Kévés György: "Egy ilyen nagyságrendű terv bírálatánál tiltakozni kell!"

Kévés György Kossuth-, Ybl- és Prima Primissima díjas építész, az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesületének elnöke nyílt levélben fordul a szakmához, feltárva a Bécsi utcai ügy mögötti konkrét és általános problémákat, javaslatokat is tesz azok megoldására.  

Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete - ÉMKE és elnöke, Kévés György levele, amit ma juttatott el szerkesztőségünkhöz, s amit a szerkesztőségnek szóló bevezető nélkül, teljes terjedelmében itt közlünk.

Figyelemmel közös ügyünkre, a Magyar Építészet és Építés rendkívüli fontosságára, annak a Magyar Nemzetstratégiában – ma még sajnos ilyen nem létezik, de reméljük az új Alkotmányunk ezt is tartalmazni fogja – meghatározó helyzetére, a levélben közölt (csak pusztán tervezett) tárgyi, egy konkrét épületre vonatkozó észrevételeket helyesnek tartjuk, de – és ez a legfontosabb – a magyar építészet jelenlegi helyzetében a levél semmire nem kötelező enyhe bírálata, messze nem elégséges, így számunkra elfogadhatatlan!

A Tervtanács tagjainak állásfoglalása felháborító! Éppen ezért amikor a Tervtanácsok mára így, vagy úgy a multik állandó kiszolgálói, mi csak a magyar építészet, építés helyzetének teljes áttekintését, csak egész vertikumában történő vizsgálatát tartjuk helyesnek, megfelelőnek és elfogadhatónak!

Számunkra érthetetlen, hogy a levél nem tesz említést a közelmúltban történtekről, mint például: ugyanezen angol cég, a Foster & Partners óriási, több ezer négyzetméteres projektet valósít meg „Duna passage” címen, Csepel sziget egy rendkívül értékes területén! Milyen tulajdonú telken és kinek a részére építik ezt a giga projektet, amikor stagnál a hazai ingatlanpiac, óriási mennyiségű lakás és irodaház áll üresen!?

A továbbiakban az is érthetetlen az írásban, hogy a tiltakozó levelet olyan személy is aláírta, aki részt is vett a dicstelen Bécsi utcai terv bírálatában. Úgy gondoljuk, ez így önmagában is etikátlan. Ez rontja a bírálat erejét!

A módszer még abban a helyzetben is elfogadhatatlan, ha az illető személy a zsűriben a terv ellen szavazott. Egy ilyen nagyságrendű terv bírálatánál tiltakozni kell – nem egyszerűen nemmel szavazni, mert ez semmit sem ér, a multik ezen csak mosolyognak – ez esetben azonnal a médiákon keresztül a nyilvánossághoz kell fordulni, vagy mint Kóris János építész professzor úr tette a „Kormányzati negyed pályázatánál”, lemondva az igen tetemes zsűri díjról, tiltakozásul visszalépett!

Sajnos az ilyen levélhez hasonló írások, megnyilvánulások – jó szándékuk ellenére is – a lényegről terelik el az ország – a köznép – figyelmét és ezért szakmailag károsak is!

Mint ahogy a nagyon szakszerűnek ható, de közember számára nehezen érthető - az MR1 egyik (2010. július) reggeli adásában - Dobai János kiváló építész kollegánk a Bécsi utcai tervvel kapcsolatos bírálata inkább esztétizáló, a közember számára túl szakszerű, nem szakembernek szinte érthetetlen. Dobai ellenvetéseit azonnal elnyomta a másik „zsűror” az „Országos Főépítész” Fegyverneky Sándor hosszúra szabott időkeretben a terv, de főképp az angol cég dicsőítése és tévedhetetlenségét igazolni szándékozó nyilatkozata. Sajnos ilyen - Dobai kolléga féle - nyilatkozatok a jó szándékuk ellenére is sokszor csak ártanak, mert a közember rögtön úgy gondolja, hogy a hosszan beszélő országos főépítésznek van igaza, és ezek után mit is törődjön a civil szféra a magyar építészet meglévő problémáival. Különben az Építész Kamara volt elnöke és az országos főépítész Fegyverneky úr és társai, akik a „Kormányzati negyed” pályázatán felelőtlen nyilatkozataikkal sok kárt okoztak az építész szakmának, mit kerestek ma 2010. júniusában egy ilyen Tervtanácsban, mint zsűrorok? Talán ma is ők a volt kormánypártok megbízottjai? Van ilyen még? Hihetetlen!

