Kecskeméti népmese
Volt egyszer, hol nem volt – és most itt képzeljék a szöveghez az olvasók Szabó Gyula „meseszép” hangját a magyar népmesék rajzfilmjeiből – volt egyszer egy tér Kecskeméten. Nagyon méltatlan állapotban. Ám jött a csillagszemű juhász, az okos leány, az égig érő paszuly, a hétmérföldes csizma, az aranytojást tojó tyúk és akkor hetet ütöttek egy csapásra. És még nincs itt a vége. A négy diák és a nyitott hivatal népmeséje az építészet és aktivizmusban. Bardóczi Sándor cikke.
Czeglédi Csongor tájépítész hallgató (Corvinus Egyetem) és Kis Judit szociológus hallgató (Szegedi Tudományegyetem) kisebbfajta varázslatra készül Kecskeméten. Csongor hallgatóként korábban részt vett a Kristin Faurest vezette Community-Supported Green Spaces kurzuson, amely a tájépítészeti képzésben a részvételi tervezés metodikájának hazai kísérleti bázisának számít. A hallgatók felkeresték Kecskemét Hunyadiváros részönkormányzat elnökét, Pászti Andrást, aki azonnal felkarolta az ötletüket. A Herman Ottó tér revitalizációját célzó, részvételi tervezési módszerrel operáló kezdeményezést első lépéseként néhány ötletterv született, és a városrész honlapján az ígéretek szerint hamarosan elindul egy fórum a parkról.
Közben az aktivistává vedlett diákok, akikhez csatlakozott Polyák Máté villamosmérnök hallgató (BMF), illetve Török Judit formatervező hallgató (MOME) elindultak az Ökotárs Alapítvány Zöldövezet Program című pályázatán, ahol továbbjutottak a második fordulóba. Az önkormányzatnál prezentálták a kidolgozott célokat és módszereket, és nagy sikerünk volt. Ezt követően megjelentettek egy átfogó cikket a helyi újságban, illetve mellékeltek egy kérdőívet, hogy információt kapjanak a lakosság igényeiről, tavasszal pedig elkezdik kérdőívezni a teret használó célcsoportokat. A lelkes fiatal csapat hamar talált helyi támogatókra is: a kecskeméti rajzfilmstúdiótól szóban már ígéretet is kaptak a magyar népmesék és egyéb általuk készített rajzfilmfigurák felhasználási jogáról, így a téren megnyílhat a lehetőség egy ehhez kapcsolódó, identitást erősítő tematikus park létrehozására. A kecskeméti közgyűlés valószínűleg a közeljövőben tárgyalni fogja az alkotók által megjelölt anyagi támogatás kérdését, akik jelenleg éppen egy rajzpályázat kiírásán fáradoznak, melyet a városrész két iskolájában fognak meghirdetni.
A tervezéssel érintett közpark területéről annyit érdemes megemlíteni, hogy mint általában minden közparkunknak, így ennek is fokozatosan romlik az állaga, jelentős fejlesztési munkák az elmúlt évtizedekben nem voltak a területén, az önkormányzat pusztán az állagmegóvással foglalkozott. Ma a terület nem barátságos hely, és nem vonzza a helyi társadalmat. A teret jelenleg használó réteg kifejezetten szűk, csak a park közvetlen közelében lakók, néhány kisgyermekes család és a kutyatartók használják. A gyerekek is többnyire rollerezni, kerékpározni járnak át, ugyanis az egyetlen vonzó területet a régi kreszpályából megmaradt burkolat jelenti. A tér tehát ma nem tölti be egy agórától elvárható közösségi tér kapcsolatépítő szerepét.
A területre a személyes kötődések mellett főként azért esett a választás, mert maga az ingatlan önkormányzati tulajdonban van, ami lényegesen megkönnyíti a kezelését, ráadásul több közintézmény is található a közvetlen közelében (a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága, Kecskeméti Rajzfilmstúdió, Mátyás Király Általános Iskola). A park revitalizálása a tervező csapat előzetes elképzelése szerint több ütemben valósulna meg. Először a növényállomány frissítését, valamint nagyobb, átgondoltabb kialakítású burkolt felületek kialakítását, a köztéri bútorok, hulladékgyűjtők lecserélését, a közvilágítás kiépítését javasolják az alkotók. A későbbiekben megoldandó feladat a sportpálya felújítása, amelynek elkészülte után a projektet kidolgozók az itt képződő bevételekkel is kalkulálnak, amelyet elképzeléseik szerint a park fenntartására lehetne fordítani. A tér identitásának megteremtésében a szomszédos rajzfilmstúdió ajánlotta fel segítségét: az általuk kidolgozott mesevilág megjelenítésével szeretnék kialakítani az új park formavilágát. A vázlatosan kidolgozott terv programja azonban még nagyon képlékeny: az első lakossági fórumot a szervezők januárban tervezik megtartani.
Innen nézve úgy tűnik, pár lelkes szakértő fiatal, néhány készséges városvezető és néhány tucat helyi lakos elegendő ahhoz, hogy egy közterületen alapvető változások induljanak be. Ha pedig Kecskeméten sikerül, akkor miért ne sikerülhetne ez bárhol máshol?
