Két jelenség

Két tér, két azonos „színeket” képviselő politikai vezetés, két módszer, kétféle sors. Hogy melyik „európaibb”? Az olvasóra bízom – lehet szavazni. Vélemény Bardóczi Sándortól.

Felütés
2011. június 7-én kapkodhattuk a fejünket, amikor több sajtóorgánum leközölte Hutiray Gyula, újdonsült városfejlesztési ügyekért felelős főpolgármester-helyettes nyilatkozatát arról, hogy egy „közbeszerzéses ötletpályázaton” – maga a szókapcsolat is érdekes – eldőlt, hogy a FŐMTERV Zrt. tervezheti át a nevében és BKV tájékoztató tábláiban nemrég már „megújult” ex-Moszkva teret, azaz régi-új nevén a Széll Kálmán teret. A szakma ugyanis egyáltalán semmiféle jelét nem észlelte kiírt ötletpályázatnak – aminek egyébként a szabályok szerint át kéne futnia az illetékes szakmai kamarákon, hogy minden tekintetben megalapozott kiírás szülessen. A „Kalef” – ahogyan régen becézték – a budai oldal egyik legfontosabb tere, amelynek átépítésére több mint húsz év vajúdás sem volt elegendő. Számtalan urbanisztikai ötletelés, tervváltozat és térépítészeti koncepció született, amelyek jelentős részét a MŰ-HELY Zrt. (Nagy Béla) készítette el, de soha nem volt elegendő forrás a megvalósításra.

A dolgok azután vettek gyors fordulatot, hogy az év elején állami költségvetésből a rendezésre elkülönítettek hárommilliárd forintot, amely azonban a korábbi terveknek csak a töredékét engedi megvalósítani - elsősorban a fonódó villamosra fókuszálva. Az új közlekedésfejlesztési csúcsszerv, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) írt ki erre a feladatra közbeszerzési értékhatár alatti „ötletpályázatot”, amely éppen ezért lehetett zárt és meghívásos. Ami ebben az egyetlen pozitívum: a szervezet nem automatikusan kiadta, hanem megversenyeztette azt a három legnagyobb budapesti közlekedéstervező céget, amelyeknek a tér fordulatokban gazdag közlekedési viszonyaira nagy a történeti rálátásuk. „A három jelentkező közül”, olvasható az origo.hu közlésében, a FŐMTERV lett a befutó. Háttér információink szerint azonban a „jelentkezők” nem jelentkeztek, meghívták őket. Továbbá nem közbeszerzés és nem „ötletpályázat” zajlott le, hanem elkészült három tanulmányterv szintjét súroló pályázat és árajánlat a szerzői jogról történő előre lemondás mellett. (Ilyen jogokról való lemondás a kamarai hivatalos álláspont szerint egyébként jogi lehetetlenség). A Beleznay Éva korábbi főépítész által kezdeményezett, de végül el nem fogadott új Fővárosi Építési Keretszabályzat (FÉK) passzusaiba – helyesen – belekerült volna valami olyan megfogalmazás, hogy a város előre meghatározott, kiemelt jelentőségű, közérdekű pontjain csak nyílt tervpályázat lebonyolítása után lehet beruházást megindítani. Ha ez a szabálygyűjtemény érvényben lenne, akkor a Széll Kálmán tér ügye már nem ilyen hátsószobai módon rendeződik.

A tér több mint húsz éves tervezéstörténete, ha másra nem is, arra talán elegendő információval szolgálhatott volna, hogy abból egy jó tervezési program szülessen egy nyílt pályázat számára. A BKK valamiért nem gondolta azt, hogy ez lehet a helyes út. Régi reflexek egy új szervezetnél? Pedig a tér rendezése nem pusztán közlekedési kérdés: úgy érzem, ha ismét elsődleges prioritást élveznek majd a téren a közlekedési és közmű szakágak nyomvonalai, és ahhoz kell majd idomítani a tér megjelenését, abból ismét csak vizuálisan zavaró, léptéktévesztő, bizonytalan tömegekre, dézsás növényekre, resztli területek bezöldítésére, átfogó téri koncepció nélküli hályogkovácsolásra futja majd szabadtér-építészeti szempontból, ahogy ez ma a Móricz Zsigmond körtér esetében tapasztalható.

