törés vagy nincs? (Van...) Netán „L” alakú az épület? (Nem...) Hogyan csatlakoznak az üvegablak-sarkok? Hogy is néz ki a vízszintes rés-ablakok osztása? Hová tűnik a mészkő keret, amikor jóformán merőlegesen találkozik a szalag-ablakokat egységesítő függönyfallal? Mindez, és sok más izgalmas részlet sokáig képes kellemes feszültségben tartani az épület előtt elhaladókat, valamint az ott dolgozókat egyaránt. Az ember szinte vágyik rá, hogy megálljon, megnézze, közel lépjen, megfogja, sőt, belépjen…

 

 

Belépve
Nos, ha az ember végül tényleg belép a Kerepesi úti főbejáraton, első élménye az enyhe csalódás. Szó se róla, korrekt itt minden. A belsőépítész láthatóan alkalmazkodni kívánt a homlokzatok ornamentikájához, a csíkok, a járólapok, a nyílászárók, a burkolati anyagok, a fal díszítése, mind igazodik, támogat, harmonizál, és ezt tetszetősen műveli. Belépve azonban oda a külső megjelenés fenségessége, az a bizonyos „grandeur”. A főbejárat mögött ígéretesen feltáruló térrel nem az a baj, hogy felülről beszorított, hanem hogy a mélysége korlátos. A Hungária körútra merőleges szárnyak kívülről fantasztikus hatást keltő, izgalmas sora belül nem köszön vissza: miközben mi naiv módon, valamiféle magasságában ritmusosan változó, felülvilágító ablakokkal izgalmassá tett, a túlsó végén természetes fénytől ragyogó, tágas, nagy foyer-t várnánk, a valóságban a tér megbicsaklik az első fényudvar után és egy majdhogynem sötétnek nevezhető, fallal lezárt kiöblösödésben ér véget. A kiábrándulást fokozza, hogy ez a tér széltében és hosszában – szó se róla, tetszetős – étkezőasztalokkal és székekkel van berendezve. Tehát a főbejárattól, egyetlen belső üvegfalat követően, rögtön egy nagy, hátul zárt étkezőbe érkezünk. Az eredeti építészeti elképzelés szerint ez két, üveggel fedett udvaron átívelő térsor lett volna, amelybe az étterem egy udvarral hátrébb volt tervezve.

 

 

Fontos részletek
Az épület másik bejárata is szép és igényes, de egyetlen pillanatig sem kecsegtet nagystílűséggel. Egy átlagos belvárosi üzletfiók külsőségeivel fogad, ami nem is vehető rossz néven, ha tudjuk, hogy ez a hely nem a nagyközönség kiszolgálására szolgál: a Kerepesi úti szárnyban az azt bérlő telefontársaság háttér-hivatala működik. Hozzáteszem: példamutató belső berendezéssel, munkahelyi térkínálattal, világítással és színvilággal. A légkondicionálás megoldása a ma elérhető legjobb: a kiszolgáló szigetekkel jól megosztott, nagy alapterületű irodákban öt méterenként külön szabályozó rendszerrel ellátott, csillapított zajú klímazónák működnek. Mindez, ismétlem, a ma elérhető legmagasabb műszaki színvonalon. A helyenkénti huzat-érzeten valószínűleg csak a belmagasság jelentős – mintegy fél méteres – megemelése segíthetett volna. Nem mintha ezek a terek kirívóan alacsonyak lennének: a 3,2 méteres födémtől födémig mért magasság 2,7 méteres nettó belmagasságot eredményez, ami a manapság világszerte elfogadott érték. Ezzel együtt - nem specifikusan ezt a kiváló épületet bírálva, és tudomásul véve, hogy az irodai terek belmagasságának meghatározása beruházói kompetencia - úgy gondolom, hogy a térélményhez fűződő jogunkat sérti, ha több száz négyzetméteres, egybefüggő irodaterek a ma általános, három méter alatti belmagassággal épülnek meg. Ide tartozó apróság, ami azonban az egyes szárnyakban lényeges tér-érzékelési különbséget eredményez: nem mindegy, hogy az álmennyezet az ablakok felett tizenöt vagy huszonöt centiméterrel helyezkedik el, különösen, ha a mennyezet színe eltér a falakétól.

A belsőépítészet minden szárnyban nagyon igényes. A falak festése, a padló anyaga, a színvilág rímel a ház lenyűgöző ornamentikájára. A nagy, egybefüggő irodatereket jól osztják a kiszolgáló szigetek, amelyek néhol zajkímélő céllal nyomtató és másoló sarokként szolgálnak, máshol pedig pihenési, kávéfőzési és elvonulási lehetőséget jelentenek, mintegy időszakos kiszakadási esélyt az irodatér világából. A paravánok az ilyen méretű irodákban alapvető fontossággal bírnak. Nos, a kiszolgáló szigetek két méteres paravánnal határoltak, az egyes íróasztalok közé pedig az ott dolgozó munkatársak igényei szerint helyezhetők el szemmagasság alatti vagy azt meghaladó térhatárolók.

A külső nyílászárók rendkívül jó minőségűek. Az épület az egyik legzajosabb budapesti kereszteződésben van, hangsúlyosan a forgalomnak kitett, nagy üvegfelületekkel. Az ablakok sikerrel teljesítik a zavartalanul élhető belső zajszint megteremtésének feladatát. Az élményszerűen tagolt épület ékességei a teraszok. Meglepően sok zöld terület található a tetőkön, amelyeket a tervezők - ahol csak lehetett - hozzáférhetővé tettek. Ez már csak a teraszokról feltáruló látvány miatt is nagyon szerencsés húzás volt. Külön dicséret illeti a büfé meghitt előteréül is szolgáló földszinti kertet, amelyből érdekes, sokrétű és sajátosan ferencvárosi ízekkel fűszerezett látvány nyílik a szomszédos iskolára, valamint a parókiára.

Záró megjegyzésként
visszatérek ennek a kívülről lenyűgöző, és belül is nagyon igényes, példamutatóan rendben tartott bér-irodaháznak egy remélhetőleg múló, külső esendőségére. A Kerepesi úti szárny és a Hungária Körúttal párhuzamos épület között lebegő, üvegfalas nyak-tag gyönyörű. Pontosabban gyönyörű lenne, ha nem takarná el évek óta egy mind anyagában, mind grafikájában méltatlan molinó. Jelen formájukban nem igazán emelik az épület fényét a tetőn elhelyezett cégfeliratok sem. (A mellékelt fotók szándékosan az eredeti, a feliratok és a molinó nélküli állapotot mutatják.) Köszönöm a Lukács és Vikár Építészstúdiónak – külön is a tervezőknek - a segítséget, valamint Bujnovszky Tamás kiváló fényképeit.

Pákozdi Imre

 

Kapcsolódó oldalak:
Aréna Corner Irodaház terve
"Aréna Sarok" Irodaház