Járatlan utakon

Fény, fa, fű és föld voltak a hívószavak annál a megrendelésnél, amelynek keretében Benedek István (blipsz!) környezetbarát technológiával készült nyaralót tervezett a Hargita dombjaira. Az épület igazi járatlan utakon való kísérletezés: a legmodernebb alternatív megoldások itt nem egy metropolisz közepén, hanem a gyönyörű „semmiben” érvényesülnek. Babics Anna írása.

„Azt hiszem a sűrű vadvirágos legelő és a hegyek, fenyvesek látványa fogta meg őket.” – meséli Benedek István megrendelőinek első találkozását az épület végső helyszínével. Hosszas keresés után találtak rá a helyre: egy megközelíthető, mégis érintetlen természeti tájat képzeltek el maguk köré. Mivel itt korlátlan terület állt rendelkezésre, nem voltak különösebb megszorítások a ház telepítésénél, így a megrendelői elképzeléssel teljes összhangban születhetett meg a négyszobás vakációs ház. A legfőbb cél egy olyan pihentető környezet kialakítása volt, ahol egybemosódik a belső és külső, érvényesülnek a táji adottságok és a modern belsőt természetes fény ragyogja be.

Egyfajta előzménynek tekinthető a blipsz! életében a székelyudvarhelyi Hajdó ház, ahol a jelenlegi épület a tájból kinövő zöldtetejével erős rokonságot mutat, míg a nappali lefedésére a csíkszenttamási menedékház (MÉD 2017) zsindelyes pavilonja mutatott előképet. A megrendelő a jelen épületnél először egy régi csűrt szeretett volna vásárolni és átalakítani, de az igazi megtalálásának hiányában inkább új épület mellett döntött - a reneszánszát élő csűrépítészet nyomai viszont nem kikerülhetők az elkészült nyaralón sem. A tömegformálást pavilonos kialakítás jellemzi. Főként a helyi, hagyományos házak szerény léptékéhez való idomítás céljából egy kőburkolatú, zöldtetős tektonikus alapból emelkedik ki két csűrszerű építmény, ezzel tagolva a hatalmas tömeget.

Az összhatás a székelyföldi környezetben rendkívül modern és a ház részletei és megoldásai friss élményekkel szólítják meg a látogatót. Az épületet nagyfokú nyitottság jellemzi és fényesség járja át: majdnem mindenhonnan közvetlenül a fűre lehet kilépni, kihív a házból a természet látványa. Az épület irigylésre méltó pontja az emeleti kanapé, ahonnan két irányba is ráláthatunk a zöldtetőre és a távoli szomszédos házakra, csűrre. A főbejárattól jobbra található a nappali szárny, a tágas közös térben lévő étkező, konyha és a nappali olvasósarokkal. A konyha közelében van még egy kamra és egy mosókonyha. A főbejárattól balra találjuk a hálószobákat, fürdőket, a földszinten csoportosítva van két háló egy közös fürdővel és gardróbbal, külön egy gyerekháló emeletes ágyakkal, míg az emeleten a tulajdonosok privát lakosztálya (háló, fürdő, gardrób, dolgozó). A bejárattal átellenben a kocsibeálló mellett van a technikai helyiség.

„Ebben a házban semmi sem szokványos” – panaszolta egyik nap az építő, de ami a megvalósítás kemény munkafázisában nehézségnek bizonyult, az a végeredmény különleges karakterét jelenti. Az egyik építészeti kihívás a tervezési fázisban a faszerkezetre helyezett füvesített terasztető helyes kialakítása volt: mivel Benedek Istvánék nem találtak hasonló helyi példát rá, végül egy szakkönyvből tervezték, átszellőztetett rétegrenddel. Az olvasósarok ablaka elé helyezett gabion árnyékolás vita tárgya volt a megrendelők között, de végül megvalósult, érdekes fényhatásokat képezve napközben és este is. A szalmabálás fal rétegrendje is kísérletezés: míg a tapasztott külső agyagvakolatot általában széles ereszkilógás védi az esőtől, ezt most átszellőztetett, rögzített gabionfallal oldották meg.

Az épület egyik legizgalmasabb vetülete az az anyaghasználat, amely egyszerre tud sokféle és homogén is maradni. Benedek István így nyilatkozik a témáról: Az alapok, talajon fekvő födém és a földfeltöltések támfalai betonból készültek, a háznak fa vázszerkezete van, vályogtégla kitöltéssel, részben ragasztott gerendákon fekvő, helyi fűfajtákkal ültetett zöldtetős terasztető, részben zsindelyborítású sátortető födéssel. Továbbá a házba az alábbi anyagok lettek beépítve: formaldehidmentes OSB 4 lemezek, páraáteresztő farostlemezek, szalmabála hőszigetelések a falakban, újrafelhasznált cellulóz hőszigetelések a falakban és tetőkben, farostlemez padlószigetelés, beltéri mészvakolatok, vízzáró hidraulikus mészvakolatok a fürdőkben. A faházban a szükséges hőtároló tömeget a csiszolt betonpadló és a falak vályogtégla kitöltése (az emeleten is) biztosítja. Az emeleti szárny égetett deszkaborítást kapott, úgy a falakon mint a tetőn is (a hagyományos japán Shoui Sugi Ban favédelmi technikát próbáltuk ki). A bádogos munkákat Cor-ten acéllal oldottuk meg, melynek patinája szépen idomul a természetes anyagokhoz.

Bár a tulajdonosok szerették volna, a ház nem teljesen önfenntartó. Romániában még kialakulóban van a megtermelt villamosenergia hálózati visszatáplálásának jogi kerete, egyelőre akkumulátorokban tárolják a felesleges áramot. A déli homlokzaton található fotovoltaikus panelek a tárolórendszerrel együtt közel 90%-ban kielégítik a ház energiaigényét. Biztonsági okokból (majd később a visszatáplálás miatt) villamoshálózati csatlakozás is van a nagyon hűvös és ködös napokra. A padlófűtést és a használati melegvíz előállítását egy talaj/víz hőszivattyú látja el. Az esővizet egy a mesterséges dombba beásott tartályba gyűjtik, majd automatizált öntözésre használják.

A blipsz! építészeti megoldásai és keretei nem egyszerűen „alternatívak”: a környezeti adottságokra reflektálnak és abból nyerik a létezést. A napelem begyűjti a ragyogó sugarakat, a tartályba nem cseppenként érkezik, hanem zubog az esővíz. A zöldtető nem egy befüvesített városi terasz, hanem a Hargita mezeinek felfutása egy építészeti ívre. Ez az ív még kétszer ismétlődik a ház mögött: a fenyőerdő koronájaként és a hegyvonulat kékes gerincén. A járatlan úton való elinduláshoz kétségkívül kell a bátorság, itt, a Hargita vadvirágos tisztása közepén pedig minden, egymás mellé tett kísérletezés sokszorosan hat.

Babics Anna