Karácsonyi játék

A karácsonyi ünneplés egy sajátos formáját választották a BCE tájépítész MSc hallgatói, akik a szemeszterzáró prezentációra mézeskalácsból formázták meg egyes játszóeszközök alaprajzi képét. Bardóczi Sándor írásával kívánunk Karácsonyra minden olvasónak áldott ünnepeket!

Játszani csak komolyan szabad, és ezt most is bebizonyították a Budapesti Corvinus Egyetem MSc-s tájépítész diákjai, akik közül tizennyolcan a „Játszóterek és környezetük tervezése” című C tárgy félévzáró órájára a szó legszorosabb értelmében mézeskalács játszóteret sütöttek ki. A műhelymunkát vezető Balogh Péter István PhD, és Sándor Tamás felkért gyakorlatvezető előtt a készen hozott kalácsokból kelt életre mintegy 20 perces közös ötletelés során a játszótéri térstruktúra, amely végül a Jancsi és Juliska Játszótér nevet kapta.

 

 

A mézeskalács valószínűleg nem élte túl a félévzáró prezentációt, de az installáció képei – Sándor Tamás jóvoltából – fennmaradtak, és emlékeztetnek bennünket arra, hogy a bennünk rejlő gyerekszív, a Homo ludens, a játékos ember nélkül nem létezik kreativitás, nem létezik innováció és nem létezik remény sem.

 

 

Ahogyan település, város, civitas sincs meg gyerekek és gyermeki játékosság nélkül. Enrique Penalosa, Bogota ex-polgármestere egyenesen azt állítja, hogy akkor cselekszünk jól, ha városi környezetünket olyanná alakítjuk, amely elsősorban a gyermekek számára nyújt megfelelő életteret (mert akkor mindenki számára megfelelőt nyújt). Néha nehéz ebben a játékban részt venni, minden külső tényező arra késztet, hogy „nőjél már fel fiam”.

 

 

Az alkotó emberek nem egészen nőnek fel. Jól teszik. Gyerekségükből mindig átmentenek valamit, amibe kapaszkodni tudnak. Persze a gyerekséghez az is hozzátartozik, amikor összeveszünk a játéklapáton és egymás szemébe szórjuk a homokot. Meglepően sokan tudják csak ezt átmenteni saját gyerekkorukból, és ez a sikerélmény nélküliség egész felnőttkorukra nehéz zárókőként nehezedik. Szülői és nevelői, felnőtti felelősség, hogy ne legyen így. De ugyanúgy csak a gyereklélek képes arra, hogy a formázható anyagba bármit, kötöttségek nélkül belelásson. És azon a határvonalon, ahol megkérdőjelezzük a dogmát és kánont, nos azon a keskeny résen születik e világra valami új, amiben – a bukás lehetősége mellett – mindig benne van a megváltás reménye.

Boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt!