Ismétlődő kifogások
Ismét megfuttatták a tervtanács előtt a budapesti Kultiplex lebontása kapcsán ismertté vált szállodatervet. Az őszi tervtanácsi vitán az építészek munkáját elmarasztalták, ennek ellenére az újabb vita végkifejlete az volt, hogy a terven érdemi változások nem történtek. Ezúttal a projekt vezetősége személyesen győzködte a tervtanácsot.
Ismét megfuttatták a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács előtt annak az Üllői úton létesítendő szállodának a tervét, melyről a Kinizsi utcai Kultiplex lebontása kapcsán korábban már beszámolt az Építészfórum. A Ferencvárosi Önkormányzat által a Markusovszky térből kiszabályozott és önálló építési övezetté átminősített Üllői út. 27. számú telket az RT 44 Kft. vásárolta meg, a területen található park pótlására zöldfelület létesítését írták elő a Kultiplex helyén. A beruházó a Képtér Építésziroda Kft.-t bízta meg az ötcsillagos, kétszáz szobás szálloda tervezésével. A 2008 szeptember 3-i tervtanácsi vitán az építészek munkáját több szempontból is elmarasztalták (miszerint: a területre érvényes előírásoknak számos ponton nem felel meg; a terv kidolgozottsága alacsony szintű, s ekképp még elvi engedélyezésre sem alkalmas; a homlokzatképzés „gyorsan avuló divatot” követ; a helyszín kevéssé alkalmas ötcsillagos szálloda céljaira; sok funkcionális hiba van a belső térrendszerben).
Bár a tervtanács a tervek jelentős átdolgozását kérte, a 2009. január 15-i vitán a korábbihoz meglepően hasonló, sokszor szinte szóról szóra azonos vélemények hangzottak el. A felszólalások összességében arra utaltak, hogy a terven olyan érdemi változások, amelyek a kifogásolt részletekkel kapcsolatos problémákat valóban megoldották volna, nem történtek.
A tervező, Bagi Zoltán elmondta, hogy a belső térrendszert az őszi vitán elhangzottaknak megfelelően átrendezték, a homlokzat burkolatát az építészeti környezethez jobban igazodó kőre cserélték (a korábbi fémburkolat helyett). Rámutatott, hogy a beruházó döntése szerint a tervezői program már nem öt-, hanem négycsillagos szállodára szól.
Az opponens, Bálint Imre szerint a terv úgy viszonyul környezetéhez, mint egy jól dizájnolt, de mégiscsak tömeggyártott mai autó egy 19. századi kézműves hintóhoz – ennek kapcsán felvetette a kérdést, hogy ez az építészeti szemlélet megfelelő-e az adott helyen. Számos részlet (a szomszédos házhoz való illeszkedés, közlekedőterek) átgondolatlanságára is felhívta a figyelmet. Hegedűs Péter – az előző változat opponense – elismételte, hogy az épület dülöngélő homlokzataival, vonalkód-kiosztású ablakaival elcsépelt divatot utánoz. A kerületi főépítész, Dr. Sersliné Kócsi Margit hozzátette, hogy az épület hivalkodó formai megoldásaival úgy konkurál az Iparművészeti Múzeummal, hogy közben építészeti minősége messze elmarad Lechner és Pártos alkotásától. Sersliné szerint a 17 méteres épületmagasságra szóló előírás célja az, hogy olyan kompakt, visszafogott épülettömb alakuljon ki, mely mintegy felvezeti az Iparművészeti Múzeumot. Ennek kapcsán hangsúlyozta: a szabályozás szerint a terven szereplő visszahúzott tetőemelet nem építhető meg.
Megszólalt a projekt vezetőségének egyik tagja is, bizonygatva a szállodalétesítés terén szerzett komoly nemzetközi tapasztalataikat, az építészeti formálást indokló újkeletű piaci igényeket. Megtudtuk, hogy a belsőépítészeti kialakítást a Képtér Építésziroda Kft. egy rangos angol tervezőirodával közösen készítené.
A tervtanács tagjait a kortesbeszéd nem hatotta meg különösebben, egyként értettek egyet az elhangzott kritikákkal. Nem korrekt, hogy a tervezőiroda a kifogások ellenére a korábbival gyakorlatilag azonos tervet prezentált – adott hangot véleményének Beleznay Éva mb. budapesti főépítész. Mint mondta, elfogadható, ha az építész felvállalja, hogy szerinte a beruházói programot csak a bemutatott módon lehet megvalósítani, szemben azzal, ha megpróbálja azt újra és újra friss munkaként „eladni”.
Tudósítónktól
