Jó nagy csavar a modernben – Hunguest Hotel Sóstó a BAHCS építésziroda tervezésében

Nyíregyháza Sóstógyógyfürdőről hiányzott egy 120 szobás, négycsillagos szálloda. A város rangos építészeti pályázatot írt ki, amit a BAHCS építésziroda nyert meg. A Báger András és Helmle Csaba vezetésével tervezett szállodáról Somogyi Krisztina írt kritikát.

Lehet-e e tájszerűn viselkedő teret építeni geometrikus formákból? Elsőre az a válasz adódik, hogy NEM lehet. Hogyan is lehetne? A képeket gyorsan átpörgetve is ez lehet az első hatás: a fegyelmezett logikával szerkesztett felületek, az ablakok és erkélyek sorolásából kialakuló főhomlokzatok, az éles sarkok, az erőteljesen formált végek, a be- és kiugró épületrészek láttán a mérnöki logikák dominanciája az első hatás. Az épületet bejárva, a tárhasználatokat, a horizontális és vertikális kapcsolatokat nézegetve mégis amellett érvelek, hogy a Hunguest Hotel Sóstó építészetét két szempontból is a természeti környezet felől szükséges megközelítenünk. Egyfelől az épületformálás a térhasználatból következik, a térhasználat viszont a természeti adottságokból fejthető vissza, ergo a táj (látványa) határozza meg az épületet. Másfelől az épület bejárása során a terek egymáshoz való kapcsolódásaiban, összetettségében, az egyes fordulókban megélhető szituációk váratlanságában, gazdagságában és a felnyíló távlatok megélésében valami olyan érzés élhető át, mintha egy sűrű tájat fedezne fel a látogató.

Máshogy fogalmazva, a Sóstón lévő új szálloda nem egyszerű képlet. Nem olyan modern üdülő, ahol az attrakció felé – jelen esetben a sóstói  thermálfürdő és tó –  a legnagyobb felülettel és legtöbb szobával forduló egyik (szerencsés) oldal mögött, egy reménytelenül hosszú és unalmas középfolyosóra csatlakozva, egy vele párhuzamos, másik (szerencsétlen) szárny adódik a pechesebb turisták számára. Báger Andrást és Helmle Csabát pályázati munkájuk készítése során jól érzékelhetően az foglalkoztatta, miként lehet minél több szobát értékes látvány és jó tájolás felé fordítani? Hogyan fog elférni kompakt módon ezen a helyen 120 értékes szoba?  Analitikus módon, a rájuk jellemző összetett gondolkodásmóddal a belső és a külső tér viszonyának optimumát keresték a természeti adottság és a szálláshelyek iránti elvárás kettős inerciarendszerében: ez bonyolult formát és tereket eredményezett. 

Ahogyan azt szemléltető ábrájukon pontosan megmutatják, a jól használható külső felület, a teraszos szobák létrehozásának az érdekében bár a modern kor szállodatípusából indultak ki, de a síkokat eltolták, torzították, befordították. Az adottság meghajlította a sémát. Az eredmény egy szalagforma, mondjuk olyan, mint amit negyedikes gimnazistáknak tűznek ki szalagavató bálukon. A főbejárat a szalag visszaforduló végénél, a hegyesszögben kiálló, ahhoz képest befele mozduló, öbölszerű, nyugati homlokzaton található. A déli oldal a bezáródó keresztszárny, az északi oldalra vékony bütüfalak néznek. Az épület külső homlokzata fehér, a szalag nyitott végén meglátható belső felület pedig szürkés fekete. A szalag találkozási / csavarodási / metszési pontjánál válik intenzívvé az élet: ez a belső, háromszög alaprajzú mag tartalmazza a szépen formált lépcsőházat és a liftet, a vertikális összeköttetéseket. Ez a belső tér gazdagon és szépen alakított, láthatóan az alkotók fiatalos lendülete formálta. A földszinten ez a tér tágas: itt van a recepció és a lobby. A hely úgy működik, mint egy tisztás, ahonnan hirtelen vertikális távlat adódik, úgy ahogyan egyszer csak magasra fellátni a hatalmas fák között.