Átütés
2011 márciusában a XV. kerület vezetése nyílt tervezési ötletpályázatot írt ki Újpalota főterének környezetalakítására. A kiírásra 65 (!!!) érvényes pályamű érkezett, amely a válságfaktort kiválóan illusztrálja: mintegy 150 tervező tartotta érdemesnek elindulni az anonim megmérettetésen. Ezekből a zsűri végül 11 pályaművet díjazott és bár első helyezést is kiosztottak – itt gratulálok a Láris Barnabás - Vesztergom Ádám - Gyüre Borbála - Csontos Csenge - Kőhalmi Nóra - Antal Márk alkotta csapatnak – a kiíró mégis úgy látja, hogy a díjazott alkotások mindegyikében van olyan ötlet, amitől a majdani főtér működőképesebbé válik, és ezeket fel is akarja használni a kiviteli tervezéskor.

Nem szabad elfeledni azt sem, hogy az újpalotai főtérről való gondolkodás nem 2011 márciusában indult el: a kiírás programját sok év civil vajúdása, és egy erre a célra alakult formáció, a Nyírpalota Társaság küzdötte, szenvedte ki, leginkább a korábbi vezetés generálta ellenszélben. A régi vezetésnek ugyanis volt egy jól bevált házi tervezőcsapata, akik szíves örömest megtervezték volna az újpalotai főteret. Csak éppen akiknek tervezték volna, azok nem voltak megelégedve az első vázlatokkal. 2005-ben ezért a civilek előléptek azzal a koncepcióval, hogy „Álmodjuk meg közösen Újpalotát”. Ezen belül programokat szervezetek arra a kérdésre, hogy „Milyen Főteret szeretnénk?”. Az akkor civil, szakértő segítőként közreműködő Novák Ágnes építész most alpolgármesterként felügyelte az ötletpályázat lebonyolítását. A nagy üzenete a történetnek: így is lehet. Hosszabb, rögösebb, de nyílt úton.

Mélyütés
A Széll Kálmán térre benyújtott „ötletpályázatok” tervi tartalma vagy pusztán látványtervei egyáltalán nem publikáltak a sajtóban, azokat a BKK vagy a Főváros - úgy tűnik - nem óhajtja megosztani a nyilvánossággal. Biztosan úgy gondolják, hogy úgysem érdekel ez senkit. Innen jelzem: sokakat érdekelne. Lesz viszont véglegesített tanulmányterv – várhatóan nyár végére. Éppen ezért most csak a tervezőről való döntés ténye került napvilágra, meglehetősen pongyola sajtóátiratban, már ami a fenti anomáliákat illeti. Az Újpalotai Főtér pályázatokat – amely ténylegesen ötletpályázat volt – kiállításon ismerheti meg a nagyérdemű. Hozzá is szólhat. A Kalefnél egyenlőre csak a nyertes csapat összetétele ismert, maga a nyertes pályamű nem. A „tervversenyre” felkért FŐMTERV a Finta Stúdiót, és a Garten Stúdiót vitte magával a megmérettetésre.

Nem elvitatva egyik cég érdemeit sem, továbbá nem feltételezve azt, hogy az érintett cégek nem képesek akár kiváló minőségben megbirkózni az igencsak nehéznek ígérkező feladattal, az ember szája íze a fentiek tükrében mégis keserű: olybá tűnik, hogy a Széll Kálmán tér tervezési megbízásának kiadása esetében Fővárosunkban, vagy éppen a BKK berkein belül még mindig inkább a moszkvai állapotok a mérvadóak.

Hölgyeim! Uraim! Állítólag idén Magyarországon a „megújulás éve” van. Ennek jegyében jó lenne látni, hogy a város kiemelten kezelendő köztereiről elkezdenek máshogy, más módszerekkel gondolkodni, mindannyiunk érdekében. A minta adott: a XV. kerülettől, úgy vélem, érdemes lenne tanulni.