Előzetes eszmefuttatásunk után – a mi megítélésünk szerint – az ország a legsürgősebb tennivalói dióhéjban az alábbiak:

A.) A napokban a Parlament által jóváhagyott Nemzeti Földalapba azonnal be kell vonni a még szabad építési területeket és a meglévő épületállományunkat is!

        Nem szabad engedni – egyszerűen tilos – hogy az Állam vagy az Önkormányzatok, de akár magáncégek és magánszemélyek szorult helyzetükben, pénzhiányában elkótyavetyéljék – a pénzzel ma is bőven rendelkező külföldieknek fillérekért eladják – építési területeinket és a még megmaradt épületállományunkat. Magyar építész lassan egy „budit” sem fog tudni építeni – mert nem lesz magyar kézben építési telek!

        Az államnak elővásárlási jogot kell biztosítani minden ügyletnél, mert mint mindannyian tudjuk, pillanatnyi szegénységünk miatt a külföldiek olcsón megveszik ingatlan vagyonunkat (mint a termőföldjeinket és esetleg később átminősítik építési területté, mint az például Budapest XVII. kerületében folyamatában történt az elmúlt évek alatt) „bespájzolják”, és azután deklarálják és világgá is kürtölik, hogy „MAGYARORSZÁGOT MÁR FELVÁSÁROLTÁK!" Javasoljuk: dr. Budai Gyula úr lépjen fel a Magyar Építészet érdekében is!

Ez ma az első legsürgősebb és legfontosabb lépés, melyet a Parlamentnek is sürgősen törvénybe kell iktatnia és a megszületendő ALKOTMÁNYBAN is rögzíteni kell!

B.)  Tudomásul kell venni!

Az építészet a magyar kultúra és egyben az egyetemes kultúra része, ahogyan az egyetemes kultúrából részesül a magyar kultúra (minden nemzeti kultúra); értékeit értelmezni csupán ebben a kontextusban érdemes. "...nem elválni tőlük, hanem közéjük állni" - fogalmazta meg a programot világosan már Babits Mihály.

A civilizációs ártalmak kivédése, elkerülése
a globalizmus korában akkor (és csak akkor) lehetséges, amennyiben a lokalitásunk minden erejét latba vetve markáns nemzeti vonásokkal gazdagított kultúrát hozunk létre.

Ehhez szükséges:

• helyes viszony a tradícióhoz, (többek között a 19. század végén, a 20. század elején a valódi magyar építészet megteremtése terén elkövetett mulasztásainkat késve, de pótolnunk kell!)
• a provincializmus elkerülése, (ne a mindenkori politikusokhoz és a percemberekhez igazodjunk és ne a “Nyugat” legyen az etalon)
• divatáramlatok átszűrése hiteles értékrenden, (figyelmeztetően jó példa erre a “Posztmodern mozgalom” gyors kimúlása, pedig akkor is sok ma is ügyködő magyar kolléga “megtévedt”)
• ideológiamentesség, depolitizálás, (vigyázzunk, hogy ne következzen be egy újabb – most már a külföldiek által irányított – új szoc.reál vagy glob. reál!). Sajnos itt-ott már vannak jelek erre is!
• az intézmények szakmai hitelessége, (a mai tarthatatlan helyzetet csak civil kontrollal, minél több szakmai vélemény befogadásával lehetséges megfordítani. Látható például mit tett eddig a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművész Szövetség a Bécsi utcai ügyben. KIVÁR? MIRE? A MÉSZ elnöke maga is a zsűri tagja volt! Az Építész Kamara jelenlegi elnöke csak most utólag tájékozódik az ügyben? Hogy van ez, hisz MÉK tagok a zsűri tagjai is! Ki a felelős, a MÉK vagy tagjai? 
  Figyelem, mert ma is ugyanazon személyek zsűriznek, akik a régi rendszert is kiszolgálták.)
• civil szerveződések támogatása, többek között (meg kell szüntetni az elkorrumpálódott kötelező kamarai tagságot, mert ez a tény is szüli a KORRUPCIÓT, és a multikkal való bratyizást!)
• aktív nemzetközi kapcsolatrendszerek, (nem csak az úgynevezett nyugati világ építészetére kell tekintenünk, más földrészek építési kultúráját is monitorozni kell!)
• nyitottság, átjárhatóság a tudományos és a művészeti szellemi életben, (szoros kapcsolatot kell kiépíteni az építészetet mindig inspiráló konstruktivista képzőművészettel, festészettel, szobrászattal, iparművészettel. 
  Figyelem: Aczél elvtárs, a nagy ellenfél már régen meghalt, a régi rendszer – ezek szerint csak részben – de összeomlott.