Az épület karakteréhez hozzátartozik egy hosszú csáp, a fürdőbe átvezető folyosó a keleti oldalon. Ha az alaprajzot nézzük, kiolvasható, hogy ez a folyosó tulajdonképpen a belépés tengelyében található. Ezt a „tulajdonképpen" szót azért használom, mert optikai kapcsolatként helyben ez nem megélhető. A terekben járva általában is az érződik, hogy a tervezőknek nem a tiszta és átlátható szerkesztésmód megmutatása (valami, ami a modern építészetet jellemzi) volt a célja. Csavartak egy nagyot ezen az elméleti alapképleten is. Ennek az épületnek a közlekedési rendszere olyan, mint egy erdei út: váratlan, felfedezésre vár, gazdag. Igaz azonban az is, hogy ez azt jelenti, hogy a tájékozódás benne nem egyszerű. Én például elsőként nehezen rögzítettem az irányokat. Ennek okát helyben járkálva sokáig kerestem, a felfejtésben az építészeti rajzok (és sétálótársam) segítettek: a keresztirányú szárnyon – az optimális tájolás érdekében – az oldalfolyosók félúton oldalt/irányt váltanak. Így a belső, háromszög alakú tér körbejárható, de ez azt is jelenti, hogy a folyosó hol északra, hol délre néz. A folyosó tengelyként így nem látható, nem megélhető. A szobák viszont ennek köszönhetően fordulnak a „helyes" irányba. Valamit valamiért.

A belső terekben a sok-sok szép részlet és ötlet pozitívan adódik össze, de a legerősebb hatás mindig a környező természethez való erőteljes kapcsolódás, ami minden irányban megélhető. Így izgalmas a két szárny folyosójának hegyesszögű találkozásánál lévő ablak. (Persze erősebb lett volna, ha ez a perspektivikus feltárulkozás a tervezett módon valósul meg, azaz összefüggő üvegfelületet képező üveg-üveg csatlakozású sarok-kialakítással.) A térképzés szempontjából pedig különösen szép az étkező és a hozzá kapcsolódó konferencia terem, amely a bejárati vezérszinthez képest egy szinttel lejjebb, a keleti oldalon kapott helyet. Lépcsőzetesen elhelyezett, fa borítású boxok mellett elhaladva is le lehet jutni ehhez az alsó szinthez, ami így félig meddig szeparált helyeket és izgalmasan feltáruló vertikális térélményt tesz lehetővé. Az alsó szinten pedig kint és bent szinte összefolyik, finn hagyományokat idézve kerül kapcsolatba az épített és a természeti környezet.

Végül: ha már az az érvelés lényege, hogy az épületet a környezettel való kapcsolódásból érdemes levezetni, akkor érdemes ezeket a külső adottságokat is méltatni. Sóstógyógyfürdő Nyíregyháza központjától 6 km-re lévő ligetes terület, a városlakók számára már több száz éve fontos pihenőhely. Krúdy ír talán legszebben a nyírségi tájról, az erdőkről, a tavacska melletti sétautakról, környékbeli vendéglőkről és a tó sós ízű vizéről. Ezt az időszakot idézi meg a műemlék Víztorony (1911) és a Krúdy Szállónak, ma Vígadónak nevezett épület. Több jelentős épület utal a múltra, így a 1866-ban épült alpesi stílusú Svájci-lak, egy első Fürdőház és Bán Ferenc 1975-ben épült Megyei Tanács Továbbképző Intézete is a közvetlen közelben található. És persze ott van a 2005-ben megnyitott Aquarius Gyógyfürdő, amelynek méltatásához nem találtam sem információt, sem szavakat. A 9,2 hektáros tó vize gyógyhatású, a hely minősített gyógyfürdőként 1927-óta működik. Adott tehát egy jelentős méretű fürdő, egy országos hírű állatkert (a Nyíregyházi Állatpark), a Sóstói Múzeumfalu, egy 1979-ben megnyitott skanzen, és persze kiülők, ételt és italt árusító pavilonok. Különösen a családok számára országos jelentőségű turisztikai központ Sóstó. 

