Játékos közterek a Dunán - a VízSzin(t)Tér terve

A fővárosban mindenkori vágy a Dunához, mint természeti közeghez való közelkerülés, amelyre jelenleg nincsen kiépített lehetőség. A városfejlesztési koncepciókban és javaslatokban – mint az autók elterelése a rakpartról – felmerül a Duna part "birtokbavételének" igénye. Zimmerer Erzsébet Árkay-díjat nyert diplomamunkájában egy, a város különböző pontjain kiköthető, több elemből álló játékos úszóművel töltené ki a part hiányosságait. 

Koncepció

A tervem több elemből álló úszómű, amely szezonálisan kiköthető a város különböző pontjain – ezzel lehetőséget adva arra, hogy évről-évre a téli hónapokat kivéve, más és más partszakaszról használhassák. Tájléptékű formakezelésével játékos, Budapesten nem hétköznapi úszó közteret alakít ki. Modulárisan sorolható elemei többféleképpen is kirakhatóak. A terv jelen helyzetre adott válasz, amely azonban a nagyszabású városépítészeti elgondolások esetleges megvalósulása után is működőképes marad.

Forma

A fővárosi Duna-part hiányosságai ihlették tervem formakezelését. Szinte lehetetlen, vagy a tilosban járás érzésével párosul, ha a víz közelében akarunk tartózkodni. A biztonságos belemenés lehetősége is hiányzik a fővárosi partszakaszon. Tervezési fogópont ezeken túl a szél, illetve a nap és eső elleni védelem. Mivel a folyón szinte bárhol kiköthető, formailag nem akar konkurálni sem az épített, sem a természeti környezettel. A forma kialakításánál inkább elvontabb tájépítészeti, de funkcionális szempontokat vettem figyelembe, így többféle környezetben is megállja helyét.

Használat

Szezonális, tavasztól őszig használható. Az elemek télen szétszedve, a többi dunai úszóműhöz hasonlóan téli kikötőbe vihetőek. A vízi köztér a bekötő hídnál lezárható. A használók ugyanitt kaphatnak tájékoztatást az esetleges figyelemfelhívásokról. Az elemek kikötése a már infrastruktúrával ellátott meglévő pontonoknál lehetséges

Használata leginkább egy városi köztérhez hasonló, ahol hangsúlyos elem a víz. Fürdésre nem ad lehetőséget, hiszen első sorban nem ez a legnagyobb hiány a fővárosi Duna szakaszon. Felméréseim szerint a vízhez való kapcsolatra, hozzáérésre van nagy igény, ám ha kezdünk hozzászokni, megtapasztalni, hogy az fürdésre is alkalmas lehet, akkor erre megfelelő elemekkel is bővíthető a modulrendszer.





Kétféle elemet határoztam meg a terek tetszőleges kialakítására: egy laposat és egy íveset. E kettő variálása kellően érdekes tereket képez ekkora méretekben. Alapterületük: 6,8*43 méter. A lapos elem közvetlenül egy meglévő pontonhoz kapcsolódik, ahol már kész infrastruktúra várja: áram, esetleg szennyvíz és vízvezeték is. Az íves elem adja az egész téralakítás karakterét, amit akár további lapos elemek lazíthatnak. Az ív engedi be a használót a fokozatosan mélyülő, biztonságos, 70 cm mélységig a Duna vizébe, itt akár lábunkat is belelógathatjuk a vízbe. Fokozatos emelkedő íve alatt védett tér alakul ki. Az íven átsétálhatunk, le is ülhetünk a lépcsőkre vagy a burkolatra, ahonnan más perspektívából figyelhetjük meg a teret. Az íveket fenntartó úszótestek átjárást biztosítanak az elemek között.

Szerkezet

Az ívek fő tartószerkezete meghajlított I tartó. Merevségét az aljára hegesztett lemez adja, amely kezelése hajó– és uszálytestekhez hasonló. A felszín felett eső ellen véd, míg a víz alatti részen perforációja biztosítja a folyamatos vízáramlást. Áramlást lassító lemezzel vízinövények telepítése válik lehetségessé. Két oldalt úszótestek tartják a felszínen, amelyek összekapcsolásából jön létre a járófelület. A légkamrákra osztott úszótestek a beengedhető vízzel a szerkezet pontos kiegyensúlyozására adnak lehetőséget.

Az ívek hangsúlyosságát meghagyva finom szerkezetű korlátokat használok, filigrán rozsdamentes acél drótkitöltéssel. Az ív tejére fix korlát kerül, a fősodrástól utólagosan behelyezhető korlátok védenek meg a mobilitás miatt. A rövidebb oldalakon, a beáramló víznél az ív felfutása adja a korlátot, így megmarad a Dunával egybeolvadó hatás. A közlekedősávok végén burkolatváltás illetve nagyobb bakok jelzik az úszótest határait.

