Kerámia manufaktúra és Művésztelep

Rácz Tamás diplomamunkájában igyekezett olyan tervet készíteni, ami bizonyítja, hogy az épület újrahasznosításnak hazánkban is van létjogosultsága. A végeredmény egy valós problémára reális megoldást kínáló, mégis nagyvonalú átalakítás lett.

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az újrahasznosítás. Újrahasznosítjuk a papírt, fémeket, műanyagokat, textileket – és még sorolhatnám – annak érdekében, hogy Földünk erőforrásainak fogyasztását egyre kisebb mértékűre csökkentsük. Azonban egészen kiscsi az előfordulása a régi épületeink újrahasznosításának, pedig lenne hozzá bőven alapanyag: elhagyatott, 50 – 60 – 100 éves épületek állnak a világban, állapotuk egyre romlik, szépen lassan az enyészeté lesznek. Szerencsére a téma egyre inkább népszerű lesz, mostanra számos példa található a világban, többségük nemcsak értéket ment, hanem újat is teremt.

Diplomamunkámban igyekeztem egy olyan tervet készíteni, ami bizonyítja, hogy az épület újrahasznosításnak hazánkban is van létjogosultsága.
Témám kiválasztásánál próbáltam minél inkább valós szituációt keresni, szerencsére egy kedves ismerősöm, Antoni Hendrix elképzeléseivel összecsengett az enyém, aki évekkel ezelőtt vásárolt két elhagyott ipari épületében képzeli el cége jövőjét: egy kerámia manufaktúrát és hozzá kapcsolódóan egy művésztelepet. Innentől nem volt kérdés számomra: megtaláltam a diplomatervem alapanyagát.

Terület

A tervezési helyszín Pécstől 17 km-re nyugatra, a Nyugat-Mecsekben, Bakonya község külterületén található, az egykori Pécsi Uránércbánya Vállalat II. üzemének területén.

A terület megközelítése gépjárművel a 6 sz. főútról Kővágószőlős felé letérve, onnan Hetvehely irányában érhető el, de közvetlenül a telek mellett távolsági buszmegálló is található. A terület kerékpárral is megközelíthető: a Mecsek túratérkép a helyszín mellett elhaladó közutat kerékpártúrára ajánlott útvonalként jelöli.

Meglévő épületek 

A területen két darab meglévő csarnoképület található, amelyeket egy észak-déli hossztengelyre fűztek fel. Az épületek az 1950-es, ’60-as években épültek. A két épület állapota eltérő, ugyanis az északi csarnok (továbbiakban nagycsarnok) a bányaüzem bezárása (1988) után, egy 1992-ben betelepülő cég által felújításra került; a déli csarnok (továbbiakban kiscsarnok) az eredeti (bár sokat romlott) állapotában lelhető fel a mai napig. Mindkét épület kisméretű tömör tégla falazattal, téglatálcás, vasbeton gerendás födémekkel épült.

Az "építtető"

Antoni Hendrix Hollandiában eredetileg virágkötőnek tanult egy olyan művészeti intézményben, ahol a virágkötészet mellett egyéb művészeti ágazatokból is képzést kaptak, mint például a keramikusság. Antoni 24 éve él Pécsett, kerámiaüzemét 23 éve alapította Pécsváradon egy üzlettársával. A mára több ágazatú cég eleinte kerámia cserepeket, kaspókat, tálakat, stb. készített, ám az idők során a termékcsoportok palettája egyre bővült.

A cég egyik ágazata kerámia ékszerek és berendezési tárgyak készítésével foglalkozik. Ezt az EARTHPEARLS nevű ágazatot 2010-ben alapították. Ez kisméretű kerámia golyók gyártásával foglalkozik, amelyekből az ékszereken túl többek között szobrokat és csillárokat is gyártanak. A kerámia golyók mindegyike kézzel készített, egyedi darab.

Bontás és átalakítás

A tervezés első fázisában a meglévő épületkompozíció nemkívánatos elemeit távolítottam el, hogy a további tervezés, az új épületrészek egy harmonikus alapképbe illeszkedjenek, ezáltal növelve a kohézió erejét.

Legelőször a meglévő épületek toldalék-részeit bontottam le, ezután következett a tetők átalakítása, a szerkezet visszabontása a födémig, majd erre új, a bontott téglából épített attika falakkal körülhatárolt zöldtetők kerültek. A zöldtetőkre azért esett a választásom, mert így még inkább felerősödik az érzet, hogy a régi épületek már a táj részét képzik, azzal eggyé váltak. Tulajdonképpen ezáltal szinte ugyanolyan meglévő terep-elemmé válnak, mint az erdő, vagy a támfalak és burkolt utak: megőrzendő, kialakult egységei az egésznek.

Új tömegek

A meglévő elemek rendbetétele után következett az új tömegek formálásának és elhelyezésének vizsgálata. Amiben biztos voltam, hogy valamilyen homogén, erőteljes és nagyon határozott felületű, karakteres külső megjelenésű tömegek kellenek ide. 

