Janáky István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon
- Beszámoló a könyvbemutatóról.
A TERC Szakkönyvkiadó gondozásában megjelent Janáky István Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyve. A kötetet az Írók Boltjában mutatta be 2004. május 24-én Lévai-Kanyó Judit, a Terc kiadó vezetője, Janesch Péter építész és Janáky István.
- ”Manapság, amikor mindenki mindenkire rátukmálja az ízlését, én nem kívánom mások ízlését karbantartani, csakis a magamét.”
- ”A szépség konstans. Az építészeti szépség is állandó, nem változik, de a terjedelme nő, tágul, és ez a tágulás lassú, majdnem észrevehetetlen. Ennek a szépnek nincs köze a szavakhoz, ha sokat beszélnek róla, összeomlik. A szavak maguk alá temetik a tárgyakat.”
- ”Azok az emberek, akik ezeket a házakat építették, ösztönösen dolgoztak, nem ismerik az építészettörténetet, nagyrészük véletlenül jött létre. Ezt nevezik tehetségnek. Ám a képzett építész tud ´véletlent csinálni´.”
-A képek mögött valójában hazaszeretet van, féltés, mert az ún. organikus építészet felforgatta a magyar vidék településszerkezetét, morfológiáját. Pedig a magyar vidéknek még van különleges helyi morfológiája, amit meg kell őrizni.
Részlet a bevezetõbõl:
Sokféle olyan épület található Magyarország minden vidékén, amelyek elkerülik a hivatalos, a szakmai vagy a közérdeklődés figyelmét, holott magasrendű kulturális értékek hordozói. Ilyenek lehetnek a műemlékvédelem által óvni nem tudott vagy nem óhajtott régebbi épületek, ezek néha mesterien felújított vagy romladozó állapotukban, az önerővel, sokszor minimális hivatásos építői közreműködéssel vagy anélkül létesült házak, a félig kész épületek, amelyeken a kreatív tehetség még takaratlanul mutatkozik, néhány elmélyült és érzékeny kortárs építész munkái, elfelejtett, korábban élt építészek házai és mások. Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása. Gyűjteményemmel az ország még fellelhető, ismeretlennek mondható építészeti szépségeinek egy kis részét kívánom kétségbeesetten felmutatni. Ez egy képeskönyv, nem műfaja a tudományos feldolgozásé. Impressziókat rögzít. A vidékek bejárása sem volt módszeres, csupán találomszerű, részleges. Az országban sok-sok példát lehetne még keresni. Még azt is megkockáztatom, hogy a könyv anyaga nem nevelő célzatú, nem akar rábeszélni. A gyűjtés fő indítéka inkább a saját jó ízlésem karbantartása volt, mert úgy éreztem, hogy az ízlést manapság sokminden betegíti.
Az itt látható házak nagy része tünékeny, állandóan ki vannak téve az átalakítás, átépítés, bontás veszélyének, nem védi őket senki. Lehet, hogy mire az érdeklődő odaér, már csak hűlt helyüket találja. Többször előfordult velem az is, hogy amikor később ellátogattam a házhoz, már a felismerhetetlenségig átépítve leltem rá. És szomorú, hogy az átépítés majdnem minden esetben a szépség eltűnésével járt. A közölt épületek többsége kis ház. Nem volt ilyesmi tudatosan a kiszemelés elve, de a választások okai között az az érzés is munkálhatott, hogy a szépség manapság mintha egyre gyakrabban a kisded dolgokba húzódnék vissza. A nagy építmények sokszor az építészeti megalkuvás, az építtetői terror, a felületes sietség martalékai.
Lévai-Kanyó Judit ismertetõje:
”Janáky István nemcsak az egyik legerősebb hatású magyar építész az ezredfordulón, hanem jelentős gyűjtő is. Gyűjteménye a szépség morzsáiból áll. A magukra hagyott emberek öntudatlan, ösztönös építésében keresi azt az őszinte emberi megnyilvánulást, azt a szépséget, amit a műépítészek döntő része elveszített. A megtalált építményeket jobb híján amatőr fotókon ment meg a feledéstől. Elmúlásukat azonban nem tudja megakadályozni - ez adja a fotók megfoghatatlan, megrendítő szépségét. A képek eközben halkan és szemérmesen teszik fel a kérdést: Mi az építészet túlélési esélye? A könyv ennek a gyűjteménynek a katalógusa, ami egyben Magyarország ismeretlen értékeinek szokatlan építészeti kalauza.”
Sipos Júlia
A fotókat Kenéz György készítette.