Az apró bakokkal összekötött úszótesteket, hasonlóan az uszályokhoz és a hajókhoz, távolságtartó ütközőelemek választják el, amelyek minimális mozgást (max. 3cm) engedhetnek meg. Ezt a mozgást az utólagosan lehelyezhető, mobil táblásított burkolat fogadószerkezete biztonságosan felveszi. A rövid oldalakon nagy eltartó bóják biztosítják a minimális távolságot, így itt is létrejöhet közlekedésre alkalmas felület. Az egyes elemeken kikötő bikákat helyeztem el, így kisebb vízi járművek is kiköthetnek az úszó térhez. Egy sportos Duna szakaszon ezáltal újabb használati mód gazdagíthatja a teret.

Funkcionális helyiségek biztosítása

Egy városi köztérjellegű építmény közelében fontos lehetőséget biztosítani funkcionális helyiségeknek. Mosdó, raktár és ételárusító helyet jelöltem ki a bemutatott variáción. Választható, hogy szükségesnek találják -e ezek beépítését, vagy sem. Több elemnél gazdagítja a térrendszert, ha differenciálódik a hullámok alatti tér, például helyet ad street foodnak, vagy olyan további felületeket biztosít, amelyek akár vetítésre is alkalmasak. Ugyanakkor úgy vélem, a valóságban ekkora terek nem maradnának önmagukban, hiszen az élet be akarna költözni; erre kijelölt helyet biztosítok. Mindegyik elem ív alatti vízszintes burkolatában váltás van, ez helyet ad a beköltözendő funkcióknak. Süllyesztett padlójában könnyen elférnek (pl.: mosdóhoz, büféhez) a flexibilis szennyvízcsövek és vízvezetékek, amelyek belemennek az úszótestben erre kialakított tartályba. A beleköltöző, falakkal elhatárolandó funkció könnyűszerkezetes, „betolható” építmény. Ahol lehet, olyan áttört falakat terveztem, amelyek nem épülnek egybe a felette lévő ívvel. Fa szerkezete ellenpontozza az ív fém burkolatát. A célom az ív tisztán, tájépítészeti elemként való megtartása volt, miközben ezek a behelyezhető „funkciódobozok” láthatóan ettől elhatároltak legyenek.

Ahol semmilyen funkció nem költözik bele, ott megmaradhat ez a süllyesztés. Rácsos fémfedésén keresztül áramolhat a Dunai víz illata és hűs levegője. Szélén ülni lehet a padlón is, mely differenciálja a teret. Igény szerint síkba lehet hozni a burkolatokat. Az ív tükrözve is betehető, ezért a funkciónak helyet adó tér is másik oldalra kerül. Ez a saját összerendezésemben a büfével jól összeműködő teret biztosít. A tároló fala vetítésre alkalmas felületként is szolgálhat.
A mosdónál, illetve a tárolónál sem a nagyobb tér felől lehet bemenni, így az szabadon felhasználható, teljes értékű (pl.: nem mosdóelőtér marad).
Ez a szabad, flexibilis funkcióbehelyezés megengedi, hogy az arra alkalmas helyen akár az ívek alatti részek üresen maradhassanak.

További variációkra is lehetőséget adnak a vízbe futó ívek. Ezek szabadon is hagyhatók, de akár vízinövény beültethető vagy például kavicsot szórva az aljára kellemes járófelületet jöhet létre a víz alatt. Belakható vagy szabadon hagyható, formálható, akár egy park.

Bútorok

Időjárásálló bútorokat javasolok, esetleg kültéri babzsákokat. A büfé saját variációmban zárható pultokkal megoldott, mely elegendő az előregyártott ételek árusítására. 

Zimmerer Erzsébet 

Részlet az opponenciából  

Zimmerer Erzsébet diplomamunkájában frissen és lazán közelít a problémához. Nem arra tesz kísérletet, hogy átfogó megoldást nyújtson a Duna part visszacsatolására, csak finom beavatkozással teremt lehetőséget az újra felfedezésre. Moduláris elemekből szerkesztett közteret tervezett a folyóra, mely az érzékeket ingerli. Távolabbról szemlélve városképet formáló pozitív töltetű hangulati és vizuális elem, mely csábít, hogy az ember akár a rakparton is átverekedje magát, hogy elérje. Az úszóműre lépve az élmény folytatódik, a funkciókat nem definiálja, viszont az atmoszférát tudatosan kezeli. Az úszó egységek egyszerű geometriájuk ellenére érdekes és változatos téri helyzeteket teremtenek, melyeket a víz, a levegő és a fény-árnyék mozgása, zizegése tovább cizellál. A tervekkel ismerkedve belakható, barátságos tereket látok, melyekről elhiszem, hogy birtokba vehetők, használókra bízott funkciókkal tölthetők fel.

A vízszinttér a friedmani mobil építészet gondolata mentén formálódik, miszerint „az épület abban az értelemben mobil, hogy bármely rendeltetési funkció, amelyet a használó vagy egy csoport megkíván, lehetséges és megvalósítható.” Könnyen el tudom képzelni, ahogy a városlakók elfoglalják a teret, láblógatás, pop-up piknik, koncert és színház, akár extrém sportverseny elképzelt pillanatképeit pörgetem. A létrehozott műtárgy illeszkedik a dunai úszómű építő hagyomány fa uszályoktól az Uszálystrandig húzódó sorába, azokon túlmutató, valós idejű problémákra reagáló kortárs, friss szellemiséggel a fedélzetén.

 Gereben Péter