• Az építész oktatásban a Műegyetem oktatási rendszerét sürgősen át kell alakítani. Saját védelmünk érdekében meg kell szüntetni az építész oktatásban a máig élő “szovjet hagyományokat”. Mint mindenki előtt tudott, itt sem történt rendszerváltás!
  
  AZ ÉPÍTÉS TELJES VERTIKUMÁT ISMERŐ, GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZEKET KELL KÉPEZNI, AKIK KÉPESEK A TERVEZÉSRE, KIVITELEZÉSRE, A MARKETINGRA, SZÓVAL EGY KOMPLEX BERUHÁZÁS LEBONYOLÍTÁSÁRA. 
  
  Meggondolandó a középkáder képzésnél az egykor – Ybl Miklós által alapított – jól bevált Felső Építőipari oktatási rendszer visszaállítása. Részben ebből a rendszerből – a gyakorlati oktatás bevezetésével – jött létre a Bauhaus is Németországban. Így az újonnan képzett szakember gárda segítségével - a hazai és külföldi nem szakemberekből álló multik hatalmát megtörve létrejöhet végre egy valódi, sokszínű magyar építészet! Például önállóan meg tudnak egy projektet szőröstül bőröstül valósítani. Nem a lealacsonyító 1%-os tervezési díjért, (ma ennyit kap egy magyar építész) vagy "díjszámításért" kell kuncsorogni, a Versenyhivatallal szemben harcolni, mert mint egykor Hauszmann Alajos és társai voltak, (cca. 10%-os) ÉPÍTÉSVEZETŐVÉ KELL FELNŐNI! Fel kell hagyni azonnal a multikat kiszolgáló, magunk ellen, pénzért történő DESIGNER KÉPZÉSSEL a Műegyetemen!
  
