Keszthely és a Helikon liget építésze a két háború közt: Svastits Géza

Keszthelyen a Festeticsek által parcellázott Helikon liget területén ma elhagyatottan áll az egykori Forrás panzió. Eredetileg a pécsi Erzsébet-Tudományegyetem üdülőházaként épült fel 1935-ben, majd a szocializmusban az Orvos-egészségügyi Dolgozók Üdülőjeként működött. Kevésbé ismert tervezője, a keszthelyi kötődésű Svastits Géza építészmérnök, aki nemcsak épületeivel, de aktív szervező tevékenységével is meghatározó szereplője volt a két háború közti balatoni építészetnek. Szemléletformáló, programadó írásai ma is tanulságul szolgálhatnak.

Svastits Géza (1896-1961) Enyingen született, Nyíregyházán járt gimnáziumba, majd Budapesten a Műegyetemen szerzett diplomát. Kezdetben Szombathelyen, a MÁV üzletvezetőségén dolgozott. 1925-ben költözött Keszthelyre és önálló építész irodát nyitott. A Nyugat-Dunántúl településein számos lakóépület mellett több jelentős középület, községháza, iskola tervezése is az ő nevéhez fűződik. Tervező tevékenysége mellett aktív közéleti munkássága is volt. Rendszeresen publikált, 1931–1941 között a Keszthelyi Gazdasági Akadémia képzésén tanított, emellett Keszthelyen és Zala vármegyében számos civil szervezet tagja volt.[2] Fontos szerepet töltött be a keszthelyi vitorláséletben, a Keszthelyi Yacht Club elnöke volt. 1934-ben, amikor a Balatoni Yacht Club az első tókerülő Kékszalag vitorlásversenyt rendezte, Svastits Géza is részt vett a szervezőbizottság munkájában.

Alkotó tevékenyégének a keszthelyi székhellyel működő irodájából adódóan Keszthely és a Balaton régió lett a fókusza, de emellett számos más nyugat-dunántúli településen is megbízásokhoz jutott. Utóbbiak közé tartozik például a letenyei főszolgabíró hivatal, a sümegi tisztviselőtelep, Zalaegerszegen a ravatalozó kápolna és a Zalaegerszegi Gazdakör székháza és a villanytelep.[3] Ekkoriban még kevés építész tevékenykedett a vidéki városokban, ami megkönnyítette a munkaszerzést, ugyanakkor írásaiban többször is felhívta a figyelmet a vidéki szakemberhiányra és az építőmesterek önkényes, szakszerűtlen megoldásaira.

Balatoni tervező tevékenysége során számos villát és középületet tervezett a tópart településein. Épületeinek formaképzése kezdetben a klasszicizáló építészetet követte, később – kortársaihoz hasonlóan – fokozatosan nyitott a modern építészet felé. Ez a szemléletváltás publikációiban is megjelenik: míg a húszas évek végén közölt épületei még a historizáló irányzatokat képviselték, a harmincas évektől megjelenő esszéiben már a modern építészetet propagálta. Korai alkotásai közé tartozik a keszthelyi ravatalozó épület (1929) és a füredi főszolgabírói hivatal. Mindkét alkotás letisztult, egyszerű tömegformájú, klasszicizáló formaképzésű épület. Ezekben az években jelentette meg balatoni villaterveit a korabeli szaksajtóban. Raksányi Gyulával közösen jegyzett alkotásait a Magyar Építőművészetben is publikálta, először két házat „balatoni villa" megjelöléssel, majd további két, kenesei villatervet Lavotta Gyula Székesfővárosi Tisztviselők balatonkenesei üdülőtelepéhez kapcsolódóan. A telep történetéről a sorozat korábbi epizódjában már részletesebben írtam. A Svastits és Raksányi páros által közölt egy- illetve kétszintes villák tervei Lavotta Gyula üdülőépületeihez hasonlón historizáló formaképzésűek voltak.

Keszthelyen Svastits jó kapcsolatot alakított ki a Festetics családdal és ebből a kapcsolatból számos megbízás fakadt. A harmincas évek elején a Festetics családtól megbízást kapott a keszthelyi Halászcsárda megtervezésére. A tóparti épületet a „Hortobágyi csárda" mintájára formálta meg, ami érdekes példát mutat a korszakban jellemző tájegységek közti kölcsönhatásokra. Ezek a transzferhatások egyrészről a Trianon után a magyar építészetben felerősödő nemzeti identitáskeresésből, másrészt szintén a Trianont követően felfutó belföldi turizmus vidék iránti romantikájából fakadtak, és ez a két hatás a Balaton-part esetében össze is kapcsolódott. Azonban míg az előző részben Erdély és Balaton kapcsolatára példaként bemutatott Toroczkai Wigand Ede alkotások elsősorban a nemzeti identitáskeresés útjait tükrözték, a Svastits Géza által tervezett Hortobágyi csárda keszthelyi mása inkább a turisztikai romantika iránti igényt elégítette ki.

