Jézus szíve Népleányai Társasága anyaház
"...kisebb-nagyobb kompromisszumok árán, a legtöbb helyzetben folytatható a meglévő épített örökség. Így az épület alapstruktúráját megtartva, egyes helyeken korábbi állapotoknak megfelelően visszaállítva vagy újraépítve alakítottuk ki az új térbeli rendet." - Major György a Jézus szíve Népleányai Társasága anyaházról.
Az 1918-ban Bíró Xavér Ferenc SJ által alapított pápai jogú világi intézmény az 1930-as években vásárolta meg a Budapest VIII. Horánszky utca 14 sz. alatti házat, amely átépítve a társaság anyaháza lett. A II. világháborúban az épület több halálos áldozatot követelő sérülést szenvedett. A háborús károk helyreállításán túl tervezett kisebb bővítésre nem került sor a rendek feloszlatása miatt. 1989 óta a társaság mind több volt intézményét igyekszik újraindítani (illetve újakat létrehozni - Bp. XII. ker. Bíró utca 10., lakóház), így visszaigényelte a Horánszky utcai házat is, amelyet 2001-ben kapott vissza, és amelyet a megváltozott körülményeknek és igényeknek megfelelően eredeti rendeltetésében újíttatott fel.
A jelenlegi épület a XIX. sz. végétől valószínűsíthetően egy kisebb földszintes ház többszöri átépítésével alakult ki. A harmincas évekbeli bővítéssel kapta L alakú p+f+2 szintes formáját, egységessé formált eklektikus utcai homlokzati architektúrájával. Az épület 1950 után a főváros tulajdonába került. 1950 és 2000 között a szükséges állagmegóvásokon, gépészeti és kisebb alaprajzi módosításokon kívül nem történt semmi a házon.
A tervezési program meglehetősen nyitott volt: egyrészt a társaság adminisztrációját, dokumentációs központját (könyvtár és levéltár) és egyes tagok lakását kellett elhelyezni, másrészt a visszaigénylésben megfogalmazott célokon túl, olyan közösségi funkcióknak kellett teret adni, amelyek a társaság alapeszméinek megfelelnek - úgymint a lelkiségi központ. Az építés során felmerült annak az igénye, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem valamely kisebb kollégiumának is helyet lehetne itt adni. Ez az Informatikai Kar számára tűnt megfelelőnek, így menet közben kisebb módosításokkal az épületben egy 25 fős kollégiumot alakítottunk ki, amelyet a tervezett közösségi terek jól egészítenek majd ki. Az épület a társaság által fenntartott, PPKE Informatikai Karának szakkollégiumaként is működhet majd a jövőben, az eredeti rendeltetés mellett.
A tervezéssel párhuzamos folyamatos feltárás során bontakozott ki az épület pontos műszaki állapota, amely részben azt mutatta, hogy a többszöri átépítések is vegyes színvonalon történtek. Valószínűleg az 1930-as években födémcserét hajtottak végre - akkor épült a közbenső födémek kerámiabetétes Bohm födémszerű új födémei. A kialakult végső kép alapján jóval több szerkezeti megerősítésre volt szükség, mint azt korábban feltételeztük (alap- és födémmegerősítések).
Építészeti szándékunk egyszerű volt. Az építtető által megfogalmazott igény teljesítése, hogy a korábban a Bp. XII. ker. Bíró utca 10. sz. alatti társaság részére tervezett lakóépület szellemét kicsit emeltebb minőségben ismételjük meg, akár a meglévő épület teljes bontásával. Ezt a lehetőséget két okból vetettem el, részben "taktikai", részben "építészetfilozófiai" okból. Alapvetően fontosnak tartva annak bizonyítását, hogy kisebb-nagyobb kompromisszumok árán, a legtöbb helyzetben folytatható a meglévő épített örökség. Így az épület alapstruktúráját megtartva, egyes helyeken korábbi állapotoknak megfelelően visszaállítva vagy újraépítve alakítottuk ki az új térbeli rendet. Két ponton változtattunk azon: az egyik az első és második emelet közlekedői, ezeket részben felbővítettük, részben a jelen igényei szerint az eredeti nagyteres hálók helyett a két egységet kiszolgáló vizes blokkal ellátott lakóegységek feltárását megadó folyosó létrehozásával, a másik a korábbi magastető átépítésével - itt az utcai szárnyon egy tágas faszerkezetű csarnokot építettünk a 130 fős többcélú terem számára, az udvari szárnyon, a zárófödém süllyesztésével a gépészeti tereknek alakítottunk ki helyet az új negyed ellipszis ívű fatartók alatt.
Major György, Berecz Tamás
