Kilátás a Pilis-tetőről

Az ember régről fakadó vágya a természet nagy távlatainak tekintettel való befogása, átlátása. Míg korábban ez valamiféle biztonságérzetet adott a szemlélőnek, ma már inkább a táj csodálatáról szól. A Pilis legmagasabb pontjáról tavaly óta ezt már minden kiránduló megteheti. Bemutatjuk a Koller József, Dr. Hoffecker Ákos és Dr. Lőke Ferenc által tervezett kilátót.

A Pilis-tetőn a nyolcvanas évektől katonai bázis működött, amelyet 1996-ban hagyott el végleg a Honvédség. A létesítmények romjai a területen még ma is megtalálhatóak. A 762 méter magas hegytetőn az emberi beavatkozás további nyomaként 1976-tól állt egy monolit vasbeton szerkezetű geodéziai mérőtorony is, amelynek tetejére azonban csak a Földmérő Intézet éppen karbantartást végző munkatársai kapaszkodhattak fel.

A geodéziai mérőtornyokat a '70-es években kezdték el építeni, összesen 107 ilyen objektum épült országszerte, amelyek földmérési, térképészeti célokat szolgálnak, az úgynevezett vízszintes alapponthálózat elsőrendű pontjaiként. Ezeknek fontossága abban rejlik, hogy pontos helyzetük az Egységes Országos Magassági Alaphálózatban (EOMA) rögzített.

A Pilis-tetőre felkapaszkodó túrázók azonban hiába küzdötték le a hegység legmagasabb pontjára vezető turistaút kilométereit, a torony tetejéről nyíló körpanorámát nem élvezhették. Ennek megváltoztatását tűzte ki célul a Pilisi Parkerdő Zrt. a Földmérési és Távérzékelési Intézet támogatásával, az eredeti funkció megtartása mellett, azzal, hogy tervbe vette a torony kilátóvá bővítését.

A beruházás részben EU-s pályázati forrásból valósult meg, amely kötelezővé tette az építés során a fa anyagú szerkezetek alkalmazását. Ez a kikötés azonban „nem volt idegen a kialakulóban levő tervezési koncepciótól sem, sőt inkább segített a két elkülönülő funkciót anyaghasználatban is megjeleníteni.” - tudtuk meg Koller Józseftől.

A földmérési és a kilátó funkciót a vagyonvédelem miatt is teljesen el kellett különíteni egymástól. A meglevő vasbeton torony egy széles, új vasbeton „sapkát” kapott és a belsejében megmaradt független feljutással biztosítja a megkövetelt elválasztást. A szerkezeti maggá váló korábbi objektum köré ragasztott borovi fenyőből készült lépcsősort illesztettek a tervezők, hogy biztosítsák a magasba jutást. A kilátó új tömegét jelentő, felépítése miatt azonban némileg transzparens külső határoló falát függőleges fa tartók alkotják, amelyek tartószerkezetként és egyben korlátként is funkcionálnak. Az említett transzparenciának köszönhetően a látogatók előtt fokozatosan nyílik meg a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa körül elterülő táj, így a külső és a belső térélmény egyszerre éri a felfelé igyekvőket.

Szöveg: Kelecsényi Kristóf (a műleírás felhasználásával) 

Jellemző adatok

• Meglévő geodéziai torony magassága: 12,50 m
• Meglévő geodéziai torony átmérője: 3,50 m
• Új kilátószerkezet teljes magassága: 17,25 m
• Új kilátószerkezet külső átmérője: 9,20 m
• Új kilátószerkezet látogatószintje: 12,90 m, kb. 50 m2 területű (3 m széles körgyűrű)