A két meglévő épület közötti kapcsolat biztosítására először egy teljesen nyitott, de fedett nyaktag-teraszt képzeltem el. Ez később, a funkcionális kiosztások során részben beépült. A szállásépület lényeges eleme, hogy az új épület a lehető legkisebb fesztávolságú és pengeszerűen húzódik be az erdő, illetve a meglévő épületek közé. 

Mivel a szállásépület rézsű mellé húzódott így annak érdekében, hogy a keleti és nyugati oldalára egyaránt kerülhessenek nyílászárók mindkét szinten, egy hídra volt szükség az épület felső szintje és a terepszint között. Ez a híd terasznál felduzzad a nagycsarnok déli homlokzatának vonaláig, ahol a szállásépület tömege is befejeződik.

Innen jött a további inspiráció, gondolat, hogy amennyiben már ilyen erősen egy vonalra szerveződött az új tömegek kompozíciója, akkor ez ne egy nyaktag és egy hasáb legyen, közte egy nagy placcal, hanem legyen egy gondolatsor, egy összefüggő elem, ezért kötöttem össze őket a zárófödémek szintjén is. Ide egy rácsos szerkezet került, amelynek fő funkciója az árnyékolás, emellett alatta kialakulhatott egy szabadtéri alkotótér.

Sok fejtörést okozott az új épületek, épületrészek anyagának meghatározása. Olyan anyagot kerestem, ami képes olyan homogénnek ható (vagy valóban homogén) felületet létrehozni, mint a meglévő épületek vakolatlan téglája.

Az új részek burkolata szálerősített, csiszolt, antracit színű beton kéregpanel lett. A vízszintes felületeken – teraszok, mellvédek lefedése, stb. – is hasonló, nagyméretű betonlapokkal burkoltam a felületeket, fokozva ezzel a monolitikus tömeg-hatást.

Belső terek térszervezése 

Alapvetően a meglévő épületekben nagy, összefüggő tereket kívántam létrehozni, egyes funkciók leválasztása  azonban a nagyobb terekről szükségszerűvé vált. Ezeket a helyzeteket próbáltam úgy megoldani és rájuk olyan válaszokat megfogalmazni, amelyek egyből jó térszervező elemekként is működnek. A belső terek kialakításának másik alapgondolata volt, hogy a különböző funkciójú terekbe egy-egy vezérszín kerüljön, ezek a következők lettek: alkotóterek – vörös, üzemi terek –sárga, lakó-pihenő terek – zöld.

Kiscsarnok

A kiscsarnokban alapvetően megmaradhatott az eredeti belső téri kialakítás.
Egy IT-doboz vált a nagy belmagasságú, középső tér egyik fő szervezőelemévé, ezért ezt elhelyezkedésén kívül eltérő színezésével is kiemeltem. A doboz körbejárható, általa választódik le a vertikális közlekedés tere az alkotótérről.
Ennek párja hozzá közeli, de egy emeltebb térszinten, a csarnok északi falához belülről kapcsolódó másik doboz. Ez a doboz kettéválasztja az emelt szinten elhelyezkedő teret és tevékenységeket.

Nagycsarnok – üzem

A nagycsarnokban alapvetően 5 funkciócsoportot választottam le egymástól (raktározás, gyártás, kiszolgálás, öltöző és iroda), ehhez pedig két dobozt alkalmaztam szervezőelemként. A dobozok sárga festést kaptak, illetve mindkét doboz a külső terekbe is kinyúlik.

Nagycsarnok – lakás

Antoni kérésére készült számára egy kisebb lakás is. A lakásban a térszervezés alapja a vizesblokkokat magába foglaló doboz, amely a lakófunkció miatt zöld színű festést kapott. A doboz három nagy egységre osztja a teret: előszoba, konyha – étkező – nappali, valamint hálószoba. A nyugati, eredeti homlokzattól visszahúzott új külső fal azt eredményezi, hogy egy nagyobb terasz is kialakítható a lakáshoz kapcsolódóan az eredeti épülettömegen belül.

Szállásépület

A szállásépület tulajdonképpeni bejárata a felső szinten található terasz. A teraszról három irányba lehet továbbhaladni. Dél felé található egy előtér, ahonnan az étkezde, valamint az ezt kiszolgáló melegítőkonyha érhető el.
A „bejárati” teraszról észak felé található egy akadálymentesített blokk 2db kétfős hálószobával, vizesblokkal, teakonyhával.

A teraszról elérhető harmadik irány az alsó szint. Ide egy vasbeton körlépcsőn keresztül lehet lejutni, ahol szintén egy fedett-nyitott térbe érkezünk.
Innen két oldalra csaknem szimmetrikus elrendezéssel került 1-1 teakonyha,egy 16 fős hálóterem és a szükséges vizesblokkok.

Rácz Tamás