Jean Lurçat Főiskola és Gimnázium, Saint Denis - Mikou Design Studio
Selma és Salwa Mikou projektjében a tervező testvérpár önálló, mégis összekapcsolódó kubusok sorát telepítette egy parkosított terület szélére. Díszkertekre nyíló átmeneti terek kötik össze, valamint egyetlen hajtogatott, hullámzó tetőfelület foglalja egybe a tagolt épülettömeget.
A saint denis-i Jean Lurçat College a városszövet és a környező természeti táj találkozásánál fekszik. Szomszédságában elszórtan és rendezetlenül helyezkednek el a kisebb családi házak, amelyek azonban meghatározzák a hely szellemét és barátságos, emberközeli léptéket adnak a Rue Diderot és a Rue d'Alambert környékének. A Parc de sports csatlakozik a La Courneuve parkhoz, így amellett, hogy az iskolából szép kilátás nyílik, közvetlen kapcsolatot is biztosít a zöldterületekkel és a városi kertekkel. Az iskola szerencsés fekvésénél fogva egyszerre áll nagy zöldterület közepén, és a közeli lakókörnyezet tőszomszédságában.
A legnagyobb kihívás az épület megkomponálásakor annak tájba helyezése volt, hogy ne takarja ki a park látványát, miközben illeszkedik az épített környezetének kisléptékű lakóházaihoz, könnyen átlátható irányokat jelöljön ki, amelyek az épületegyüttest a környék térszervezésének meghatározó elemévé teszik. Ezek megfontolása vezetett bennünket arra a megoldásra, hogy a tömeget különálló tömbök vagy szárnyak sorolásával fogalmazzuk meg. Ez a szerkesztési rendszer egyedi arculattal ruházza fel az egyes oktatási épületeket, és lehetővé teszi a több irányú kilátást a belső terekből. Felszakadozó tömege helyenként átlátást biztosít a Rue Diderot irányából az iskola háttereként megjelenő szépen gondozott parkra.
A tömböket észak-déli tájolással terveztük, hogy a lehető legtöbb fény jusson be, telepítésükkel finoman lekövettük a park ívét. Közöttük átmeneti zónákat hoztunk létre, amelyek az átlátást biztosító, növényzettel telepített kis átriumokra néznek. A tömeget egyetlen hullámzó tetőfelület alá rendeztük, amely megoldja a belső kertek árnyékolását, védelmét a nyári túlmelegedés ellen, és kellemes mikroklímát biztosít a teraszoknak. A tetőfelület építészeti kezelésekor ugyanazt az elvet és esztétikai koncepciót alkalmaztuk, mint a kockáknál: változatosan, ritmikusan hajtogatott felületével a tetőelemek színes modulációt hoznak létre a a fény-árnyék hatások változásával az egyes blokkok homlokzatán.
A kockák egyediségét tovább erősíti a változatos felületképzésű és színű külső burkolat, amely élénken változó skáláját adja a felületeknek a Rue Diderot felől. A falburkolat anyaga az oktatási blokkok esetbében rozsdamentes acél hullámlemez, különböző irányokban felpolírozva, vízszintes és függőleges elemek váltakozásával és a réz árnyalataiban játszó festéssel (sárgától a vörösig terjedő színskálában). Valamennyi tömböt nagy sarokablakokkal láttuk el, három irányban is megnyitva őket az oldalsó, teraszos átriumok felé.
Selma és Salwa Mikou
A Mikou Design Studiot 2005-ben alapította Selma és Salwa Mikou, több évi együttműködés után olyan nemzetközileg ismert és elismert építészirodákkal, mint például Renzo Piano vagy Jean Nouvel. Ekkor már több sikeres, nagyobb projekt résztvevői voltak, magán- és középületek, lakóházak, irodák, köztéri installációk, valamint városi és kikötői tömbök rehabilitációjának területén is. A Mikou Design Studio építészeti alkotó és kíséreltező műhely, mely aktívan együttműködik a társművészeti ágakkal. A tervezés során műhelyszemlélettel dolgoznak, különböző kulturális hátterű építészekből, gépészekből, grafikusművészekből, díszlettervezőkből és várostervezőkből álló vegyes csapatokban. A Mikou Design Studio jelenleg is számos francia, német, brazil és marokkói project résztvevője, főleg kulturális és oktatási épületek, lakóházak és irodák profiljával.
"Minden projektet újabb kihívásnak tekintünk, hogy újraértelmezzük az adott téri helyzetet, funkciót a városi szövet, a szociális és emberi szempontok figyelembe vételével, annak érdekében, hogy új szituációkat, közösségi tereket alakítsunk ki, amely finom rezgéseivel ér el érzékeinkhez és érzelmi reakciót vált ki. Az eltávolodás a formai és funkcionális konvencióktól megadja nekünk az alkotás szabadságát, a lehetőséget, hogy egyedi megoldásokat találjunk. Így negyedik dimenzóra emelhetjük a teret: az érzékelt, megtapasztalt tér szintjére, amely nem más, mint a kölcsönhatás ember és környezete közt."