  Szakmai középkáderképzésben a minőséget kell megkövetelni! Felül kell vizsgálni egyes főiskolák mai státuszát, ezek létjogosultságát! Kell-e egyetemi szintű gyakorlati oktatás nélkül középkáder képzés, vagy vissza kell térni az egykor sikeres felsőipari képzésre?)
• Szakmai érdekképviseletek működésében átláthatóságot kell biztosítani! (Ki kell terjeszteni a szakmai civil kontrollt és meg kell szüntetni a kötelező kamarai tagságot. Meg kell szüntetni a korrupciót! Svájcban nincs Építész Kamara, Svédországban nem kötelező a kamarai tagság, miért kell nekünk még mindig a k.u.k. modellt követni, és a kamarák vezetését sok esetben alacsony képességű, jól fizetett cezaromániás személyekre bízni? A kettő között szoros összefüggés van! Elfogadhatatlan, hogy bukott figurák (lehetnek ezek jobb- vagy baloldaliak) egy külső hatalom szolgálatában minden zsűriben szerepelnek és "uram bátyám", "kéz kezet mos" módszerrel évtizedek óta működnek - ahogy működtek már a kommunizmusban is.
• Szakmagyakorlásban a szakszerűséget kell elérni! Ezt csak jól képzett – az építés minden területére alkalmas (tervezés, kivitelezés, marketing) kollégák tudják biztosítani, nem a laikus kamarai ellenőrzésen kell gondolkodni, mint ezen a Kamara gondolkodott, talán gondolkodik is!
• Hatósági munkában - hihetetlen, de az ország kétharmados választási többségi véleménye után ma is azok hozzák a szabályokat, akik segítették a szakmát a mai lehetetlen helyzetbe süllyeszteni! Olyan személyekre kell a szabályozásokat, a hatósági munka előkészítését bízni, akik értenek hozzá és szakmai gyakorlattal rendelkeznek!
• A településtervezésben vissza kell az építész vezető szerepét állítani. Vissza kell térni sürgősen az RRT rendszeréhez, nem lehet privilégium a várostervezés!
• Budapestet vissza kell csökkenteni az 1938-as (1950 januári) határaihoz. (Meg kell szüntetni a fővárosi "vízfejet". Függetleníteni és önállósítani kell a peremkerületeket, mint például Békásmegyer, Csillaghegy, Pesthidegkút, Budafok, Újpest, Kispest stb. kerületeket le kell választani! Meg kell szüntetni a kerületek építési önállóságát, az építési és a telekingatlanokkal való "bulizásokat" stb.! Módosítani kell az önkormányzati törvényt!
• Több éves moratóriumot kell bevezetni a külföldi építészek Magyarországi működésére. Valójában nekünk sincs lehetőségünk Nyugat-Európában tervezni és építeni, hiába vagyunk EU tagok.

Vegyünk példát a 19. századból, gondoljunk Hauszmann Alajos a Királyi Vár egykori ÉPÍTÉSVEZETŐJÉRE (ez volt a hivatalos rangja), a Műegyetem vezető professzorára, aki a Vár teljes építésének vertikumát tarthatta kézben, és nem alkudozott a korabeli multikkal, hogy 1% vagy 1,5% legyen a megalázó „designer” (egykor tervezői) díj, melyet sokszor a derék „fejlesztő” ki sem fizet! – mint több kolléga bizonyára tapasztalta is.

Tanulságként szó szerinti idézet Hauszmann Alajos - korabeli, több mint 100 évvel ezelőtti - naplójából
(Meghívás Bécsbe)

“A főhercegi látogatás után néhány héttel Bécsbe hívtak, és akkor Montenuovo Alfred herceg első udvarmester - hivatkozással a főherceg budapesti látogatására, aki dicsérte működésemet - ajánlatot tett, hogy a bécsi Burg folytatólagos építésének vezetését fogadjam el, mivel a budapesti eredmények után ítélve remélik, hogy én ott is meg tudok felelni az udvar kívánalmainak.

Az ajánlat reám nézve rendkívül hízelgő volt, de mivel a műegyetemi tanárságról lemondani kellett volna, és hetenként 2-3 napot Bécsben tölteni vagy egészen átköltözni, - de különösen azért nem fogadtam el, mert akkor mint a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke egy nagy deputációt vezettem Tisza István miniszter úr elé, mely alkalommal tiltakoztunk az idegen építészek meghívása, illetőleg a nemzeti és kolozsvári színházakra való megbízatások ellen - lehetetlennek tartottam, hogy most én menjek Bécsbe építésznek. Biztosra lehetett venni, hogy a bécsiek is hasonló módon tiltakoztak volna mint mi. De egyébként Ohmann felderítette nekem az ottani állapotokat, és ezek sehogy sem voltak biztatók, és ő is ezért hagyta ott a bécsi Burg építés vezetését, mert az udvari intrikák ellen ő sem tudta magát érvényesíteni.

