Kelenföldtől a Keletiig

Tervtanács előtt a 4-es metró tíz új állomása
2005. május 11., szerda  

Vége a politikai csűrcsavarnak?
A fővárosi metrófejlesztés elodázhatatlan feladat, ugyanakkor olyan presztízsberuházás is, amely rendre politikai marakodás áldozatává vált a közelmúltban. Úgy tűnik, a 4-es metró most végre mégis zöld utat kapott, s immár küszöbön áll a beruházás megvalósítása.

A metróállomásokra kiírt, 2004-ben rendezett országos tervpályázat után a nyertesek (Palatium Stúdió Kft. - Erő Zoltán vezető tervező, Varga Péter István építész, Orlay Balázs tárgytervező, Brückner Dóra építész, Vadász Orsolya építész) a Fővárosi Tervtanács előtt is ismertették elképzeléseiket, azaz a decemberben kötött szerződés jegyében a megbízónak (BKV Rt. - DBR Metró Projekttársaság) márciusban benyújtott koncepcióterveket. Ezek a tervek döntően a felszín alatti fejlesztéseket célozzák meg, míg a felszíni beruházásokra a közeljövőben írnak ki tendert - jegyezte meg Erő Zoltán prezentációja elején, majd hozzátette, kivitelezési tervek csak a felszíni tender lezárulta után készülnek majd. A különféle engedélyeztetési hatóságokkal (pl. a Tűzvédelmi Hatóság vagy az Örökségvédelmi Hivatal) megkezdett egyeztetéseket követően a teljes projekt engedélyezési tervének egységes zsűrizését a Fővárosi Közlekedési Felügyelet végzi majd. Erő ugyancsak külön hangsúlyozta, hogy a jelenlegi koncepciós fázisba bevonták az országos pályázat második és harmadik helyezettjét is, így Dévényi Tamás és Dajka Péter is tervezett egy-egy állomást.

Rendhagyó Tervtanács
Mint azt Schneller István főépítész mindjárt az ülés elején leszögezte, ez a Tervtanács rendhagyó helyzetben ült össze, nem voltak opponensek sem, hiszen ez esetben afféle "koncepcionális" tanáccsal volt dolgunk. Noha Erő Zoltán negyven percet kapott arra, hogy prezentálja az új metróállomásokat, igen hamar kiderült, hogy ez a Tervtanács abban az értelemben is rendhagyóvá lett, hogy sokkal hosszabb ideig tartott, mint az megszokott - a tíz állomás ismertetése voltaképp páratlanul hosszú, tíz napirendi pontos Tervtanáccsá varázsolta a szerdai zsűrizést. Erő ettől függetlenül a rá jellemző kiegyensúlyozott, világos érveléssel, tekintélyt parancsoló modorban ismertette stúdiója pályamunkáját. Külön kiemelendő, hogy Erő a magyar mezőnyben ma még korántsem bevett módon grafikai értelemben is kitűnő - jól megtervezett - prezentációs anyag segítségével dolgozott.

Erő általános bevezetőjében ismertette állomásépítő technológiájuk főbb ismérveit. A hagyományos bányászati technikákkal épített metróval szemben a 4-es metró állomásai résdobozos technológiával készülnek majd, így például a most megszokott oszloperdő eltűnhet az állomásokról, s új minőségű, nyitott terek születhetnek. A különféle állomások a lehetőségekhez mérten egységes térrendszerben épülnek majd, s amennyire csak lehetséges, a felszíni kapcsolatok rendszerét is egységesítik a jövőben. Az állomások belsőépítészetét, a bennük fellelhető információs rendszereket és utcabútorokat ugyancsak a "rendszerelvű tervezés" (system design) jegyében készítik el.

Egy tanulságos példa: Kelenföld
Körülbelül két órája tartott már Erő prezentációja, s még mindig csak a Tétényi úti megállónál tartottunk, amikor Schneller István azt javasolta a Tervtanácsnak és az előadónak, hogy a téma szövevényessége miatt szorítkozzanak a legfontosabb szempontok értékelésére. A főépítészhez hasonlóan e beszámoló is ezt teszi, jelesül egy igen érzékletes példa - a Kelenföldi állomás - kiemelésével. Ily módon képet kaphatunk arról, mennyire összetett felelősségi és hatalmi körök, illetve döntési mechanizmusok határozzák meg egy egyébként az egységes rendszer elvének jegyében működő terv megvalósulását.

A pályaudvarok reneszánsza
Erő nagyjából befejezte a Kelenföldi állomás koncepciójának ismertetését, amikor Kapitány József kért szót. A felszólaló elismerte Erőék azon törekvésének jogosságát, hogy a MÁV-pályaudvar és a metróállomás szervesen kapcsolódjék össze a jövőben, ugyanakkor kifogásolta a tervek visszafogottságát. Kapitány Calatrava példáját emlegetve hangsúlyozta, hogy a kelenföldihez hasonló multifunkcionális közlekedési csomópontok a világépítészet legfontosabb témái közé kerültek az elmúlt években, s ezt a sanszot mi sem hagyhatjuk ki, városképi jelentőségű beruházásra volna tehát szükség Kelenföldön is. Olyan, a mobilitás új kihívásaira reagáló, új minőségű építészetre, amely egy csapásra a világ élvonalába hozná fővárosunkat! Kapitány itt olyan eszmékre utalt, melyek a Meinhard von Gerkan-féle "pályaudvarok reneszánsza" (Renaissance der Bahnhöfe) koncepcióban fogalmazódtak meg először a leghatározottabban, de Hiroshi Hara tokiói pályaudvara is remekül példázhatja, miként is válhat a pályaudvar - s egyéb közlekedési eszközök találkozási pontja - az újjáéledő város nukleuszává - bevásárló központok, hotelek, s egyéb rezidenciális célú épületek és főként rekreációs és kulturális központok egyidejű telepítésével.

"A mi lelki szemeink előtt is Lisszabon példája lebegett" (Erő)
Erő egyetértett Kapitánnyal, de kénytelen volt a hozzászólót a realitásokra emlékeztetni. Mint elmondta, az ő szemük előtt is Lisszabon példája lebegett, de ahhoz, hogy Calatravaként gondolkozhassanak idehaza az építészek, az állomásépítészet esetében legalábbis mindenképp valaminő "MÁV-ébredésre" volna szükség. Erő szerint addig annak is örülni kell, hogy Kelenföldön a megszokottnál nagyobb volt a cég együttműködési szándéka, s legalább a föld alatt össze tudták hangolni elképzeléseiket a MÁV-éval.

"Ki, ha nem mi, építészek?" (Kapitány)
Kapitány a maga jellegzetes módján reagált Erő és kollégái realitásra hivatkozó válaszaira. Hangsúlyozta, hogy legalább a Tervtanácsnak, illetve az ott jelenlévő építészeknek nem lenne szabad lemondaniuk az inspiráló célokról. Legalább az építészeknek (kiknek másoknak?) hangoztatniuk kellene, hogy a különféle hatóságoknál, állami cégeknél tapasztalható maradiság végzetes hátrányba hozhatja országunkat. Arról Kapitány szerint nem szabad lemondani, hogy Kelenföldön valami világra szóló épüljön a felszínen is, különben folytatódik a főváros balkanizálódása. Schneller ugyan nem rejtette véka alá ellenérzéseit a balkánozás nájmódi divatjával szemben, ám végül mégis úgy összegezte a Tervtanács véleményét, hogy az mindenképp megfontolásra ajánlja a beruházónak valaminő nívós felszíni architektúra megteremtését Kelenföldön.

SzeM