Keszthely új üdülőtelepét, a Helikon ligetet is a harmincas években kezdte el parcellázni a területet tulajdonló Festetics család. A Keszthely Helikon Liget Parcellázási Iroda vezetésére Svastits Gézát kérték fel. A terület a városközponttól és a parktól nyugatra, a tópart és a főút között helyezkedett el, saját önálló stranddal. A parcellázást a déli parti nyaralótelepekhez hasonlóan egy ortogonális rasztert követve alakították ki, amelyet egy hangsúlyos vízpartra lefutó tengely osztott ketté. A strand kialakításánál is az északi és a déli part előnyeinek ötvözését emelték ki: „Partja lejtősen mélyül, mint általában a zalai part, de bársonyos homokja a somogyi partra emlékeztet."[4]  A part felé lejtő területen kialakított 160-300 négyszögölös telkekről nemcsak a vízre, de a vulkanikus hegyekre is rá lehetett látni. Ugyanakkor érdekes, hogy a harmincas években a parcellákat már nemcsak a nyaralás, hanem az egész éves lakhatás lehetőségével hirdette meg Svastits: „Keszthely-Helikonliget egyesíti a városi lakás előnyeit a balatoni üdülőhelyek ideg-nyugtató hatásával. Olcsó életlehetőségeket nyújtva, hivatva van arra, hogy a nyugalmat és kényelmet szerető családok állandó, téli-nyári letelepülési helye legyen."[5]

A Helikon liget területén Svastits több nyaralót is maga tervezett meg. Ezek közül ismertebb alkotása a Reischl Vencel számára készített ötszobás, emeletes villa, amely 1942-ben készült el. De szintén a Helikon liget területén épült fel a pécsi Erzsébet-Tudományegyetem üdülőháza is 1935-ben. A harmincas évek elejétől nyaranta Keszthelyen rendezett nyári egyetemi képzéseket a pécsi intézmény. Az építkezés ugyanakkor a korábban már ismertetett két háború közti „szociális" üdülőépítési programba is illeszkedett. „A magyar főiskolák mindinkább tudatára ébrednek azoknak a szociális feladatoknak, melyek a diáksággal szemben részükről fennállanak. Mind nagyobb számban keletkeznek diákjóléti épületek, amelyek a nehéz életküzdelem árán tanuló diákok sorsát enyhíteni hivatottak, úgy a tanév idején, mint a pihenésre szolgáló hónapokban, amelyekben új erőt gyűjt a diákság a tanévre."[6]

Az épület eredetileg egy épületszárnyból állt, később ezt a lépcsőház felőli oldalon T alakban egy keresztszárnnyal bővítették. A földszinten kapott helyet a hall és az étterem, három szoba a tanárok számára, valamint a gondnoki és házmesteri lakás. Az első és második emeleten 12 darab, egyenként négyágyas szobát helyeztek, amelyekhez emeletenként egy-egy további tanári szoba kapcsolódott. Minden szobának saját fürdőhelyisége volt.[7] Érdekes, hogy a szobák tájolása nem a Balaton, hanem a főút felé nézett és a szélesebb függőfolyosók, amelyek erkélyként is funkcionáltak, néztek a tó felé. A konyhát az alagsorban alakították ki, amelyhez az épület melletti bevilágítóudvaron keresztül biztosították a természetes napfényt.

A Helikon liget nyaralóövezetéből kiemelkedő épülettömeg, a lépcsőház vertikális hangsúlya és a földszinti tornác ívsora karakteres megjelenést adott az épületnek. Svastits Géza a harmincas évek elejétől fokozatosan nyitott a modernitás felé, az épület funkcionális szerkesztése, szikár tömeg- és homlokzatképzése már ennek az átalakuló szemléletnek az eredménye. Az épület megformálására azonban érezhetően más korabeli irányzatok, például az olasz novecento is hatással lehetett, amely irányzat klasszicizáló karakterével Svastits számára a történeti és a modern építészet közti átmenetet jelenthette. Az elkészült üdülő összetett formaképzése, az emeletek szikár, racionális szerkesztése és a földszinti tornác impulzív megjelenése ugyanakkor még kissé kiérleletlen összképet eredményezett. Az egyetemi üdülő később a szocializmusban tulajdonost váltott és többször átépítették. Sokáig az Orvos-egészségügyi Dolgozók Üdülőjeként működött, majd Forrás panzióként üzemelt. Az utóbbi években már üresen, elhagyatottan áll.

Svastits Géza építészeti tervező tevékenysége mellett aktív szervezői és szakírói tevékenységet folytatott. Részt vett a Balatoni Intéző Bizottság munkájában, Keszthelyen a BIB számára „kirendeltséget" tartott fent, a helyi építtetők számára pedig tanácsadó tevékenységet biztosított. A Balaton régió építészeti színvonalának javítása több írásában is foglalkoztatta. Első felszólalása az 1931-es Balaton ankéton hangzott el „Műszaki szerv létesítése a balatoni építkezések ellenőrzésére" címmel, amelyben az építtetők szándékait empátiával szemlélve, egy hatékonyabb építésügyi rendszer kialakítását sürgette. „Megcsinálta sajátkezűleg készített kis vázlatait, amikhez görcsösen ragaszkodik és nem hagyja magát attól eltéríttetni. Távol áll az ő ízlése a most kifejlődött korszerű építési stílustól. Tehát saját elveinek érintetlenségét és ízlésének érvényesülését csak úgy tudhatja megőrizni, ha hibás és kezdetlegesen felskicceit vázlatocskájára egy környékbeli kismestertől közvetlenül árajánlatot kér, aki az említett vázlatot saját és jól alkalmazkodó felfogásával feldíszíti."[8]

Ekkoriban már jelentős problémát okozott a települések rendezetlen összképe. Írásaiban építészeti, települési és tájegységi léptékben is az egységes szabályozás és építésügyi felügyelet mellett foglalt állást.