Ellenben a királyi Vár építési bizottsága a művezetőt (így nevezték akkor a tervezőt és a kivitelezést lebonyolító személyt) mindig első személynek tekintette, ő volt az építés szellemi és művészi vezetője, (hol vagyunk ma ettől, amikor hozzá nem értő finanszírozók és köztisztviselők irányítják a romokban heverő szakmát)  és nem volt eset, hogy előterjesztéseimet megmásította volna. Javaslataimat mindig elfogadták, nehézségeket soha nem gördítettek elém, és pénzügyi tekintetben sem voltak kicsinyesek.

Itt egy vívmányról akarok megemlékezni, mely az állami pénzügyi kezelés történetében szintén páratlan volt. Ugyanis a királyi Vár építési költségét az állampénztár, mint kamat nélküli kölcsönt előlegezte. A végzendő munkákat és azok valószínű költségeit évről-évre bejelentettem, és sikerült kieszközölni, hogy az egy esztendőre előirányzott összeget az állampénztár az építési bizottságnak már az év kezdetén kiutalványozta. Ezen gyakran több milliókra rúgó összegeket gyümölcsözőleg a Földhitelintézetnél helyeztük el, és fölterjesztésemre megkaptuk az engedélyt, hogy a kamatokat oly művészi alkotásokra használhatjuk fel, melyek a költségvetésben nem voltak előirányozva. Ezután egy millió koronát meghaladó összeget lehetett festő- és szobrászművészeinknek juttatni.”

Kiváló elődünk – Hauszmann Alajos professzor úr – veretes írásának idézete után, konkrétan visszatérve mai problémáink megoldására, az alábbiakat javasoljuk:

• Rendet kell sürgősen teremteni az építészet és építés minden részletében. Sürgősen meg kell szüntetni az építés ügyét jelenleg még mindig vezető régi személyek uralmát, ezzel együtt a különböző elnevezéssel törvénytelenül működő Tervtanácsokat, melyeket 1990-ben az Alkotmánybíróság meg is szüntetett.
  
  
  • I. Létre kell hozni Budapesten a Közmunkák Tanácsát, (vagy ehhez hasonló kvalitású szervezetet, kizárva ebből a régi nomenklatúrát máig kiszolgáló személyeket), mely kiválóan működött a 19. század végén, a 20. század elején, és alkalmas lenne ma is a visszacsökkentett eredeti Budapest városrendezési és építészeti ügyeinek kizárólagos bonyolítására.)
  • II. Megyék, körzetek, vidéki nagyvárosok és a kapcsolódó települések részére létre kell hozni az építési munkákat helyben jóváhagyó és felügyelő szervezeteket.
    
• A fentiekkel összefüggésben meg kell szüntetni a felesleges és értelmetlen ORSZÁGOS FŐÉPÍTÉSZI STÁTUSZT, TOVÁBBÁ AZ ORSZÁGOS, BUDAPESTI, KERÜLETI ÉS VIDÉKI TERVTANÁCSOKAT! (Mi az, hogy országos Főépítész? Az építészet nem állatorvos-tudomány, az építészet a világ legmagasabb rendű művészete.)
  
  A Tervtanácsok, Bíráló Bizottságok évtizedek óta működő rendszerének értelmetlenségét igazolja – tapasztalatból mondjuk – hogy a BÍRÁLATOK HATÁSÁRA EGYÁLTALÁN NEM JAVULT ÉPÍTÉSZETÜNK NÍVÓJA – de viszont – e szervezetek hatására az EGEKIG NŐTT A SZAKMAI KORRUPCIÓ!!
  
  A BÉCSI UTCAI PROJEKT TERVTANÁCSÁNAK TAGJAI IS "IGAZOLTÁK" E BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSÉNEK ALKALMATLANSÁGÁT! 
  
  
• Az építész szakma irányításának 20 év óta ma is tartó indokolatlan szétforgácsolásából ered minden konfliktus. Az építészet egy és oszthatatlan, és ezt a világ minden táján figyelembe kell venni. (Sajnos ma is minimum 3 minisztériumhoz tartozik az építésügy).
• A Bécsi utcai tervvel kapcsolatban mi is azt mondjuk, amit Dobai János kiváló kollégánk jogosan kijelentett: „SZÉGYELLJÉTEK MAGATOKAT…” (mármint a zsűrorok.)
• Mi még hozzátesszük, az egész magyarság nevében a bizottság összes tagja – KOTRÓDJON EL – végleg mondjon le! Beleértve természetesen a nem építész szakértőket is, vonuljanak vissza – egyeseknél – évtizedek óta folytatott áldatlan tevékenységüktől. 
  
