Józsáné Prejczer Zsuzsanna a Pázmány-campus fejlesztésében legérintettebb lakóház lakójaként és szakmabeli mérnökként fogalmazza meg észrevételeit és aggályait a beruházással kapcsolatban.
Három éve ismert számunkra a Piliscsabáról beköltözött egyetem fejlesztésének túlzott léptékű programja, azon a területen, ahol korábban a Nemzeti Múzeum különösen indokolt bővítését tervezték. Amikor a múzeumok koncentrációja érzékelhető kormányzati szándék, akkor érthetetlen, hogy a NM miért nem itt kapná meg a szükséges kiállítótereket a palotákban? Érthetetlen, hogy miért nem a legalkalmasabb funkciót keresték meg az értékes épületek újrahasznosítására.
Az sem érthető, hogy az egyetemfejlesztés miért egy tömbbe kívánja összevonni az összes funkcióját, mikor a Práter utcai Infotech. kar csak részlegesen kerülne ide, pedig a modern épületei a Szigony utcában fejlesztési területtel bírnak. A szomszédos Mikszáth térről a bölcsészeket azért kell áthelyezni, hogy az oktatási épület 50.000 m2-es, 30 m magas tömbjét megtöltsék?
A tervezői szándék az egy épülettömegbe zsúfolt funkciók teljesítését csak belső udvarok kialakításával tudta megoldani, és ezt a funkcionális szükségesség mellett a kerületben a lakóházakra jellemző belső udvaros, gangos beépítésnek a projektben szándékolt ismétlésével indokolta. A századfordulós Budapestre, és más európai nagyvárosokra is jellemző építési mód a telkek maximális kihasználására, a nagy lakásszámra törekedve a gangos házak egymás mellé sorolása. Ezek az épületek tűzfalakkal csatlakoznak egymáshoz, amit kis méretű, sötét, de a mellékhelyiségek szellőzését biztosító lichthofok szakítanak meg.
A campus kb. 6.000 m2 alapterületű új oktatási tömbjében tervezett három belső udvar 500, 660 és 700 m2 területűek, de belső homlokzatmagasságuk csak 7-12 m, az alattuk elhelyezett aula, ill. előadóterem funkciók okán. Így megfelelő bevilágítást kapnak, nem úgy, mint a Szentkirályi utcai, a Nemzeti Lovarda Egylet által a lovarda mögé készült nagypolgári bérház, melyet 1928-ban Münnich Aladár tervei alapján építettek. Annak udvari homlokzatát körbezárva 3:1 arányú, 30 méter magas épülettel élhetetlenné tennék.
Az épület udvari homlokzatát a bontás előrehaladtával elkészített 18 m magas „védőfal" takarja a homlokzattól 9 m-re. A tervezett épület 2 m-rel távolabb, de 10 m-rel magasabb lesz. Azok az emberek, akik egy gangos házban udvari lakást vásárolnak, az ismert körülményeket tudomásul véve teszik ezt, de akik 20-40 éve, vagy születésüktől fogva egy olyan napfényes lakásban laknak, ami a baloldali képen látható, azok nem hajlandók tudomásul venni ezt az Alaptörvényben is biztosított, egészséges életmódot ellehetetlenítő állapotot. Erre a körülményre a Bíráló Bizottság az alábbiakat írta:
„A Bírálóbizottság kifejezetten fontosnak tartja az alábbiakat: A Szentkirályi utcai, szomszédos lakóházak benapozási körülményeinek javítását."
De már a Tervezési programban is rögzítették az alábbiakat:
„tervezői feladat a beruházással érintett szomszédos ingatlanok figyelembevétele: alapozások, tűzfalak, rálátások, zavaró hatások szempontjából, különös tekintettel a Szentkirályi utca 31. épületre."
Az egyetem és a minisztérium társadalmi egyeztetésre, az Önkormányzat és a civilek javaslatai, kérései teljesítésére hivatkozik, amikor a földszín alatt -12 m-re tervezett lelátós sportcsarnokot, a mélygarázst és az 1000 m2-es konditermet elhagyja ebből a projektből. Ennek igazi oka: a legköltségesebb és műszaki kockázatokat hordozó mélyépítési munkák maradnak el. Cserében az egyetem megkapja a Pollack-téri mélygarázst és másik területet a sportlétesítmény céljára.
Az előkészítés és tervezés fázisában kihagyták az érintett lakosságot és az őket képviselő Önkormányzatot az őket rendkívüli mértékben érintő, közpénzből megvalósuló beruházás véleményezéséből. A környékbeliek és a városrész életminőségét rontja a bontás és építés, majd azután a megduplázódó diákszám. A belvárosnak ezen a részén a zöldterületek növelésére lenne szükség, különösen azért, mert a körúton belül csak 1% a zöldterület. A műemlék paloták között, a volt palotakertek helyén a Múzeumkerthez hasonló park kialakítása az egyetem valódi campus jellegét biztosítaná.
A bontás engedélyeztetése, előkészítése és folyamata során is a hatalom minden más érdeket figyelmen kívül hagyó, erőszakos megvalósításával szembesülnek a lakók. A Szentkirályi utcában műszakilag jó állapotú, több funkcióra alkalmas épületeket terveznek elbontani, ezek megjelenése a városban is egyedi utcaképet mutatnak ma még. Ide tervezik a környezeténél 10 m-rel magasabb épületmonstrumot, ami sötét homlokzatával kiváló hőelnyelő képességgel képezne hőszigetet.
Józsáné Prejczer Zsuzsanna okleveles építőmérnök
Szerk.: Borenich Levente