Kecskefarm és sajtüzem

Tóth Gábor diplomatervében egy teljesen beépítetlen területre helyezett el egy olyan sajtüzemet és kecskefarmot, amely kortárs építészeti eszközök és helyi hagyományok ötvözésével igazodik a környék épületeihez.

A diplomamunkámban egy kecskefarmot és sajtüzemet alakaítottam ki, amelyet egy Magyarhertelend külterületén található helyszínre terveztem. A telek jelenlegi besorolása korlátozott használatú mezőgazdasági terület (gyep, legelő). A telek magasabb pontjairól lebilincselő kilátás nyílik a környező dombokra és egy a közelben található kilátóra.

Kecskefarmok és tejfeldolgozó üzemek jelenleg nem találhatóak meg nagy számban Magyarországon, viszont a kecskék és tejük sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyre nagyobb figyelem irányul ezek létesítése felé. Nincs még egy gazdasági állat, mely olyan sokféle termék előállítására lenne alkalmas, mint a kecske.

Magyarhertelend a baranyai régió egyik leglátogatottabb fürdőhelye. Egy, a kortárs igényeknek megfelelő, az elmúlt évtizedek állattartási tapasztalataiból származó ismeretek bővüléséhez is igazodó épület megtervezése volt a célom, amely képes kielégíteni az idelátogató turisták igényeit, valamint a környező települések lakói számára is rendelkezésre áll termékeivel.

A tömegformálás során és az épület telken való elhelyezésénél szerettem volna a gyönyörű kilátást beleépíteni a koncepciómba. A tömeg alakítása során a hagyományos nyeregtetős kialakítást alkalmaztam. A megemelt belmagassággal, és az épületrész megnyújtásával kívántam áthelyezni a hangsúlyt a panorámára úgy, hogy az épület nyugati homlokzata teljes egészében nyitott, míg más oldalról nincs megnyitás ezen a tömbön.

Keleti irányból a terepszint magassága megegyezik az épület emeleti padlószintjével. Ezáltal a termelő istálló, a sajtüzem és a vendégfogadó épületrész is egy szint magasságig a talajjal érintkezik. A keleti oldalról érkező terepszint egy zöldtetőben folytatódik az egyszintes kialakítású üzemi rész tetősíkján, amely a nyugati oldalról kialakított rakott terméskő falnak köszönhetően olyan hatást kelt, mintha egy kőgáttal lenne összekötve a két nyeregtetős épületrész. Maga az épület keleti oldalán futó vasbeton tartófalak, és az angolakna fala támfalként funkcionál, ami ellensúlyozza a talajnyomásból adódó terheket. Az épület megfelelő tájolásával sikerült egy déli fekvésű legelőt kialakítani, ami az állattartási szempontokat figyelembe véve a legideálisabb. Az istálló déli oldalán helyet kaptak fedett kifutók is, ahonnan az állatok villanykarámos terelő rendszer segítségével megközelíthetik a legelőket.

Az épület funkcionálisan három részre osztható: vendégfogadó tér, üzemi tér és állattartó tér. A vendégfogadó és állattartó épületrészek nyeregtetős kialakítást kaptak, a telek nyugati határát szegélyező közút tengelyére merőlegesen telepítettem őket, míg az üzemi rész a másik épületrészeket gát-szerűen összeköti.

Az vendégfogadó épületrész három szintes. Az alagsorban található a sajtérlelő terem és egy a vendégek számára használható megtekintő helyiség, továbbá egyéb kiszolgáló helyiségek. A földszinten kapott helyet a vendégek fogadására és kiszolgálására alkalmas rész, és egy akadálymentes mosdó, továbbá a sajtüzem, a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekkel, a fejőtér, és az istálló épület. A vendégfogadó épület emeletén találhatóak a mosdó helyiségek, egy csoportok befogadására alkalmas galéria, és egy gépészeti tér. Az istálló padlásán kialakítottam egy szénabála- és takarmánytároló helyiséget. Az összekötő üzemi rész egyszintes, amelynek tetejére zöldtető került.

Építészeti megjelenésében a vendégfogadó és istálló épület egyaránt a régi magastetős kialakítású házak formavilágát idézi. Mindkét épületnél túllógatott a tető, a vendégfogadó épületnél ez a korábbi évtizedekben oly gyakran használt tornác kialakításában mutatkozik az északi homlokzaton. Az istálló épületnél a túllógó tetőrész a kifutóknak ad egy - az időjárástól védett - fedett teret.

Mindkét épület homlokzati burkolata függőleges kiosztású ThermoWood falburkolat. Mindenképpen olyan anyagot szerettem volna használni a homlokzatképzés során, mely illeszkedik a funkcióból adódó természetközeliséghez, és mi sem erősíti ezt jobban, mint a épület puszta elhelyezkedése a természet közepén, szomszédságában bármilyen mesterséges, épített környezeti lehatárolás nélkül.

A hőkezelt fa homlokzati burkolaton kívül, a terméskő a másik anyag, ami még megjelenik az épület homlokzatán. A két nyeregtetős épületrészt összekötő üzemi épületrész burkolatának rakott terméskő falazatot választottam. Helyi építészeti jellegzetességeket keresve sétálgattam Magyarhertelend utcáin, mikor arra lettem figyelmes, hogy a településen több istálló épület is rendelkezik fehér terméskő burkolattal. Innen kaptam az ötletet, hogy ha nem is mondható a szó szoros értelmében helyi jellegzetességnek ez a kőhasználat, mégiscsak fellelhető a település utcanézetében több helyen is, ezért határoztam úgy, hogy ezt az anyagot én is alkalmazni fogom az út felé néző homlokzaton.

A tervezési program során az volt a célkitűzésem, hogy egy olyan épületet hozzak létre ebben a szép környezetben, ami képes természetközeli maradni, és egyben megfelelni a funkciójából adódó elvárásoknak is. Persze elkerülhetetlen, hogy ne érződjön a beavatkozás a tájon, de a tömegformálás és az anyaghasználat során igyekeztem olyan megoldásokat választani, amelyek a funkcióhoz és a környezeti adottságokhoz is illeszkednek.

Tóth Gábor