A területen – a turisztikai szakértők szerint – eddig nagyon hiányzott a jelentős méretű, prémium kategóriás szálloda. Dicséretes módon ennek tervezésére a város építészeti tervpályázatot írt ki, amelynek zsűrijébe rangos építészeket vont be, akik egy tehetséges tervező csapatra találtak rá. Karakteres, hatásos, okos épület lett a folyamat eredménye: a BAHCS fiatal építészei a használat felől közelítve hozták meg jól megokolt döntéseiket, aminek következtében meggyőző és örömteli a megépült épület. 

Végszóként azonban nem tudom megállni, hogy ne fogalmazzak meg aggodalmakat is. A most megépült négycsillagos szálloda bár valóban hiánypótló volt, annak konferencia funkciója elősegítheti, hogy a látogatottság szétterüljön az évre, mégis nem lenne jó, ha újabb meg újabb beruházásokkal népesülne be a most még kedves, ligetes környezet. Sóstót is elérheti az overtourism, annak többféle negatív hatása. Nyári napokon a hely már ma is telített, parkolni lehetetlen. Ez jellemzően újabb és újabb utak és parkolók létrehozását szokta magával hozni – jó lenne, ha ezek a fürdőhely bejáratánál és nem a belső ligetben kapnának helyet. A szabad tér ugyanakkor nemcsak fizikai, de társadalmi szempontból is beszűkülhet. A most átadott szálloda magas építészeti minősége és szolgáltatásai (a sokféle wellness funkció, a szép és kényelmes szobák, a szép panoráma) árfekvése okán csak kevesek számára megfizethető. A környéken meglévő szállodák, a kisebb üdülők, az épített örökség igényes építészeti átalakításával újabb zöldterület elfoglalása nélkül, szélesebb társadalmi rétegek számára is kedvenc hely maradhat Sóstó. 2017-ben[1] egy kutatás során vált számomra ismertté, hogy hajdan kisvasút és villamos is közlekedett a belváros és Sóstó között. Akaratlanul is felmerül, hogy milyen ideális megoldás lenne, ha újraindulna a városi közlekedés. Az alternatív közlekedést a belvárostól számított 5-7 km távolságon pedig gyalogutak és biciklisutak kialakításával is lehet támogatni, erősítve ezzel nemcsak a rekreációs tevékenységeket, hanem azt a hagyományt is, hogy Sóstó a családosok, a környéki lakosok és a szerényebb költségvetésből élők számára is elérhető környezet.

Sóstó nemcsak a tüdeje, de mintha a szíve is lenne Nyíregyházának. Ha nem is olyan titkos, idilli világ már, amelyről Krúdy oly elragadtatva azt írta: „... százesztendős tölgyek templomi ívei alatt keskeny gyalogösvények kanyarodtak, amely ösvényeken legfeljebb a szerelmesek és a nyulak, rókák fordultak meg" [2] , de azért megmaradthat egy fontos helynek, párából induló koranyári reggelektől napfényes őszi délutánokon át hosszú séták, véletlen találkozások, családi ebédek és a teraszon való mélázások helyszínének. Friss, mélyzöld hangulatnak – ez remélhetőleg még sokáig és sokaknak élményként megmarad.

Somogyi Krisztina

[1] JUHÁSZ Ágnes, ÓNÓDI Bettina, RADNÓCZI László (2018) Sóstó in: Továbbépítés és újrahasznosítás, a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2017/2018

[2] KRÚDY Gyula(1924) Nyíri emlék in Nyíregyháza az örökváltság századik évében 

Az Építészfórumon megjelenő kritikák elkészítését az NKA támogatja.