  A rendszerváltás előtti kommunista időszakot és AZ ELMÚLT 20 ÉVET IS TÚLÉLT hazai és külföldi multikat gátlástalanul kiszolgáló személyek lépjenek hátra!
  
  
• A fentiek sürgős teljesülése esetén  – de csak akkor – reményünk lesz arra, hogy felszámoljuk a külső-belső korrupciót, a multik gátlástalan kiszolgálását.
  
  
• A még meglévő építési területeink és épületállományunk védelmében MEG KELL ÁLLÍTANI AZ ORSZÁG FOLYAMATOS KIÁRUSÍTÁSÁT, hogy csak a legutóbbi bűnöket soroljuk – jelenlegi Bécsi utcai projekt, Csepel Duna passage, a XVII kerületi egykori szőlős területek építési területre történő átminősítése, a XII. kerületben a Rácz Aladár utca egy 70 éve működő szakaszának eladása, és a környezet rendkívül értékes telkeinek kiárusítása és off-shore cégekbe vitele, az elvetélt "kormányzati negyed" stb. és így vég nélkül tovább, sorolhatnánk a Velence tavi Sukorói projekt mintájára történő korrupciókat! Kiváló szakemberekre, mint például dr. Bencze Izabellára kell bízni ezeket az ügyeket.
• Meg kell állítani az önkormányzatok, polgármesterek, jegyzők korlátlan hatalmát, mert igaza lesz a külföldieknek, hogy ŐK MÁR MEG IS VÁSÁROLTÁK EGÉSZ MAGYARORSZÁGOT(?)
  
  
• DRÁMAI A HELYZET, EZÉRT MI MAGYAR ÉPÍTÉSZEK FOGJUNK ÖSSZE és AKADÁLYOZZUK MEG HAZÁNK VÉGLEGES KIÁRUSÍTÁSÁT, a külföldi tőke és a velük szövetséges építészek gátlástalan előretörését, melyet 100 évvel ezelőtt már Hauszmann – a vizivárosi németből magyarrá nemesedett úr – is kifogásolta, gróf Tisza István akkori miniszterelnöknél, és egyben figyelmeztették Tiszát a külföldi építészek belépésének veszélyére!
• EMELKEDJÜNK FEL 19. SZÁZADI KIVÁLÓ KOLLÉGÁNK, HAUSZMANN ALAJOS EGYKORI MŰEGYETEMI TANÁR ÚR SZELLEMI, ERKÖLCSI MAGASLATÁRA, ÉS VEGYÜNK PÉLDÁT HAZASZERETETÉRŐL. Olvassuk el még egyszer figyelmesen korabeli naplójának mára is vonatkozó részletét – a fentiek szerint még ma sem évült el – és ez alapján is sürgetjük, hogy a mai önkormányzatok, Tervtanácsok zsűritagjai, döntéshozói hagyjanak fel az ország kiárusításával és lépjenek le! 

AZ ÉPÍTÉSZTÁRSADALOM VÉGRE ÁLLJON BÁTRAN KÉT LÁBRA, ÉS EGYENESÍTSE KI A GERINCÉT, MERT EZ A NEMZETI ÉRDEKÜNK MA IS.

Budapest, 2010. július 26.

az elmúlt 20 év egyik jelentős és sikeresen megvalósult munkánk:
az állami és önkormányzati támogatás nélkül, magánberuházásként megépített Budapest VIII. Józsefváros – Orczy Városközpont – finanszírozója, város- és magasépítési tervezője, generálkivitelezője, az ingatlanok értékesítője, a rendszerváltás óta eltelt 20 év tervezői és kivitelezői tapasztalatával rendelkező

Kévés és Építésztársai Zrt.
elnöke és munkatársai