Kenderbeton ház a kenderföldön

A Nógrád megyei Bercelen feléled a XVIII.-XIX. században még a falura még jellemző kendertermsztés. Mi másból épülhetnének a gazdaság épületei, mint kenderbetonból? Ostoróczky Nóra terve.

Bercel egy Nógrád megyei falu a Cserhát dombjai között, ahol felnőttem. Sok izgalmas projekt indult el itt az elmúlt években, keresve a környezettudatos és fenntartható élet lehetőségeit. A WWOOF (World Wide Opportunities on Organik Farms) magyarországi képviselete Bercelre helyezte központját, a projekthez kapcsolódóan egy épület is jövőbeli terveik között szerepel, mely működő gazdaságként bemutatja a szervezet alapelveit és céljait. Ebbe a folyamatba csatlakoztam be diplomamunkám, a WWOOF-ROOF elkészítésével. Szerencsés egybeesések sorozata segítette a témaválasztásomat, a helyszín és az anyagok megtalálását is.

A szervezet önkénteseket és gazdaságokat kapcsol össze egymással. A köztük kialakuló együttműködés tulajdonképpen egy kölcsönösen hasznos csere, ahol a gazdák segítő kezeket, munkaerőt, az önkéntesek pedig szállást, élelmet és betekintést kapnak egy ökologikus elvek mentén működő gazdaság mindennapi életébe.

A falu egyik legmagasabb pontján fekvő nagy területre esett a választás. A hely a közelmúltban kapta nevét, Eperfa sor. Innen minden irányba gyönyörű a kilátás: erdő, kőbánya, apró háztetők látványa. Könnyen megközelíthető a falu több irányából autóval, egy gyalogos ösvény kialakítása azonban fontos lenne a jövőben, hogy az iskolából és a közelben lévő óvodából rövidebb sétával is elérhető legyen. A közösség és Bercel nyitottságát mutatja, hogy a tulajdonosok és az önkormányzat átadta a terület használati jogát, támogatva ezzel egy olyan fejlesztési irányt, melynek célja az ökologikus gondolkodásra nevelés gyermekek, fiatalok és felnőttek körében egyaránt. A jelenlegi gyep helyett a megművelt és élettel feltöltött terület kialakítása később mintaértékű lehet más települések számára is.

Erre a magaslatra épülhet egy széltől, víztől, naptól óvott új világ, ahonnan különböző nézőpontok nyílnak ezekre a képekre. Mellette pedig egy 4 hektáros megművelhető termőföld biztosít munkát az ide költöző gazda és családja számára.

Tervemben a védelmet nyújtó, a környező dombok vonulatait idéző többször tört tető lepelként takarja az alá beköltöző házakat. Közösségi ház, vendégház és egy családi ház kap itt helyet. Ezek telnek meg élettel időről-időre, az itt lakó és vendégeskedő emberek hajlékává válnak, közösségek épülnek, ovisok és iskolások munkálkodnak és tanulnak. Itt a középpont, melyet a megművelt és a szabadon növő természet vesz körül. A tető közepén nagy lyuk enged be napfényt. Esőben a peremen függönyként folyik be a víz a Berceli-hegy adta kővel feltöltött medencébe. Két vápa vízköpőjéből ömlik még ide a víz, a mélyben egy ciszternából, ez a kertek növényeit táplálja. A padlásterek alkalmasak nyári alvóhely kialakítására nagyobb csoportoknak, bújócskahelyszínnek, vagy művészeti kiállítótereknek.

A három ház az egy tető alatt azonban önmagában is egység, nappalival, hálókkal és konyhával. Éléskamrája a kert, udvara a mező. Ezt magáénak érezheti mindenki, aki akár csak egy talpalatnyi területet is kigyomlál itt, vagy megöntöz egy palántát. 

A telepítendő növény és a felhasznált anyag választása szorosan összefügg.

A település egy, a tervezési területhez nagyon közeli kis szeglete őrzi a régen ott zajló munkálatok emlékét. Egy megmaradt régi belterületi része a falunak Kenderváros. A XVIII-XIX. században itt voltak a falu kenderföldjei és a kenderáztatók. Ez adta az ötletet, hogy a gazdaság ipari kender termesztésével és feldolgozással foglalkozzon. Egy Bercelen megrendezett ökologikus építészeti konferencián ismerkedtem meg a kenderbeton anyaggal, ami a kender pozdorja részéből, hidraulikus mészből és vízből álló, földnedves anyag, mely száradása során folyamatosan szilárdul. Önmagában nem tartószerkezet, favázas épületben zsaluk közé öntik, vagy bent maradó gipszrost (esetleg magnézium-oxid) lapok közé fújják. Végső felületképzése a házak esetén meszelés, az önmagukban álló falak esetén pedig nincs. Anyaghasználatban megjelenik még a helyi bányából származó zúzott kő, valamint bontási törmelék felhasználásával készült felületek.

Tervemben a kenderföld szélén egy feldolgozóban a learatott növény minden részét hasznosítják: egy részükből táplálék (olaj, liszt, protein), más részükből építőanyag válik.

A nehezen motorizálható, de könnyen tanulható monoton munkafolyamatokba a helyi szociális intézmények lakói bekapcsolódhatnak.

Az embernél akár kétszer magasabbra növő kendertengerben apró építmények bújnak meg, melyek az aratás után új arcukat mutatják: csillagnéző pihenőfelület, üvegház, esőbeálló, kilátó.

2018 őszén valóban elvetették az első kendermagokat a területen, elindultak az ezzel kapcsolatos kutatások. Remélem, hogy tervem táptalaja tud lenni Bercel környezettudatos fejlődésének és a közösségek alakulása tovább folytatódik ebben az irányban. 




„Számomra a diplomaterv szépsége abban rejlik, hogy egyszerre hordozza magában belső udvaros, medencére szerkesztett világa a közel-keleti építészetet; fenntartható, természetközeli látásmódja a népi, illetve vernakuláris építészetet; letisztult formavilága pedig a kortárs építészet jegyeit. A végeredmény mégsem eklektikus, vagy hivalkodó. Sokkal inkább egy helyén kezelt, Bercel dombjai közé simuló, szerethető ház.” (Mangel-Hóbor Eszter - opponensi vélemény)