Két gesztenyefa – A balatonfüredi Esterházy-kastély Látogatóközpont
Megújult a balatonfüredi Esterházy-kastély műemlék épülete és kortárs kiegészítésként egy új fogadóépülettel bővült, amely izgalmas kontrasztot képez a meglévő kastéllyal. A projektet az MCXVI Építészműterem vezető tervezője, Herczeg László mutatja be.
2016-ban találkoztam először a házzal, pontosabban nem is ez lett volna az első feladatom, hanem a telek aljában lévő volt vendéglő felújítása. A műemlék épület akkoriban magántulajdonban volt és épp egy apartmanházat terveztek mellé, persze úgy, hogy a régi romos épületet hagyták volna magába roskadni. András István főépítésznek sikerült meggyőzni a polgármestert, hogy próbálják megmenteni a házat. A város a tulajdonosnak cseretelket ajánlott, ahol levetve a műemlékkel járó nyűgöt, az boldogan megépíthette lakóházát. Ezzel együtt a város magára vette az épület fenntartását, a felújításhoz elkezdett forrás után kutatni. A Balaton-felvidéki kultúrtáj és azon belül Füred reformkori városrésze világörökség várományos helyszín. Az ilyen területekre már akkor is le lehetett hívni uniós forrásokat. Kiegészülve tíz másik Balaton-felvidéki településsel sikerült egy támogatási programot összeállítani és sikeresen pályázni.
Mi eközben már készítettük a különböző koncepciókat a hasznosításra. A tervezésbe a kiváló építész Vörös Tamás kollégámat vontam be. Az korán eldőlt, hogy valamilyen, a kultúrtáj kialakulásával, a savanyúvízzel, a nyaralástörténettel összefüggő, azokat bemutató funkció kerülhet a házba. Végül az engedélyezési tervek 2018-ra, a kiviteli tervek 2020-ra készültek el.
1780 körül Esterházy Kázmér megunta, hogy fürdőkúráihoz lajtos-kocsikkal hozassa Füredről a savanyúvizet. Az is lehet, hogy csak átszámolta a költségeket, mert úgy döntött, a Balatonhoz közel, a Kiserdő melletti magaslaton földszintes kúriát építtet magának. A munka elvégzésével Pauly Mihályt bízta meg, aki akkoriban a pápai uradalom pallérja volt. Fellner Jakab, a nemesi család építésze az ilyen kisebb munkákkal nem foglalkozott. Pauly ekkor már 8-10 éve állt az uradalom szolgálatában, számos kisebb épület, falusi plébániatemplomok, polgárházak fűződtek nevéhez.
Céhbeli mester volt.
A főnemest azonban az utazás fáradalmai is megviselték, ezért két év után a házat kiadta, a bérlők azt fogadónak hasznosították. A szállás funkció egészen az 1990-es évekig megmaradt. Az épületet kétszer bővítették: az 1820-as években emelet került rá és megépült a vendéglő a telek aljában, majd 1940-ben rákerült a második emelet is, ami miatt támpillérekkel, vonóvasakkal kellett a szerkezetet erősíteni. A jelenleg látható egységes neobarokk homlokzat is ekkor készült el. A 70-es, 80-as években, a Balaton felé eső területen megépült a Szívkórház Pázmándi Margit (ÁÉTV)* által tervezett együttese. A tó felé lágyan eső terepet vízszintesre gyalulták, ezért a Liliom utcán, ahová a kórház gazdasági bejárata került, dupla támfalrendszerrel kellett az Esterházy szállót megtámasztani.
A korabeli térképek szerint, az arácsi út az épületek közötti udvarra futott be. A szállónak nem volt klasszikus fogadótere, a kert-udvar látta el ezt a funkciót. A telek déli sarkán egy harmadik épület is állt, ami istálló, gazdasági épület lehetett. Telepítési koncepciónkat ezek alapvetően határozták meg. A város felől lépcsővel, a kiserdő irányából kerti utakkal a megérkezést az udvarra irányítottuk. Az új fogadóépületet a kert déli részén helyeztük el, zártuk a teret, ugyanakkor finoman lemozdítottuk a műemlék adta koordinátarendszerről és nyitottuk a tó felé. Az épületeket egységes támfalrendszerrel fogtuk össze, posztamenssel rehabilitálva az idők során számtalanszor sérült kis dombot. A kialakult fogadótéren fontosnak tartottuk a víz jelenlétét. A kertben számos, a háború után ültetett gesztenyefa áll. Kettőt, vagy ahogy Balogh Andi tájépítész kollégám mondaná "Őket" a régi támfalba benőve két méter szintkülönbséggel találtuk meg. A környezet megújítását, az új támfalrendszer befűzését sikerült a visszakapaszkodó fák megőrzésével megoldani. Végül a burkolt téren összegyűlt csapadékvizeket is a fák tövéhez kötöttük be, a szökőkút csurgalék vize is ide folyik.
A műemléket konzervatív módon újítottuk meg, a lehető legtöbbet anyagában is megőrizve a különböző korok egymásra rakódott rétegeiből. Az új fogadóépületet kortársra hangoltuk, jól pozícionált körablakkal a tó felé átláthatóvá tettük. Sokáig tartotta magát a koncepció, hogy a két épületrészt nem kötjük össze, végül az egybetartozó funkció miatt egy kis üveg nyaktag készült. A kivitelezés során építéskori szekkók kerültek elő, amit Kis Virág Glória és kollégái mentettek meg és restauráltak, a város pedig plusz forrást biztosított rá.
Szeretek építkezésre járni. Követni, egyeztetni, változtatni, alkalmazkodni az építés közben. Egy ilyen öreg épület megújításánál ez alapvető feladat. A legszembetűnőbb változtatás volt, hogy a kivitelezés során cseréltük le a finombeton burkolatú vasbeton támfalakat, a bontásból helyben kinyert, már kockára faragott, füredi mészkőből rakott, hagyományos súlytámfalra. Rengeteget köszönhet a ház Gáncs Attila Tibor kivitelezőnek. Ő maga is építész, az építés során, három és fél éven keresztül gondolkodtunk együtt. A projekt végig súlyos forráshiánnyal küzdött. Persze vannak részletek, amik nem teljesen úgy sikerültek, ahogy szerettük volna, de összességében jó minőségben készült el a ház. Nagyon remélem, hogy végül sikerült rendesen elszámolnia.
Azt hiszem, ez egy kerek történet, ami most zárul, és a hely építésből intézménnyé válik. A kiállításról jók a visszajelzések, az üzemeltetés folyamatosan alkalmazkodik. A földszinten és a kerthez kapcsolódva publikus terek sorát terveztük meg. Nem tartok tőle, hogy Füreden ne töltenék fel könnyedén eseményekkel. Én is gyakran elmegyek majd, hogy lássam milyen állapotban vannak a gesztenyék…
Herczeg László építész
*Helyesbítés: A szövegben korábban hibásan a KÖZTI volt megjelölve a Szívkórház tervezőjeként, Pázmándi Margit korábban valóban a KÖZTI munkatársa volt, de a Szívkórház tervezésekor már az ÁÉTV-nél dolgozott.
Szerk.: Hulesch Máté
